MOLDVA.
MOLDVA.
Az augsburgi Allg. Ztng. következő levelet közöl Jászvásárról dec. 19-kétől: „Jelenthetem önnek, hogy az ezen tartomány és mindig tovább harapodzó russismus közötti harcz kitörni készül. Kotzebue ur orosz consul, miután a’ fejedelemmel heves jelenete volt, hirtelen Bukarestbe ment, Waskoff urral, orosz főconsullal a’ dunai fejedelemségekben, – tanácskozandó, ’s tőle a’ szükséges utasitásokat kikérendő a’ makacs moldva fejedelem, Sturdza, iránti magaviseletére nézve. A’ vita tárgya a’ megürült moldvai metropolitaszék betöltése, mellyre nézve Oroszország megparancsolá a’ fejedelemnek, hogy a’ volt érseket, ki előbb hivataláról lelépett és egy zárdába vonult, későbben azonban orosz ügyvivők tanácsára ujra visszakövetelé méltóságát, székébe visszahelyezze. A’ fejedelem – ámbár az éjszaki pártfogó hatalom iránti engedelmessége közönségesen ismerve van – úgy vélekedék, hogy e’ kivánságot nem teljesítheti a’ nélkül hogy a’ fenálló törvényeket meg ne sértené, minélfogva tiltakozását jelenté ki és erőteljesen nyilatkozott – daczára az orosz consul fenyegetéseinek – e’ követelések ellen. Sturdza fejedelem egész kiterjedésben ismeri a’ veszélyt, mellynek magát ezen ellenkezése által kiteszi; tudja, hogy fejedelmi méltóságát veti koczkára, de a’ pártfogó hatalom követelései napról napra olly annyira szaporodnak, hogy már alig lehet azokat teljesíteni. A’ fejedelem magaviseletéről általában kedvezőleg itél a’ nép, mellynek tömegét még jólag nemzeti, azaz moldvai érzelmek éleszték; de a’ bojárok magasb osztályai egészben véve orosz gondolkozásuak, vagy legalább illyen gondolkozást mutatnak, minélfogva Kotzebue úr könnyen ama’ gondolatra jöhetett, hogy önmagára és az itt gyakorlott dictatorságra nézve az ország tetszését birja. Az itteni franczia consulnak nem kevéssé köszönhető, 46hogy a’ hoszpodár ezuttal nem lőn idegen parancsok akaratlan eszköze, mi, fájdalom! eddigelő gyakran megtörtént; hanem hogy méltóságát, az őt mulhatlanul fenyegető veszély daczára, fen tudá tartani.”
