Nógrád.
Nógrád.
B. Gyarmat, jan. 15*. Nyugodt kebellel tértünk haza utólsó gyülésünkről, mert e’ megye nyugalmát megzavarhatónak nem féltük, – mert biztunk, hogy nem találkozik köztünk egyén, ki meggyőződésének győzelmet máskint, mint szó ’s ok által, elveinek diadalt szellemi fegyvernél egyébbel kivíni akarhasson. Hiszen – bármi elvű legyen máskülönben – kinek fejében a’ megyei gyönyörü szerkezet tisztán felfogva, szivében szeretve van, kinek egy megye boldogsága – kinek a’ szabadság eszméje drága, – az máskép víni, győzni nem akarhatott, – és hivők, nincs köztünk párt, vagy egyén, ki az alkotmány fentartását (!), a’ nemesi szabadságok illethetlensége őrzését tűzvén ki feladatául, háttérben más eszmét, – magányczélt táplálhasson, és küzdvén „ősiség”-ért és „adó” ellen, még mást akarhasson, mint ősiség-megtartási és adóelv-elnemfogadást adni, küldendő országgyülési követeinknek utasitásul. Alkalmunk vala mást tapasztalni. – Már jelen gyülés előtt hire járt, hogy szándék némellyeknél, kik nem elégelték a’ gyülési tárgyak hirlelését, felszólitani és buzditni részvétre a’ nemesség azon részét, mellynek szegénység és munkanem és életmód miatt a’ sors által idő nem engedtetett, hogy olvasni tanuljon; mert különben a’ körlevelet is önmaga olvashatá – és melly ekkép alkotmányos jogait önkényt nem gyakorolhatván, e’ tárgyban mások buzditására szorulva, szabadtalan gyámságra van kárhoztatva. E’ hit később bizonyosság lön; – ’s megyénk elnöke felfogva magas hivatását, értve kötelességét, ’s azon felelősség öntudatában, mit a’ kormányára bizott megye nyugalma, méltósága ’s a’ megyei szerkezet érdeke követel, levél által maga elébe hivá gyülés előtt néhány nappal kitünőleg azon nemesi községek előljáróit és „bölcsebb”-eit, kiknél az izgatás maszlaga leginkább szóraték ’s legnagyobb fogékonyságra talált*. És ügyekezék megmagyarázni nekik, mi az „ősiség”, mi az „adó”? – de leginkább megfoghatóvá kivánta tenni előttük, mit tesz „tanácskozni”, mit tesz „gyülésben részt venni”, ’s mikint kell viselni magukat „t. KK. és RR”-nek? és hogy a’ rend ’s a’ tanácskozási komolyság ’s gyülési szentség (’s tapasztaltuk, hogy annak őrzési kötelességét és jogát nem hiában adtuk illy erős kezekbe) minden felett, minden áron megtatandó lesz általa, és a’ kihágókat semmi szin, semmi tekintet menthetni nem fogja. – Végül méltatlan csempészséghez és tacticácskákhoz nyulni nem akarva, nem akarhatva, megmondá azt: hogy (ha a’ RR. ugy akarják) az ősiség kérdése legfelebb 10-kén, az adó kérdése pedig (melly iránt még küldöttségi javaslat nem volt készen) legfelebb 12-kén leend fölvehető. – Felvirada kedd (10-ke), ’s 9 1/2 órakor gyülésbe sereglénk, feszült érzelmekkel bár, de azt is mondhatjuk: mert ismerők elleneinket, ismerők szándékaikat, – mind ezeket már eleve ismertük; de ha nem ismerjük, és e’ nap, és még inkább csütörtök (12-ike) megismerteti vala, és mondva volt előbbi nap elnökünk által, hogy „bármikor, ők elég korán lesznek megismerve”, ’s tegyük hozzá mi: megitélve. – Figyelmezteté ujolag az elnök a’ RRet a’ már föntebb mondottakra, ’s kezdődött a’ tanácskozás; és mi e’ tárgyban mondható, – mondva lőn, – majd tárgyismereti avatottság és bőséggel, majd szónoklati hevültséggel, majd ok, majd peersvasioval. – Intéztettek beszédek majd a’ müveltebb osztályt érdekelve inkább, majd a’ köznemesség értelmiségéhez mérve. – És szólott ez utóbbiakhoz E– J– tb. és R– F– főszb. olly nyelven és modorban, melly ha áltatva nincsenek, lelkök mélyében viszhangzandott, – és hangzott is addig, mig nem hallák az utált, velök utáltatni tanított szókat: „szavazok az ősiség eltörlesztésére”; – szóla egy magnás, – országnagyok unokája, gr. F– S–, röviden, ’s csak szavazását jelentve ki; de a’ meggyőződés és elhatárzottság hangján, hasonlag az eltörlesztés mellett; szólt B– P– tb., bizonyos jelentékeny pillanatok és kézlegyintések által jellemezve beszédét, ’s helylyel-közzel megnyomva némi hangzatosb szavakat, p. o. „alkotmány sirja, nemesség, ősök, zsidók, tőzsérek, külföldiek” ’stb.; szólt K– K– tb., ’s mi az ősiség eltörlése ellen szolgálhat okul (vagy más vélemény szerint csak álokul), általa elmondatott; ’s pedig elmondatott, mint azt elismert talentuma várni jogosíta, logicai rendszerben és higgadt ékes előadással. Szólott az uj nemzedék is; uj korára, uj Nógrád gyüléseiben, hol eddig részvétlen némaságra kárhoztatta önmagát; és szólt a’ köznemesi osztály 3 tagja, Fictór Ferencz, Csókás Ferencz és Mihály. – Az első sokkal nemesebb modorban, mint azt tán csekélyebb tanultsága és szokatlansága föltenni késztete, felelve azoknak, kik a’ köznemesek bejövetelét anyagi haszonvágynak hiszik (mit – mellesleg mondva – helytelenül foga fel, mert ezt senki nem mondá), ’s kijelenté: hogy őket jogaik gyakorolhatása és „tanulásvágy” szólitá be, ’s csatolá szavazatát a’ „vármegye nagyához”, ’s eziránt az elnök által megkérdeztetve, az eltörlesztőkhöz kivánt soroztatni. – Mondhatná gr. Széchenyi: beh sok szó! – és az ősiség baráti is gondolák: beh sok szó! kik t. i. egyes felkiáltásokkal de kijelentve is, – nem szó, hanem remélt számsúly, és többséggel kivánták a’ kérdést eldöntetni. – Miután azonban szavazás – mint az elnök mondá – akkor lenne eszközlésbe veendő, midőn azt vagy a’ szólók többsége, vagy a’ tovább tanácskozni akarókkali arányossága kivánja, – szükség volt a’ szó, – és mivel azok, kik inkább mindjárt szavazást sürgettek, csak 4-en valának 12 ellen, – szóltunk, – és szóltunk délutáni 4 1/2 óráig, – melly időben az ősiség megtartása mellett vivók és szavazatot sürgetők száma (2 köznemes is ide számittatván) 11-re, annak eltörlesztését és elnöki enunciatiót sürgetők száma 25-re szaporodván, az elnök felszólitására amazok a’ praesidium jobbja, emezeknek pedig (ruhára nézve) fekete serege balja felé csoportult, ’s az elnök a’ végzés kimondása ’s az ősiség eltörlesztésének kivánságát jelenté ki az „eminens” többség határzatául. – ’S e’ napot szivünk csordultig teliségének, tiszta győzelmünknek kebelbe nem férő örömét tolmácsoló százhangu „éljen” zárta be. – Mondatik, hogy gyülés után a’ vesztes párt a’ teremben maradván – egy táblabiró ur által haranguirozva, az ősiségtől egészen különböző és f. évi majus hónap elejével viszonyban álló felkiáltásokban tört ki, de erről diplomaticai tudomásunk nincs. – Más nap (11-kén) az előbbeni végzés hitelesittetvén, alkalmat adott B– P– urnak, az ősiség kérdésének még e’ megyébeni dicső (?!) feltámadása jövendölésével a’ RRet megfenyegetni. – Ez napon, mint fenebb emlitém, már más falubeli „alkotmányőrök” szerepeltek. – Hitelesités után felvétetvén a’ „hitel ’s rokontárgyak” iránti választmányi munka részletei, ugyszinte az utasitási javaslat „kir. városok elrendezése iránt”, ezek egészben elfogadtattak. Az elsőnek fő elvei: szabad rendelkezés, élők közt és végrendeletileg; de a’ majoratusok és fideicommissumok mulhatlan eltörlesztése, – végrendelet hiányában rokonok öröködése 4-ed iziglen, ’s csak akkor, ha nincsenek, a’ kir. fiscusé. – Minden eladás és felvallás a’ megyék előtt történjék, – ’s ezek telek- vagy birtokkönyvet tartani köteleztessenek, az e’ tárgybani törvény kihirdetése után azonnal minden invalidatorius pörnek indithatása megszünik. ’S a’ zálogváltó pörök, a’ zálogos évek elteltével, csak 6 év alatt indittathassanak, különben a’ zálog kiválthatlanná válik. – Téteték még inditvány, hogy a’ pörlekedők könynyebbsége tekintetéből a’ hiteles helyek elenchusaikat a’ kir. curia levéltárába beadni tartozzanak. – Mi, a’ mennyiben eddig nem történt volna, sürgettetni fog. – A’ külföldiek mi módon ’s minő feltételek alatt szerezhessenek ’s birhassanak javakat? – az országgyülésnek szinte elhatározására bizatik (gondolom, gyülésünk az absentistákat és a’ nemzetiségi tekinteteket tartá szem előtt). – Hogy a’ zálogos kötések megyéknél bejegyeztessenek, kapcsolatban látszott lenni a’ RR. előtt az örök felvallások iránti javaslattal. – Inditvány téteték szintén: az ide vonatkozó pöröknek a’ kir. tábla ’s más birószékek előtti gyorsitására. Nem volna e ez figyelemreméltó? – Bank vagy bankok felállitását szinte ohajtjuk; – azonban nem „nemzeti”-t, nehogy ez által terheket vállaljunk magunkra, tekintetbe véve a’ könnyen történhető kezelési hiányokat 52’s tapasztalatlanságunkat is. – De magánosok jáltal ohajtjuk azokat létre hozatni, mire ha az ősiség eltöröltetnék, annálfogva is nagy reményünk leend, mivel külföldiek nem fognak félni tőkéiket honunkba adni. Javaslunk egyébiránt mind a’ bakjegy hamisitók, mind hűtelen kezelők iránt szigorú törvényeket, remélve, hogy ezt a’ fenyitőtörvénykönyvi választmány is figyelembe vette. – A’ kir. városokra nézve azoknak országgyülési szavazatot akarunk adatni. – DE 1) a’ k. kamarától függetlenek legyenek; 2) minden polgár, teljes választási ’s választhatási ’s tanácskozásban szavazhatási joggal birjon; 3) minden ügyek teljes nyilványnyal tárgyaltassanak. ’S ha mind ezt biztositva, kivíttuk, gondolkozzék az országgyülés, minő arányban legyen országgyülési szavazatuk. – E’ nap egy megürült eskütti hivatalra főispánunk ő excjának 3 egyént terjeszténk fel, és uj aladószedőnk iránt a’ felett vitatkoztunk, biztositásul tartozik e ő csak általánosan javait kimutatni, vagy annak rende szerint összeirva, a’ megyének kijelelni. – E’ részben utasitók jegyzői hivatalunkat, hogy adjon véleményt, mi történt korábbi időkben? – Rovatos összeirásainkat szinte választmánynak adtuk ki, hogy ez a’ rovásokat a’ mult éviekkel egybehasonlitva, ’s a’ netaláni különbségek okairól vizsgálódva, ügyekezzék eszközleni, hogy azok száma, mennyire lehet, előbbi évekével öszhangzó legyen. – Mikép bukott meg f. h. 12-kén az adó kérdése, a’ jövő postával megirom.
A’ bevezető sorokat már előbbi számunkban közlők.–
Szerk.
Szokás mondani illy esetekben, de más részről szokás mosolyogni az állitáson, hogy a’ köznemesek illy alkalommal önkényt jőnek gyülésre. – Ugyan honnan hát azon körülmény, hogy leginkább csak a’ közellakó nemesek jőnek be rendszerint, ’s majd e’, majd ama’ helységből, az illyen „alkotmánymentő” manoeuvre-ekre? – vagy a’ távoliak kebleiben nem buzog szintolly meleg alkotmányszeretet és nemesi szabadságvágy? És miért p. o. nálunk az ősiség iránt megjelentek (?) N. Gécz és Szécsény más nap uthenticatiókor jelen voltak, „Rimócz stylistái, ’s az adó ellen ismét Rimócz és Sz. Ivány nemesei?” –
