A’ dohánykereskedés növekedő fontossága.
A’ dohánykereskedés növekedő fontossága.
Ha Becher statisticai tábláit kezünkbe veszszük: ugy találjuk, hogy azon czikkek között, miket Magyar- és Erdélyország az ausztriai monarchiának elád, 1838-ban első helyen állott a’ gyapju 27 1/2 millió ftal, második helyen a’ veteménymagok (Feldfrüchte), közel 11 millió ftal, harmadik helyen a’ szarvasmarha 6 1/2 millió ftal, 4-ik helyen a’ szerkereskedés (Material-Waaren) 3 1/2 millióval, ’s ötödik helyen a’ dohány 3 1/4 millió fttal. A’ többi külföldre mindössze 54 1/2 ezer mázsa dohány vitetett ki, ’s ennek értékét Becher 548 ezer ftra teszi. – Nincs módunkban ezen adatokról biztos itéletet mondani: hitelességök iránt mégis némi kétségünk van; mert miután az ausztriai császári dohánygyárak főigazgatósága a’ debreczeni legjobb dohány mázsájaért helyben csak 5 ft 45 krt, a’ szegedi harmadik osztálybeliért pedig csak 2 ft 42 krt fizet, a’ kitett 3 1/4 millió ftnak legalább is 650,000 mázsa dohányt kellene képviselni, holott azt hiszszük, minden ember igazolandja állitásunkat, hogy ennyi nem csak Ausztriába nem vitetik ki, de még a’ többi kivitelt ’s a’ legalább is 200 ezer mázsára tehető belfogyasztást is belé számitva, Magar- és Erdélyország 650,000 mázsa dohányt ekkorig még nem igen termeszt. De legyen bár ez akármikint, kettő bizonyos; egyik az: hogy ámbár a’ legujabb időkig hon el nem fogyasztott dohányunkat ugy szólván csak egyedül Ausztria vette meg, ’s a’ vevésbeni versenyt kizáró egyedárúság az árt annyira lenyomá, hogy a’ dohánymüvelés nem csak előre nem, sőt hátra menne, a’ dohány mindazáltal még ezen körülmények közt is a’ honi termesztésnek egyik legnevezetesebb ága volt; második az: hogy ha külföldi piaczra számithatunk termesztményünkkel, ’s ennek versenyzése által az árúkeletet gyorsithatjuk, árát növelhetjük, a’ dohánytermesztés hazánkra nézve előre alig számitható fontosságra emelkedhetik, ’s egyike lehet azon kevés termékeknek, mellyek a’ gyapjubóli jövedelemnek (mint már sokszor fejtegetők) kikerülhetlen csökkenéseért országunknak némi kárpótlást nyujthatnak. – Erre két dolog kivántatik, melly egymást kölcsönösen emeli, ’s a’ köz- és magánnyereséget kölcsönösen föltételezi. Egyik az: hogy a’ termesztők ezen iparág hasznosságáról meggyőződvén, ne csak több dohányt termeszszenek, hanem a’ minőség folytonos javitásán 34is törekedjenek; másik az: hogy vállalkozó szellemű honi kereskedők akadjanak, kik a’ földmüvelő termesztményének világszerte piaczot keresve – saját boldogulásuk mellett – a’ honi termesztő fáradalmainak is érdemlett gyümölcsöt biztositsanak. Örömünkre szolgál a’ közönséggel tudatni, hogy ezen második kellék immár teljesült, ’s csak a’ honi termesztőktül függ használni azon kedvező alkalmat, mellyet egyes polgártársaink tevőlékeny vállalkozási szelleme a’ magyar földmüvelésnek nyitott, ’s a’ minek már jelenleg is olly kedvező sükerét tapasztalhatjuk, hogy jelenleg a’ magyar dohányért még az ausztriai császári kincstár által is olly ár fizettetik ezüstben, a’ minő ezelőtt 8–10 évvel váltóban fizettetett. Ezen kedvező eredményt természetesen csak a’ mindig ’s mindennemű viszonyok közt kivánatos szabad verseny (concurrentia) eszközölheté, még pedig olly nevezetes vállalkozók versenyzése, kik élénk vállalkozási szellemök mellett elég tehetséggel is birnak a’ dolgot nagyban vinni, ’s kik a’ kezdetben minden uj mezőn mutatkozó ’s gyakran nagy áldozatokat igénylő akadályok által magokat visszarettenteni nem engedik, hanem a’ kitüzött czél felé szilárd kitűréssel haladnak. – Illy férfiakkal dicsekhetik a’ magyar kereskedés Wodjaner Sámuel és fia nagykereskedőházukban, kiknek kitürő vállalkozása immár a’ magyar dohánynak évenkint Francziaországban mintegy 60,000 ’s Olaszországban mintegy 20,000 mázsára piaczot biztosított; ’s igy ők magok mintegy 30,000 mázsával többre, mint mennyire Becher 1838-ról az ausztriai monarchián kivüli összes kivitelt teszi. Azon érdemes kereskedőház főnöke, Wodjaner Sámuel ur, e’ napokban érkezett Párisból, hol a’ franczia kormánynyal 1843-ra két millió kilogram magyar dohányra szerződést kötött (56 kilogram = egy mázsa, tehát 1 kilográm = 1 11/14 font, tehát két millió kilogram = 35,714 1/7 mázsa), még pedig 100 kilogramot közép áron, 89 frank ’s 59 centimért (tehát egy mázsát 51 rank 16 1/2 cent., a’ mi mintegy 20 p.ftot teszen). És pedig megjegyzést érdemel, hogy a’ franczia kormány ez alkalommal is – hasonlón a’ legközelebb mult évekhez – több magyar dohányt akart venni, mert az árcsökkentés utjáni szállitás iránt nyomtatásban közrebocsátott hirdetményében, 3,700,000 kilogram magyar leveles dohány szállitására tön felszólitást, és pedig 800,000 kilogram debreczenire, 1,700,000 első rendü és 1,200,000 másod rendü Szegedire, mit azonban (olly kevéssé van még a’ dohánytermesztés honunkban kifejlődve) Wodjaner ur a’ tavalyi nem legjobb termés miatt egészen nem mert elvállalni. – Nem lesz érdektelen megjegyeznünk, hogy az amerikai dohány minő mennyiségben ’s mi áron szállittatik ez idén a’ franczia kormány számára. Virginiai 2,400,000 kilogram – 99 frank 12 1/2 cent., kentuckyi 3,500,000 kilogr. – 83 f. 27 c., marylandi 2,200,000 kilogr. – 103 f. 51 1/2 c., – mindenütt száz kilogramot (= 178 4/7 fontot) és közép árt értve, a’ dohány különféle minősége szerint. Ezen árjegyzék örvendetes tanuságul szolgál, hogy a’ magyar dohány már most is émintegy 6 frankkal drágábban fizettetett, mint a’ kentuckyi; t. i. ép azon fajú amerikai dohány, mellyből a’ franczia kormány még mindig legtöbbet veszen: következőleg, hogy a’ magyar dohány az amerikai másod rendűvel a’ versenyt már most is diadalmasan kiállhatja, ’s ha termesztőink a’ dohány jóságára több gondot fordítandnak, ha nevünk ’s termékünk hitelét a’ kötegek közepébe rejteni szokott súlyszaporitó rosz dohánynyal nem compromittálandják, ’s ha Fiuméhoz vasutat épitve, a’ szállitást olcsóbbá teszszük, (most Pesttől Fiumeig 3 ft 27 – 36 kr pengő, Triestig épen 4 ft), a’ franczia piaczról igen sok amerikai dohányt kiszorithatandunk. – Mi már tavaly, lapjaink 115. számában, midőn a’ német vámszövetségről értekeznénk, megjegyzők: hogy ha oda viszszük dohánytermesztésünket, miszerint becsaránylag az amerikaival vetélkedhetünk, Europában mindenütt piaczot találhatunk termesztményünknek, csak közelitsük hazánkat Fiuméhoz, hogy a’ szállitás drágasága a’ termesztőknek fizetett árt szerfelett le ne nyomja, vagy a’ versenyt épen lehetlenné is ne tegye; – de utána tevők azt is, hogy nekünk ugy tetszik, mikint a’ magyar dohánynak jövendője nem annyira német- mint Olasz- ’s kivált Francziaországra mutat. – A’ most közlött adatok eme’ véleményt meggyőződés fokára emelik, ’s ezen örvendetes tapasztaláshoz még az is hozzá járulván, hogy e’ részben a’ magyar kereskedést még vámviszonyaink sem akadályozzák, miután az egy mázsa dohányra kiviteli vámul vetett 20 krt terhesnek mondani épen nem lehet; valóban csak magunktól függ, hazánknak egy igen nevezetes jövedelmi forrást biztosítani, mit hogy tegyünk, kereskedelmi mérlegünk folytonos szenvedőlegessége, mellynek a’ naponkint érezhetőbb pénzszűke valóságos perczmutatója, sürgetőleg int. – A’ dohánytermesztésre nézve kétségtelenül, a’ magválasztástól ’s földkészitéstől kezdve, igen sok javítani-valónk van; de nekünk ugy tetszik, hogy valamint boraink legnagyobb részét szüretkor, az érett és éretlen, rosz és jó szőlő egybezagyválásával rontjuk el, ’s a’ rontást később irgalmatlanul rosz pinczekezelésünk által folytatjuk: ugy alkalmasint dohányunknak is töréskor, fülesztéskor, száritáskor ’s csomóba-kötéskor ártunk legtöbbet. – E’ tárgy azonban a’ m. gazd. egyesület ’s a’ megbecsülhetlen Magyar gazda körébe tartozik. – Nekünk elég volt a’ tárgyat termesztőink figyelmébe ajánlani, miután a’ közlöttekből meggyőződhetnek, hogy dohányuk minősége szerint, a’ verseny megszaporodtával jó árra számithatnak. – A’ honi kereskedés emelkedése a’ hon jólétének légmérője. Wodjaner urnak, midőn (a’ mint ennek igy is kell lenni) saját kereskedelmi érdeköket vállalkozólag szemügyre vették, a’ honnak is igen becses szolgálatot tettenek, melly részbeni érdemök kettőztetve leend, ha (mikint már egy részben tavaly is tevék) 36,000 mázsa dohányukat Fiuméba ’s Fiuméből magyar hajón, magyar lobogó alatt szállitják Marseille-be. –
