Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társaság.)
Vezérczikk. (Magyar kereskedelmi társaság.)
Tisztelt barátunk Szabó Pál ur lapjaink egyik tavalyi számában három dolgot ajánlt hazánk anyagi jóléte hatalmas tényezőiül: 1) vasutat a’ Dunától Fiumeig; 2) a’ bejárásnak Fiume kikötőjébe szabályozást; 3) egy nemzeti kereskedelmi társaság alapitását, mellynek czéljaul nem csak kivitel, hanem Fiumén keresztüli bevitel eszközlése is kitűzve legyen. – Mi pedig áthatva egy illy társaság fölszámithatlan hasznai fogalmától, felszólitók őt: dolgozzon tervet, nehogy a’ szó üresen hangozzék el. – És dolgozott. Lapjaink két utóbbi számának Értekezőjét tartalomdús előszavul veheti az olvasó közönség a’ majdan közrebocsátandó programm ’s alapszabályok javaslatához, melly, ha majd egy ideiglenes bizottmány által előlegesen megvizsgálva, az alakulni remélt társaság által megállapítva, ’s az illy társulatok törvényes létét föltételező kellékekkel ellátva leend: egy olly nemzeti intézetnek szolgálhatand magkövül, mellynek keletkezését unokák unokáinak áldása követendi.
Voltak idők e’ nemzet életében, midőn a’ vihart látszott kedvelni. És az erőknek nyers duzzadása nyugtát csupán csak a’ vészben lelé. Búsan panaszlá a’ külveszélynek áradozását, de férfiasan megvívott vele, és midőn nem volt – maga teremtett. Mert ép erőnek a’ tétlen nyugalom nem csak nem edző pihenés, sőt inkább rozsda halál; ’s idő és körülmény az ép erőnek más tért nem adtak, mint a’ harczmezőt és a’ pártoknak surlódásait. – Ez időkben a’ nemzet figyelme a’ béke müveit nem ápolá, ’s ezeknek el kellett hanyagoltatniok, ’s el velök a’ közjólét forrásának is, olly nemzetnél, mellynek választottjai, mint Göröghon harczias respublicái, a’ műipart és kereskedést szabad embert lealacsonyitó szolgai munkának tekintették, ’s Romulus törvényekint a’ kardtól legfölebb a’ földmüveléshez fordultak. – Azonban az idők megváltoztanak. Kivülről béke, ben rendezettebb társas viszonyok, elzárták a’ tért, mellyen erőink hajdan, habár nem mindig hasznosan, de nem dicsőségtelen mozogtak. Geographiai helyzet, törvények és institutiók, a’ népjellemnek e’ tevőlékeny elemei, ’s történeti előzmények okozák, hogy midőn az idők változata a’ népek erejét más mezőre, a’ béke müveinek mezejére utalá, nyugat nemzetei az uj mezőre könnyen és hamar átfordultanak, mint a’ csörgeteg, melly oldalt fordulva keres és talál siető vizének lefolyást, midőn egy helyütt utját elfogják. – Minálunk a’ tércserélés illy könnyen nem ment, nem illy hirtelen; megállapodánk, mint lusta folyam a’ gát előtt, mozdulatlanul, miglen a’ szükségek árja fejünkre nőtt, – ’s most, midőn a’ késedelem érzete az elmaradást helyrehozni ösztönöz, midőn a’ szelidebb humanitással karöltve járó értelmi fejlettebbség, honunk boldogsága föltételeit ismerni megtanított; ugy a’ törvényhozás, mint az egyesületek, ’s egyéni hazafiság körében jobbról és balról, és mindenfelől annyi tennivaló özönlik reánk; ’s részvét és áldozat annyi oldalról igényeltetik, hogy szinte tartózkodva emeljük a’ részvételért esdő szózatot, mellyet helyzetünk hivatása szerint emelnünk kell, midőn a’ szükség érzete uj meg uj közhasznú egyesületet hoz inditványba; – tartózkodva pedig annyival inkább, mert tapasztalásból tudjuk, hogy Solonnak a’ munkátlanságot vétekké bélyegző törvénye nemzetünk nagy tömegénél rokonszenvet még mindig nem bir, ’s a’ csak végczélban öszpontosuló, de munkatérben és eszközökben mondhatlanul különböző vállalatok egész terhe, fáradságban ugy mint pénzáldozatban, többnyire csak ugyanazon nevek cyclusára hárul.
E’ tartózkodás azonban csak olly egyesületekre nézve lehet korszerű, mellyek részvényeseiknek a’ teljesített polgári kötelesség édes öntudatát nyujtják egyedül osztalékul; ’s koránsem ollyanoknál, hol csak saját magános hasznunk után kell látnunk, hogy a’ magány- ’s közügyi dolgok kapcsolatánál fogva, önnyereségünkkel a’ hon közjavát előmozditsuk. – Illyeneknél már nem áldozatról van szó, hanem csupán csak számitásról. – És illyen – istennek hála! – a’ Szabó Pál ur által tervezett magyar kereskedelmi társaság; ’s hogy már alapeszmében illyen, arról a’ tervezőnek nem csak a’ kereskedés magasabb regióiban honos tudományi és gyakorlati jártassága kezeskedik, hanem kezeskedik különösen a’ tervezett társaság czéljainak, lapjaink mult számában olvasható kifejtése, ’s a’ cselekvési példa, miszerint Szabó Pál ur a’ czélzott magyar kereskedelmi társaság felállitásához, 500 pengő forintos 100 részvénynyel, tehát 50,000 pengő frttal hozzájárulni ajánlkozik.
Nem tehetjük itt magunknak föladatul, hogy valószinűségi mérleget huzzunk a’ tervezett magyar kereskedelmi társaság reményletes nyereségéről, mellyel a’ résztvevőknek magányhaszonul kinálkozik; czélunkra elég volt említenünk, hogy e’ vállalat ép ugy mint a’ vasutépitésre, bank- vagy gyárállitásra ’s hasonló közczélokra szövetkező részvényes társaságok, nem igényel senkitől áldozatot, ’s a’ hazafiui érzelmekre csak annyiban támaszkodik, a’ mennyiben minden jólelkü magyarról föltehetni, sőt a’ közjólét érdekében megkivánhatni, hogy olly uton szeressen pénzéből jövedelmet huzni, mellyen saját haszna mellett, sőt saját haszna által, a’ szeretett hon fölvirágzását is előmozditja. – Illyenre szólitja fel tisztelt barátunk, Szabó Pál ur a’ nemzetet; ’s ámbár 50 év óta országgyülésen és azon kivül sokkal gyakrabban rezgett keresztül közéletünk alkotmányos organumain a’ kereskedés utáni sovárgás, mintsem hinünk szabad nem volna, hogy annak erkölcsi ’s anyagi fontosságáról a’ közvélemény axiomakint meg van győződve: nem lesz mégis felesleges a’ tervezett egyesületnek ugy mulaszthatlan szükségéről, mint korszerűségéről egy-két szót szólani, egyszersmind megmutatandót, hogy egyesületi körben, logicai „egymásután” szerint a’ teendők sorozatából, most, épen most ez következik.
Földmüvelés, műipar és kereskedés, a’ polgári társaságok anyagi létének legfőbb három categoriája; de egyszersmind polgárisodásuk fokmérője is; mert az emberi lét szövetékének szellemi és anyagi szálai annyira egymásba forrvák, miszerint nincs, a’ ki megmondhatná, hogy az egyik hol kezdődik, avvagy hol végződik a’ második. És az álladalmak sorsát intéző kormányok ’s a’ kormányokat szabályzó törvényhozások, ugy a’ kereskedés, mint műipar és földmüvelés virágoztatására sokat tehetnek kétségtelenül, sőt tőlük, egyenesen csak tőlük függ, ugy socialis, mint politicai tekintetben lerakni az alapokat, mellyek a’ virágzást föltételezik; – és az is tagadhatlan, hogy valamint szabad nemzeteknél a’ törvényhozás legtöbbnyire csak a’ nemzet erkölcsi létét, szokásait erény- ’s büneit, szóval jellemét tükrözi vissza: ugy viszont a’ kölcsönhatás erejénél fogva, mellyel a’ nemzet erkölcseire, jellemére bir, a’ törvényhozás, ipart és szorgalmat, ’s hitelt és vállalkozási szellemet képes a’ nemzetben teremteni; de azért a’ törvényhozás, a’ kormány mindent nem tehet, legkevesbbé teheti pedig az egyéni ’s egyesületi munkásságot fölöslegessé; – ha ez máskép volna, ugy az ember magát gépszerü bábbá alacsonyitná, isten áldását pedig röpkedő sült galambbá torzítaná; – holott rég irva van, hogy az istenek áldásaikat árúba csak munkáért bocsátják. – Megvan mindennek saját köre, a’ mellybeni mulasztást fensőbb köröknek cselekvősége soha sem pótolhatja. A’ mi az egyének körébe tartozik, az egyesületek avvagy törvényhozás által pótolva soha sem lesz; a’ mi viszont természet ’s körülmény szerint csak egyesületektől várható, annak megparancsolását törvényhozástól reményleni, vagy kipótolását egyesektől várni, balgaság volna. Nézzük a’ földmüvelés, nézzük a’ műipar mezejét, ’s képzeljük magunknak a’ gazdasági- és iparegyesületet köznemzeti részvét által ugy megerősödve, hogy hivatásukat tökéletesben betölthessék: és ugyan mondjuk meg, lehet e törvény, lehet e kormányi kegy, melly azokat haszontalanokká tehetné? lehet e egyéni munka és áldozat, melly pótolhatná? – Igy van ez kétségtelenül a’ kereskedés ügyében is; mert az említett három categoria egymást kölcsönösen föltételezi; ’s helyzetek és viszonyok különbsége szerint egyik vagy másik nagyobb kiterjedéssel, tulnyomósággal birhat ugyan, de a’ más kettő nélkül teljes virágzásra nem fejlődhetik.
Kereskedési tekintetben kétségtelenül sok méltó panasz lengett el 50 év óta a’ magyar ajkairól: azonban mennyivel előbbre lehetnénk most, ha ezen panaszok mellett, indolens kezeinket munkátlanul zsebre nem rakjuk, hanem tettünk volna kereskedésünk fölemelésére annyit, menynyit tenni csak magunktól függött! Isten ne akarja, hogy valamint ezelőtt kereskedésünk hervatag állapotját mindig csak a’ kormánynak tulajdonítottuk, ugy most mindent csak a’ törvényhozástól várjunk. – Azt, mit egyesületek által ’s mit egyénileg tennünk kell, kormány vagy törvényhozás pótolni soha sem fogja. – És van, kétségtelenül van ama’ láthatlan valaminek, a’ mi nov. 27-kén még megvolt országunkban, de azóta valahol elveszett, vagy eltévedett, – van a’ közvéleménynek bizonyos tapintata, miszerint a’ logicai egymásutánt meglehetősen eltalálja. – Anyagi jólétünk fenékalapja a’ mezei gazdaság, – és támadt legelül a’ gazdasági egyesület; műipar nélkül a’ mezei gazdaság csak egy félkarú óriáshoz hasonlít; – és támadt az iparegyesület; kereskedés nélkül sem földmüvelés, sem műipar nem virágozhatik; – és inditványba hozatik a’ magyar kereskedelmi egyesület, mellynek létesülését a’ közvélemény pártfogásától olly reményteljesen várjuk, mint a’ minő tagadhatlannak hiszszük, hogy a’ szoros logicai rend az emberi elmét önkénytelenül ezen sorozatra vezeti; ’s az elsőbb két egyesület is jótékony munkásságát csak e’ harmadiknak hozzájárultával fejtheti ki. – Igaz ugyan, hogy a’ kereskedelmi társaság azon mező természeténél fogva, mellyen szükségkép forognia kell, hasonlithatlanul tetemesb pénzerőt kiván: de ép ezért a’ pénzerőt nem is kivánja áldozatul, hanem inkább gyümölcsöző tőkéül. – A’ társaság terve 1 millió pfra van számitva; Magyarhonban tömérdek pénz! de hiszen midőn olly társaságról van szó, melly magának czélul tűzi: a’ kiviteli kereskedésnek utat nyitni mindenfelé, a’ beviteli kereskedést pedig egyenesen Fiuménak eszközölni, Fiumét ’s a’ magyar nemzeti tengerhajózást minden lehető módon emelni, a’ magyar iparnak eladási piaczokat keresni, a’ magyar ki- ’s beviteli kereskedéssel a’ nemzeti hajózást a’ Dunán és Feketetengeren egész Ázsiáig föléleszteni, gyárakat és földmüvelőket előlegezések által segíteni, utak, vasutak, csatornák épitésére első lépéseket tenni, – midőn illy czélu társaságról van szó, a’ tervezett öszveget sokallani senki sem fogja, sőt inkább keveselleni volna kénytelen, ha tekintetbe nem venné, hogy minden lépés, mellyet a’ társaság a’ kitüzött ösvényen jól számitva előre teszen, mondhatni két ujabb lépésre ad erőt, ’s ha valamire, épen illy társaságokra illenék jelszavul a’ „crescit eundo” – „menve nő” jelszó. – A’ dolog sükerét természetesen a’ czélszerű igazgatás föltételezi; azonban czélszerű igazgatás mellett illy társulatokban olly progressiv erő fejlik ki, melly az eredetileg számbavett öszveg legnagyobb részét többnyire nélkülözheti. Előttünk fekszik a’ velenczei társaság biztató példája; eredetileg 5 millió tőkére volt számitva, ’s a’ társaság már mintegy öt év óta áll és működik nyereségesen, ’s a’ részvényesektől 20 pcentnél többet mai napig sem kivánt be. – Igy az ausztriai nemzeti bank 100,000 darab 1000 ftos részvényre volt számitva; azonban valóságos ezüst pénzben részvényenkint csak 100 ft fizettetett be, ’s nem 100,000, hanem csak 50,621 részvény adatott el, ’s a’ részvények értéke az 1841-ki keserves rázkódtatások után is 1640 p. forinton áll. – Ezen példák utmutatása szerint a’ tervezett kereskedelmi társaság keletkezése sincs szigorún az egész egy millió frt aláirásától föltételezve, sőt inkább csak 500,000 frt (1000 részvény) legyen aláirva – (a’ minek 10-ed részét már maga a’ tervező aláirta) ’s az egyesület magát azonnal alakultnak nyilatkoztatandja, ’s fokozatos munkálkodásait megkezdendi; de még az is a’ dolog természetében fekszik, hogy a’ részvénytőke csak apróbb, példaul 20 pcentnyi részletekben, ’s elég tág időköz közbenhagyásával fog, ’s talán – mint Velenczében történt – egészen nem is fog a’ társaság által bekivántatni; – a’ mezei gazdák hozzájárulását pedig, a’ statutumok közrebocsátása után mihamar alakulni remélt ideiglenes bizottmány még az által is kőnnyithetendi, ha részvényök illetékének lerovását termesztményekben is történhetőnek határozandja. – 50Ezek szerint tán nem alaptalan önkecsegtetés, ha remélni merjük, hogy az egyesület alakuland, ’s a’ részvényeseknek érdemlett hasznukra, a’ szeretett hon közös javára, munkálatait mihamarabb megkezdhetendi. – Nem tagadhatjuk, hogy e’ részben Fiume lelkes és vagyonos kereskedőire különösen számitni merünk; mert hiszen a’ minő bizonyos, hogy a’ mi Fiuménak történik, a’ honnak történik, a’ minő tagadhatlan, hogy Magyarhon önálló nemzeti kereskedésre csak Fiume által, vagy épen nem számithat: olly kétségtelen az is, hogy minden lépés, melly akár törvényhozás, akár egyesületek által a’ magyar kereskedésnek Fiumén általi emelésére történik, legközvetlenebbül magát Fiumét emeli, virágoztatja; és azért nem is lehet kételkednünk, hogy azon lelkes kereskedői testület, melly lapjaink 202-ik számának vezérczikke szerint egy millió p.frtot kiván annak (legyen bár az ország, vagy legyen privát egyesület) ajánlani, a’ ki Fiuméhoz vasutat épít, – tettleges részvétét ezen társaságtól sem vonandja meg, melly nem kér senkitől áldozatot, hanem olly vállalkozásra egyesül, melly Fiuménak emelkedésére többet tehetend, mint akár mi más, mint egyesek ereje eszközölhetne. – Szolgáljanak ezek figyelemébresztésül előlegesen*; – egy második czikkben alkalmat veendünk még arról szólani: mi az, a’ mi kereskedés körében ’s különösen a’ mi viszonyaink között egyesektől nem, hanem csak társaságoktól remélhető? ’s mit kiván kereskedési önállás tekintetében a’ magyar nemzet érdeke? mire nézve bizton mondhatjuk, hogy német szomszédink, mind azon diluitionalis kisérletekkel, mellyek a’ német sajtó körében időnkint, ’s most legközelebb ismét Frankfurtban, Lipcsében, Kölnben ’stb. feltünedeznek, minket mystificálni soha sem fognak, ’s csak magokat teszik nevetségesekké, ha olly képtelen thesis mellett harczolnak, hogy kedvelt Fiuménk iránti előszeretetünk: politicai ’s nemzetgazdasági tévedés!! ’s hogy tengerpartunkat veszni hagynunk, és minden erőnkkel csak Németországhoz és mindig csak Németországhoz csatlakoznunk kellene!! – A’ tacticácska koránsem rosz, ha olly igen ármányosan együgyű nem volna. –
Mit szóval ajánlok, tehetségem szerint tettleg is szeretem előmozditni, – csakhogy e’ részben erőm akaratomnak nem felel meg; ‘s igy csak 6 részvényt, azaz: 3000 pengő forintot irhatok alá. –
Kossuth
