Nógrád.
Nógrád.
Q jegyü tisztelt levelezőnk B.-Gyarmatról januar 15-ikéről irott ’s a’ postáknak rosz utak általi késedelme miatt ezuttal egész terjedelmében már nem adhatott érdekes levelének mottójául Pyrker J. L. egri érsek ő excjája következő versét választá: „Schön ist der Kampf für das Recht und der Menschen heilige Freiheit.” – ’S e’ jelmondat szerint igy kezdi levelét: „Küzdeni czélokért, miket a’ nemes emberkebelben irthatlanul élő jogeszme igényel, – czélokért, miket gondolkodó emberfő egy nemzet jövőjével lát kapcsolatban, szép ’s nemes. Értők nemesen küzdeni ’s győzni, magasztos és boldogitó; küzdeni és legyőzetni, fájdalmas lehet és keserű, de leverő, de szégyenletes soha. Mi víttunk ’s győztünk, és ismét víva – bukánk. De lelkünk derültségét nem vesztők; mert vigasztalást ’s reményt, bizalmat és erőt, önérzetünk-, öntudatunkból merítünk, és kivánjuk: legyen elleneinknek annyi okuk örülni diadalmuknak, mennyi nekünk van kétségbe nem esni csatavesztésünkön.” – Ez bevezetése tisztelt levelezőnk tudósitásának; vége pedig igy szól: „Mikép bukott meg januar. 12-kén (a’ gyülés negyed napján) a’ házi adó kérdése, megírom önnek a’ jövő postán.”!! – – A’ „víttunk, ’s győztünk” vonatkozik az ősiség eltörlésére; az élők közti ’s halál esetérei végrendelkezés szabadságának helyreállitására, de a’ majoratusok ’s hitrebizottságok mulhatlan eltörlesztésével; – végrendelet hiányában rokonok örökösödésére negyed íziglen; telek- ’s birtokkönyvek behozatalára; invalidatorius perek indithatásának azonnal a’ törvény kihirdetésekor megszünésére, zálogváltó-pöröknek csak 6 évig a’ zálogos évek eltölte után indithatására; – a’ kir. városok országgy. szavazatára ’stb. A’ „vittunk ’s bukánk” pedig vonatkozik a’ házi adó együttviselésének kérdésére; – mire nézve előlegesen egy másik tudósitónk becses közléséből adunk egy-két sort ismertetésül: – Az ősiség ’s együtt vele a’ hitrebizottság eltörlését, daczára a’ r–czi eleven argumentumokkal hadarázó egyik t.biránk küzdelmeinek, a’ többség elfogadá. – ’S azon t.biró, még gyülés után asztalról szónokolt a’ tömeghez, ’s fenyegetőzék, hogy csütörtökre (az adó kérdése napjára) több „argumentummal” álland elő. – ’S megtartá szavát, mert a’ keddi 60 helyén, csütörtökön már mintegy 178 torokból hangzott a’ „nem fizetünk.” – Minden szó haszontalan volt, ’s az elv mit az igazság követel, miért a’ hon jövendője esd: a’ házi adó együttviselésének elve megbukott; de megbukott fényesen, dicsőségesen, mert a’ szavazatok ekkint állottak: 134-en szavaztak a’ házi adó elvállalása mellett, ’s e’ közt (értsük meg jól, uraim!!) száz harminczegy ollyan, ki oldalán kardot szokott viselni; ellenben a’ házi adó elvállalása ellen szavazott 204, ’s ezek közt csak 26 kardos ember; a’ többi? – szegény elcsábított nemesség; ’s ama’ 26 közül is 25 a’ közszükséget, segedelmet, népnevelést, vasutak csinálását ’stb. elfogadá ’s megajánlá, egyedül ama’ t.biró semmit. – Ez dicsőséges csatavesztés, melly még tartományt tán nem veszített. –
Ennyit előlegesen ismertetésül. – Tudósitó ur a’ kardot viselők alatt természetesen azon müveltebb osztályt érti, melly az értelmi fejlődség magasabb fokán áll; a’ kardtalanok alatt pedig a’ szegényebb nemességet, melly szánt-vet, de olvasni vagy nem tud, vagy nem igen szokott. – Minket ezen jelenetek kétségbe teljességgel nem ejtenek. – A’ nemességnek kétségtelen joga, hogy róla nélküle senki se határozzon, ’s ha ezen jogának öntudata vezeti őt a’ tanácskozási terembe, hol hazafiui lelkesedése a’ veszély napjaiban, midőn nem nemesi kiváltságokról, hanem nemzeti létről, ’s alkotmányról vala szó, nem egyszer hiven teljesité kötelességét; mi bizonynyal soha sem fogjuk őt nyers tömegnek kiáltani; sőt örömmel látandjuk, véleménye a’ mienktől különbözzék bár; de nyers tömegnek nevezendjük mindig ’s mindenütt, hová őt nem nemesi jogainak érzete vezeté, hanem lélekvásárlás által puszta gép gyanánt állittaték fel, ’s kerepül szolgált az ármány bűnös kezeiben. – Mikint volt Nógrádban? nem vitatjuk; de lehetetlen föl nem ötleni, hogy Nógrádnak több ezer nemese van; az adó tárgyának fölvétele előre köröztetve volt: mégis 200 szegényebb sorsú nemesnél több nem érzett ösztönt nemesi jogát gyakorlani, és e’ 200 azokból állott talán, kik az alkotmányos lét melegebb ösztönétől vezéreltetve hagyák el szerény tűzhelyöket, ’s iminnen amonnan összejöttenek? Bár ugy volna! igy az eredmény alkalmasint a’ borsodihoz hasonlón ütött volna ki; de nem ugy vagyon, hanem egy-két község fölkerekedett, vagy fölkerekittetett tömegestül, mig az ezerek itt megnyugvásból, amott a’ közügyeket vezető értelmesség iránti bizodalomból, másutt végre (’s hihetőleg ez a’ legnagyobb rész) indolentiából békén hon maradtanak. Ezt valóban szomoritónak kell vallanunk; mert az illy fölkerített egy-két helységi tömeg többnyire mindenütt vak eszköz szinében jelenik meg, mellynél az oknak hatása nincs; ellenben van, vagy lehet legalább, hol nem egy fölkerekített ’s jel szerint izgó partialis tömeghez, hanem egy népes megye közönségéhez intéztetik szó. – Azonban legyen bár a’ mikint van, első alkalom ez, midőn a’ nemességtől az kérdeztetik, ha valljon adózni akar e? ’s ha „nem akarunk”-kal felel, ne csudálkozzunk, hanem őrüljünk a’ haladásnak, mellyet az igazság érzete az értelmiség körében teszen. – Az erőt, a’ melly e’ körülményben fekszik, az említett táblabiró ur sem eleven, sem holt argumentumokkal el nem oszlatja. – És nézzünk, uraim! Szatmárra, hol szintugy mint itt, két helység fölkerekített tömege játszá a’ megye szerepét, nézzünk Nyitrára, nézzünk Nógrádra, ’s aztán itéljük meg, minő értelem vagy érzelem az, melly egy vagy más javitási kérdés pillanatnyi bukását, tulhajtásnak, tulcsigázásnak ’stb. tulajdonitja! mikint áll azoknak logicájok, kik a’ házi adó elvállalásának sürgetését a’ vagyontalanok harczának nevezik a’ vagyonosok ellen? értik e azon jó urak, hogy mit beszélnek? talán a’ tyukodi ’s csengeri nemesek, vagy Nógrádban a’ r–cziak és sz–iak a’ „Pesti Hirlap” miatt ellenségei az adózásnak? – a’ hirlap miatt, mellynek alkalmasint lételéről sem tudnak legkisebbet is. – – Akarná isten, hogy csak annyira is volnának immár a’ müveltségben, miszerint nem mondom a’ Pesti Hirlapot olvashatnák, mert ez nem tömegek capacitásához mért hangon van irva, hanem az időszaki sajtó lelki eledelére avvagy csak vágyat is éreznének, és bizony mondom, nem lehetne ama’ t.biró féle uraknak R–czot fölkerekítni, sem Csengert és Tyukodot nem rukkoltathatnák ki urai-k; megvédelmezni a’ birtok érdekét a’ birtoktalanok merénye ellen. –
