Ung.
Ung.
Nyilatkozat Ungból. A’ P. Hirlap 194. számában álnevő Hubaffi egy török procedurát juttat a’ közönség tudomására, mellyről tiszta lelkiismeretem ’s hűn végzett kötelességem öntudata mellett fel sem tehettem volna, hogy a’ közlöttekben személyem ’s eljárásom vétetett czélba, hacsak később tiszti társaim ’s barátaim figyelmeztetése ’s az általánosan elterjedt hir e’ részben meg nem győznek. Nyugalmam ’s becsületem Hubaffi ur nem adta, el sem is veheti; – ’s csak azon tisztelet, mellyel hazámfiainak és a’ nyilvánosságnak tartozom, késztet, hogy jelen nyilatkozásomat, mint a’ történteknek hű elbeszélését e’ lapokba iktassam. M. é. oct 6-a volt, ’s körülbelől délutáni öt óra, midőn a’ szűrti birónak meghagyám, hogy számomra más nap jókor reggelre fogatot rendeljen. Tettem ezt, mert hivatalos foglalatosságaim e’ napra összehalmozódtak, ’s több egymástól távoleső helyeken okvetetlenül meg kellett fordulnom. De a’ fogat csak délelőtti tizenegy órakor jelenik meg, ’s ezért a’ menthetlenűl hibás kocsis hat botütésel fenyittetett meg. Estve későn Szűrthébe, honnan indulék, visszaérkezvén, dorgálni kezdtem a’ birót hanyagságaért, mellyel tegnapi parancsom teljesité, ’s ő azzal mentette magát, hogy Szűcs Ferencz, a’ Hubaffi által érintett gondnok, midőn parancsomat vele közlené, nemcsak engedelmességét tagadá meg, sőt minden igaz ok nélkül őt ’s a’ járásbeli jegyzőt összegazemberezte, hogy rá adót vetettek. Két hitesek a’ birónak ezen előadását bizonyították. Sötét levén immár, meghagyám a’ birónak, hogy Szűcs Ferenczet éjszakán át házánál felvigyázat alatt tartsa, nehogy a’ büntetés elől megszökhessék. Másnap reggel előhozattam. – ’S kérdém a’ birót ’s a’ jelen volt hiteseket: „ez azon ember, ki a’ birót ’s járásbeli jegyzőt becsteleníteni meri?” Ők felelték: „igen”. – Szűcs Ferencz semmi mással nem mentette magát, mint hogy tegnap részeg volt, ’s nem tudta, mit beszél. ’S ezért, de nem a’ fogatért tizenkét pálczaütésel bűntettetett meg. Hubaffi irá, hogy a’ nevezett egyed kerékhez kötve tölté a’ hideg éjszakát. Meg lehet, gondoltam, hogy a’ biró Szűcs Ferencz elleni személyes gyülölségből tette azt, mit én nem parancsoltam. Azonban a’ ·/· tiszti vizsgálatból, mellyet a’ t. szerkesztőséggel bizonyitványul közlök,* látható, hogy nem csak kün nem tölté az éjt, sőt azon át a’ korcsmában lakomázott. – Ime a’ bot-hős! feszitsétek meg, kiáltanak sokan; – És sokan azok közűl, kik a’ közélet ’s hivatal terheivel nem bajlódnak hiszik, hogy e’ mondásban mindenütt egyaránt alkalmazható igazság rejlik. De fájdalom! az igazság olly növény, melly a’ tapasztalás égető nappalánál csakhamar hervadásnak indúl. – Fennen beszélünk a’ humanitásról, e’ haza boldogságát szellemi alapokra akarjuk fektetni, – és a’ mondatok fényköréből nem szállunk le a’ gyakorlati élet mezejére. Nem teszünk e’ nép érdekében mit sem, mi bajait gyökeresen orvosolná; nem neveljük, nem oktatjuk őt; mert tudnotok kell, mikint Ung megye kebelében van olly járás, huszonkét faluból álló, hol még csak egyetlenegy falusi iskola sem létezik; – azért e’ nép nyers, mint ázsiai törzsöke; szilaj, mint a’ sippi fakadásához lőn lelánczolva, ’s igen sokszor még rosz indulatú is. És mit tegyen e’ néppel az, kinek jó vagy bal szerencséje kormányát kezeibe adá? Ennyi igaz azokból, miket Hubaffi elbeszélt. És én kérdem önt Hubaffi ur: hogy’ lehetett e’ tényt annyira eltorzítani? Önnek tette minden esetre bélyegző, ha könnyelműségből cselekedett, mert nem igyekezett a’ történetnek hű forrásához jutni; még bélyegzőbb pedig, ha tollát ártani-akarás vezette. Szidalom nem kenyerem, ez jellememhez nem fér, hanem utasítom önt az erkölcsiség nagy könyvéhez, mellynek lapjain, ha az ugyan ismeretes ön előtt, tettének nevét feltalálhatja. Költ Lehóczon, jan. 3-án 1843.
’S melly – ha kit érdekel – megtekinthető. –
Szerk.
Kulin Antal. Ung megyei fősz.biró.
