Vas.
Vas.
Szombathely, dec. 22. Törvényszékeink ma végződtek, mellyeknek két első napján az ugynevezett törvényszék előtti rendes közgyülés, a’ czélellenes kisgyülések helyettese tartatott. Ezen gyülés első tárgya annak saját élete ’s halála fölötti kérdés volt. Tudva van, mikint a’ nm. h. tanács a’ kisgyülések eltörlését helytelenitvén, megyénk e’ tárgyban a’ főkormányszékkel viszályba bonyolódék. Két fölirás, mellyekben a’ végzés czélszerüségét okokkal ’s adatokkal kivánta kivíni, ohajtott czélt nem eszközle. Az ügy a’ királyi szék elébe került: kegyes leirata e’ gyülésen olvastatott föl, miszerint annálfogva, 51hogy az alaptörvény rendeletéhez képest semmi ollyas, mi a’ törvényhozás utjára tartozik, megyei végzés által meg nem előztethetik – e’ megye, mellynek főbb gondja az alaptörvények hű megőrzésében öszpontosul, azoknak szoros megtartására utasittatik. Midőn a’ kormány által a’ törvénynek betű szerinti szentsége állittatik föl alapelvül, annak csak örülni lehet, mert ez azon hatalom, melly előtt örömmel hajol meg az értelem. Törvényeink a’ kisgyüléseket nem parancsolják ugyan, de megengedik, és igy ha kisgyülést tartani nem kötelesség is, de azoknak megtarthatását is eltiltani a’ megyei hatóság körét haladja. Azonban a’ törvény szava csak permissivus levén, természetesen következik, hogy a’ kisgyülések megtartását a’ megyei közönség korlátozza, szabályozza. Ez történt valamint minden megyében, ugy nálunk is; és minden hónapnak, mellyben közgyülés nem volt, első hétfőjén kisgyülés rendeltetett tartatni, mellyet azonban az első alispán – a’ körülmények ugy hozván magukkal – elhalasztott, és igy illynemű kisgyülés évenkint 5–6 tartatott. Ezeken kivül tartott még az alispán némelly sürgetősb esetekben rendkivüli kisgyüléseket is, mellyekre azonban a’ tiszti karon kivül a’ RR. csak igen gyéren jelentek és jelenthettek is meg. a’ hónapos kisgyülések helyett, mellyek az előbbi szokás szerint gyakorta elhalasztattak, és igy tartásuk nem volt egészen bizonyos, rendelték Vas megye RRei a’ törvényszék előtti közgyüléseket, mellyeknek határnapjai minden év első évnegyedes gyülésén előre meghatároztatván, minden megyei lakosnak tudtára juttatnak, ’s igy a’ magánosak gyülési ügyeikre nézve előre és bizonyossággal intézkedhetnek, ’s nincsenek kitéve azon veszélynek, hogy az ügyeikben hozott végzések egypár hét mulva feldöntessenek. Ezenkivül a’ tisztikar a’ törvényszékekre egyébkint is megjelenni köteleztetvén, a’ vontatási költségek évenkint 2–3 ezer frttal kevesittettek ide járulván még azon tekintet is, hogy az utólsó országgyülés, midőn csak a’ közgyülésen történt betáblázásnak adott erőt, a’ kisgyülésekre már tettleg kimondá enyésztető itéletét. Egyébkint is, ha rendkivüli esemény haladéktalanul gyülést kiván, vagy van idő határnapjának közhirré lételére, vagy nincs; első esetben nincs ok, az elnök miért ne hirdessen inkább közgyülést, annyival inkább, mert kisgyülés érdemleges ügyekben ugysem intézkedhetik; ha nincs idő, a’ RR. közönsége nem levén összehíva, nevében érvényes intézkedés sem tétetik. A’ mit a’ kisgyülések eddig üdvöset tettek, t. i. az időközben érkezett leveleknek, mellyekre rögtöni tiszti nyomozás volt szükséges, az illető tisztviselőnek eszközlött kiadását, Vas megye RRei az által sokkal czélszerűbben vélik elérhetni, hogy első alispánjok köréhez sorozták az illynemű hivatalos eljárásra az illető tisztviselőt haladéktalanul kiküldeni, melly kiküldést ez az eredeti levélre hátasitván, midőn erről az első közgyülés előtt számol, egyuttal a’ kiküldöttől tudósitása bekéretik, ’s mivel a’ levelezések rendesen a’ gyülések első napján tárgyaltatnak, ezen mód a’ tudósitásoknak pontos beadására, a’ rendes scontrónál, melly csak az utólsó napokban szokott olvastatni, sokkal hatályosabb ösztönt nyujt. E’ mindkét részrőli tekinteteknek szemügyre vételével a’ RR. ő felségének az alaptörvények fentartása iránt tanusított gondoskodását mélyen tisztelve, előbbi végzésöket oda módositották, hogy midőn kisgyülés-tartásra mellőzhetlen szükség adandja magát elő, azokat egyedül a’ kitűzött tárgy végett megtartatni jövendőre nem ellenzendik. – A’ helytartósági intézvények között azon körlevél, melly a’ pénztári jegyzőkönyvek között azon körlevél, melly a’ pénztári jegyzőkönyvek vezetését rendeli, méltánylással fogadtatott, ámbár e’ megyében azon végzések, mellyek által a’ házi pénztárra utalványozások történnek, minden gyülésből ’s törvényszékből különösen egy-egy csomóba irva rendeltettek már ezelőtt is a’ számvevőnek kiadatni, és az illynemű utalványi végzések a’ jegyzőkönyvek végén különös rovatba soroztatván, a’ RR. által ezen pénztári jegyzőkönyvnek kielégitő pótléka már eddig is vezettetett; de áthatva azon tetemes kezelési hiányok ismeretétől, mellyek pénztárunk épségét nagy részint rendszeres ellenőrködés helyett csak egy-két személy egyéni becsületességétől ’s figyelmétől függesztik föl, a’ kivánt pénztári jegyzőkönyvek vezetését a’ jegyzői hivatal, a’ RR. parancsát megelőzőleg, megájánlá. Nagy tartozásunkból az adózó népnek gyámságunk alá került értéke iránt ezzel is egy porszemnyi lerovatott. Tán lassankint majd eszünkbe jut a’ többi hiányokon is segítgetni, ha a’ pénztárak körül az igazság szentsége passivus osztályrészünket is kiméri. – Ezen alkalommal az alispáni hivatal oda utasittatott, hogy az általa időközben tett kifizetési utalványok jegyzékét is minden évnegyedes közgyülésre bemutassa, ennek jegyzőkönyvébe teljes kiterjedésben bevezetendőt. Szükséges itt megemlíteni, hogy e’ megyében a’ rendkivüli kiadásokat hová minden árjegyzékek tartoznak, a’ hónapok első szerdáin rendesen összeülő gazdasági választmány köteles megvizsgálni, ’s azoknak kifizettetése csak ennek javaslata szerint rendeltetik el. Az alispáni hivatal tehát csak olly kisebb nemű jegyzékek kifizetését rendeli el, mellyek a’ legközelebbi választmányi ülésig sem halaszthatók. Illyformán tehát ezután minden kifizetési utalványok be fognak a’ közgyülési jegyzőkönyvekbe vezettetni. – A’ styriai kamarai igazgatóság által egy adózónkra rovatott és csempészségért pénzbeli elmarasztáson kivül fogságra is kárhoztató itélet végrehajtás okáért a’ megyéhez átküldetvén, miután a’ kérdéses itélet olly tényért rovatott magyar alattvalóra, melly törvényeink szerint büntetést nem von maga után, a’ nm. tanácsnak bejelentetni rendeltetett, hogy ezen, törvényeinken nem alapuló itéletet a’ megye RRei végrehajtatni fogják. – Majd egy igen kellemetlen tárgy vetődött szőnyegre, – kellemetlen kétszeresen, mert egyik legbuzgóbb sz.biránk hivatalos eljárásában tapasztalt bántalmakért vala kénytelen elégtételt kérni. M. lelkész t. i., midőn őt bizonyos ellene mozdított szóbeli kereset elintézése végett maga elébe idézte, nemcsak meg nem jelent, hanem egy hozzá intézett levélkében a’ többi méltatlankodások közt azzal rágalmazá, hogy hivataloskodása óta „a’ catholica hitnek lealacsonyitását* ’s a’ jobbágyoknak földesurok elleni föllázitását tüzte ki czéljául.” Ha a’ tisztviselőtől pontosság és szigorúság kivántatik, méltán igényelheti ez, hogy hivatalos eljárása elébe gördíthető minden illyes méltatlankodásoktól megóvassék; ’s ha már hiányosak az illy botrányokat fenyitő törvényeink – a’ hatóság közönségében kellene azon erkölcsi hatalomnak kifejlődni, melly illy tényt közakarattal kárhoztat. – Ez a’ törvények erkölcsi sanctiója, melly müvelt ember előtt legnagyobb nyomatékú. Mert a’ megtámadott szolgabirónak azon nyilatkozása, miszerint a’ járásában előforduló viszályokat, mennyire a’ lehetőség engedi, a’ községi házakban szokta elintézni, ’s az elébe idézett személyeket különbség nélkül oda rendelni, mit a’ jelen esetben annyival szükségesebbnek talált, hogy a’ szegény felpörös cselédet mégcsak azon gyanúnak nyugtalanitásától is megkimélje, mintha az alpörösnek az által, ha maga ment volna a’ megjelenés elfogadása végett házához, a’ folyamodó fölött pártfogolást mutatott volna, – ezen nyilatkozás – mondom – semmi helytelenitést nem érdemlett; szokjunk azon eszméhez, mellyet az örök igazság szentsége előbb-utóbb nálunk is életbe léptetend, hogy a’ törvény ’s végrehajtója előtt minden személynek egyenlőnek kell lenni, ’s tiszteljük inkább a’ birót, ki ennek életbe léptetését eljárása vezérelvéül tűzte ki még akkor is, ha az itéletet kérő felek egyike választatásába befolyó hatalmú, a’ másik pedig egy nyomorult pór. A’ nagy többség a’ tiszti vádat jelen esetben elrendelé. Egyébkint bármi legyen is következménye, a’ sértett szolgabiró sokkal szebb helyet vívott ki magának a’ közvéleményben, mintsem hogy nevének tisztasága ezen méltatlanság által mind azok előtt, kik a’ közügyek haladását egy kis figyelemmel kisérik, legparányibb homályositást is szenvedhetne. – (Vége követk.)
A’ sz.biró maga is catholicus.
