Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Alig mulik nap, mellyben a’ fővárosi nagykörmü, enyves kezü szegény legények uj meg uj rablásai – tolvajlásairól részint valódi, részint koholt, vagy nagyított hirek ne keringnének. Ezen, a’ hatodik parancsolattal homlokegyenest ellenkező életmód itt télszakon mindig potencirozott erővel űzi gonosz játékát, mert télen több a’ szükség, ’s nagyobb a’ nyomor nem csak a’ henye, de még a’ munkás osztályoknál is. És valóban iszonyú, alig képzelhető nyomor az, melly fővárosunk népének egy jó nagy részét a’ balsors legvérzőbb töviseivel környezi. Ki ezt szemtül szembe nem látja, alig hinné, hogy a’ díszes paloták, a’ tulzott pazar fényüzés közepett, a’ nyomornak emberi alakot magán nem viselő rémképeivel, az éhezők, rongyosak, a’ lélek- és testben betegek desperatus seregével itt olly sürün lehessen találkozni. Igaz, sok rejtezik köztük, ki a’ dolce far niente miatt méltán viselheti az élet igáját, ellenben igen sok, legjobb akarata, legfeszítetebb szorgalma mellett sem arathat gyümölcsöket létének fentartására. Ezeket lehetlen részvevő szánakozással nem kisérnünk; de érzelmünk ezen szép virágából koránsem táplálhatja magát az ügyefogyott szegénység. Tenni kell hát érettök emberbarátilag, tenni egyesült erővel, ’s a’ nyilvánosság utján eszközökkel nyujtani, mik által dologhoz, mindennapi kenyérhez juthassanak. A’ már gyakran lelkesen említett közdolgozóházak felállitásán kivül e’ czélra még más mód is ajánlkozik, különösen az ugynevezett, ’s Hollandiában gyönyörü sikerrel virágzó szegényi gyarmatok alapitása, mi kivált elhagyott, puszta földekkel bövelkedő hazánkban könnyen ’s leghasznosabban volna létesithető. A’ dolgozóházak felállitásáról a’ városok, a’ szegényi gyarmatokéról pedig maga a’ status, gondoskodhatnának, ’s igy csakhamar enyhitve volna fővárosunkban, sőt hazánk minden részeiből az irlandiak ’s a’ nápolyi lazzaronik hű képmásainak borzasztó, nyomoruságos állapota. – Addig is, mig ez megtörténnék, a’ fővárosi rendőrség élénkebben mozoghatna a’ gyakori rablások meggátlása körül, ’s maga a’ jobblétü polgárság közerővel eszközölhetné azt, hogy ne csak egy-két, de minden utczában éber éjjeli őrök czirkáljanak. Mi is volna az husz-harmincz háznak egy éjjeli őrt kitartani! petákos dolog, uraim! ’s még sincs ember, ki e’ szükséges biztositás létesitésére indítana, lendítene valamit! Pedig az illy krajczáros fösvénységet, vagy lágyabban szólva, házi gondatlanságot igen keményen szokták megbüntetni azok, kik a’ sötét éj védszárnyai alatt rókafiakkint csellengenek a’ főváros őrizetlenül hagyott utczáin, ’s kik e’ körülmény miatt szinte felbuzdulnak, ’s jó kedvet kapnak káros merényeik comfortos gyakorlására. Fővárosunkban leginkább a’ földszinti lakások vannak kitéve a’ rablók többnyire sikerülő kisérleteinek. Ők fölötte ügyesen tudják kivágni az ablakok üvegtábláit, ’s hosszú vashorgas póznákkal szokták kihuzogatni könnyen kézrekerült harácsaikat. Legujabban e’ különös ormesterségről egy igen tragicus ’s egy igen comicus esetet beszélnek itt. Az első az: hogy midőn bizonyos földszinti lakból az ágybelit akarák kihuzni, a’ vashorog egy alvó fiatal hölgyön akadt meg, ’s arczát egészen végighasitá; a’ másik eset az: miszerint egy, mély álomba merült vén anyókról lehorgászták a’ dunnát, a’ nélkül hogy ő ezt észrevette volna; némellyek ugyan az ellenkezőt beszélik, azt állitván, hogy a’ vén nő nem aludt, de ijedtében egy kukkot sem mert szólani. Az utczai hirek ollapotridájából sok illy tolvajlási esetkét lehetne kitálalni, de a’ helyett inkább csak a’ fölebb mondottakra figyelmeztetjük azokat, kiket a’ dolog legközelebbről érdekel. – – Ha valaki a’ magyar irók kihirlett szegény sorsának némi ellenkezőjéről akar meggyőződni: ám tekintse meg nemzeti szinházunkban a’ Honderű érdemes szerkesztőjének keleti fényüzéssel decorált vezéri páholyát, melly korántsem emlékeztet bennünket a’ stereotyp-tudósok sötét, szük celláira, hanem fenhangon hirdeti, hogy az arszlániróknak függönyös, biboros kalitka kell. Lehetett volna e ennél jobb, czélirányosabb lapszerkesztői czégért kigondolni – a’ pompás salonok lekötelezésére! – P. H. L. ur igazán ügyes liona a’ magyar irodalom puszta rengetegének, ’s valóban az éhesebb magyar irók vigasztalásaul illy betüket függeszthetne elegáns páholyára: Földerült már valahára! – Azon nap, midőn a’ Jelenkor, Széchenyi gróf független függője, uj külsővel és belsővel jelent meg, egy pesti politicai lap szerkezstőjétől ezt lehetett volna kérdeni: ’No ’s hány hét a’ világ?’ – ’s az érdemes szerkesztő bizonyára szomorodott arczczal felelt volna: Biz uram! mával is kevesebb. – – – – Fővárosunkban még sehogy sem akar a’ muszkára emlékeztető tél teljes erejével beköszönteni, ’s bár kivül nincs is még köztünk téli hideg, de van ám sok, igen sok polgártársunk jégvermes kebelében. És hol erre nézve az olvasztó erő? – Jelentjük, hogy a’ pestvárosi hatóság hivatalos vizsgálatot tevén, a’ hurokkali fosztogatás iránti híreket valótlanoknak találta.
