Erdélyi országgyülés.
Erdélyi országgyülés.
(Dec. 6–9-kei ülések vége.) Fölvétetett ő felségének az 1810–11-ki törvényczikkek, és hazafiusitásra felküldött egyének iránt leküldött k. k. leirata, mellynek tartalma e’ következő: „Miután az 1810 és 1811-ik évekbeni országgyüléseken hozott és királyi megerősitésünket nyert törvényczikkek felől 1741-ben october 27-ik napján hozzátok intézett kegyelmes királyi leiratunkban határozottan kinyilatkoztattuk, hogy ezen czikkek félretételéhez, vagy uj tárgyalás alá vételéhez, mint a’ mi a’ törvényhozási és eltörlési rendszer egész alkatát szétrontaná, királyi megegyezésünkkel nem járulhatunk, és egyszersmind titeket arra utasitánk, hogy az említett országgyüléseken több idegenek honfiusitásáról készült törvényczikkeket, minthogy azok már legfelső megerősitést nyertek, törvényes mód szerint ugyanezen országgyülésekről változtatás nélkül megerősitett többi czikkekkel együtt királyi aláirásunkra egyszerre és egyetemben terjeszszétek föl: teljesleg váratlan volt tehát azon cselekvéstek, midőn f. év sept. 12-éről költ felirástok mellett csak a’ 96 és 97-ik a’ némellyeknek megadott honfiusitásról szóló törvényczikkeket azok hiányával terjesztettétek ismét királyi aláirásunkra fel, mellyek 1810 ’s 11-ben felterjesztve ’s legfelső helybenhagyásunk által megerősítve voltak, ezen többi megerősitett törvényczikkeket pedig az általatok választott rendszeres bizottmányhoz utaltátok a’ mostani idők körülményeihez alkalmazott átvizsgálás végett. Melly cselekvésteket annál inkább rosszaljuk (reprobamus), mivel ezen törvényczikkekre nézve minden további tanakodás ’s tárgyalás országgyülésileg megszünt, és csupán a’ szokott törvényes formaság t. i. a’ maga rendéni felterjesztés kir. aláirásunk végett, kinyomatás, nevünk és pecsétünkkeli megerősités és kihirdetés vala hátra, mint ezt az 1744-iki 9-ik törvényczikk rendeli. Minélfogva midőn a’ kir. legfelső aláirásunk végett felküldött, némellyek honfiusitásáról alkotott törvényczikkeket ezennel ismételve visszaküldjük, egyszersmind titeket KK. és RR. kegyelmesen a’ fenidézett k. leiratok értelmére utalunk, ’s komolyan intünk, hogy törvényes legfelsőbb királyi parancsolatunknak haladéktalanul eleget tenni tartsátok kötelességteknek.” –
Erre a’ KK. és RR. tanácskozásának eredménye következő határozat lőn: „A’ mint a’ KK. és RR. a’ jelen országgyülési 102-ik ülésökből sept. 12-ről és a’ mult 1838-iki országgyülés 153-ik üléséből mart. 30-ról ő fgéhez felterjesztett alázatos felirataikban azon okokat, mellyeknél fogva a’ fenforgó törvényjavaslatokat el nem fogadhatják, elég bőven felfejtették, úgy most is a’ tisztelt k. k. leirat által ujabb, azok feletti tanácskozásra felszólitva, azon okokat csak alaposabbnak, már két rendbeli határozataiknak szükségök felől meggyőzőbbeknek és a’ naponta fejlődő körülmények által igazoltabbaknak találják, és azokhoz ez alkalommal is állhatatosan ragaszkodva ismételve kinyilatkoztatják, hogy a’ fenforgó 1810/1-beli törvényjavaslatokat, mellyeket idő és körülmények a’ haza jelen szükségei és kivántai kielégitésére elégtelenekké, egy biztosabb jövendőre juthatás eszközlésére czéltalanokká tettek, alkotmányuk ’s jogaik törvényes elveivel megegeztethetőknek nem találják, következőleg hivatkoznak a’ KK. és RR. emlitett határozataik bővebben felfejtett értelméhez és szavaihoz, mellyek szerint készitendő alázatos feliratban kéressék meg alázatosan és őszinte fiui bizodalommal ő fge, hogy méltányolva a’ KK. és RR. anynyiszor felterjesztett ’s most is ismételt okaikat, azon törvényjavaslatok elfogadásának sürgetésétől elállani méltóztassék.” –
(Erd. Hir.)
Ezután olvastaték a’ rendszeres biráló biztosságnak Marmaros vármegye némelly helységei per alatt volt határának Radna vidékéhez leendő visszakapcsoltatásáról költ k. leiratra nézve tett jelentése, mellyben előadatik: hogy ezen határkérdés, Magyarország részéről előadott 15–16-ik századbeli határjáró-leveleken indulván, még 1637-ben Rákóczy György által elláttatott, ’s a’ kérdéses hely Erdélyhez itéltetett; ezen itélet M. Therézia által is hasonló értelemben vétetett, ’s a’ kérdéses hely a’ mostani k. leiratban is az Erdély részéről követelt kiterjedésben itéltetett meg; ’s igy nincs egyéb hátra, mint biztosokat választani, kik a’ Magyarország által kinevezendőkkel egyetértve, a’ kérdéses hely átvétele körüli teendőket ellássák. A’ biztosok szózatolás utján megválasztattak. – Végre az országgyülés meghoszabbitása iránti felirás fogalmazására nézve a’ kir. kormányszékkel a’ RR. megegyesültek, a’ tisztválasztás irántit a’ kormányszékhez átküldöttek; – a’ muzeum, országos tanácskozási terem ’s nemzeti szinház iránti törvényjavaslatok pedig köziratra bocsáttattak.
Legujabb ’s legnevezetesb. Ő Felsége mult hó 29-kéről költ kegy. leirata által az erdélyi országgyülést febr. 4-ik napján mulhatlanul berekesztetni rendeli. – A’ magyar nyelv ügyében augustus 1-jéről költ k. leirat értelméhez pedig olly kijelentéssel ragaszkodni méltóztatik, hogy a’ mit Erdély viszonyai, a’ magyar nyelv müvelődésének előmozditására cselekedni megengednek, – idézett k. leirata által immár betölté. –
