NÉMETFÖLD.
NÉMETFÖLD.
Drezda. A’ nyilvánosság, szobeli eljárás és vádló-rendszer felett a’ szász 2-ik kamarában jan. 9-kén a’ vitatkozások megkezdődtek, és Szászország büszkén mondhatja Némethonnak, melly tanácskozásai eredményére feszült figyelemmel várakozik, hogy képviselői hivatásuk magsztos eszméjétől lelkesítve elhatározák: a’ 300 éves okiratok porától füstös törvénykezési szobákba a’ világosságnak utat törni. Mig az 1-ső kamarában e’ ministerium 3 napi harcz után két szóból álló többséget nyert: a’ 2-ik kamarában – melly a’ népet és annak véleményét tulajdonképen képviseli – a’ dolgok egészen megforditva állanak. Itt az ellenzéket nem a’ nyilvánosság és szóbeli eljárás barátai, hanem a’ nyomozási rendszer csekély számú védői képezék. Az e’ tárgyban kinevezett rendkivüli küldöttség egyhangú szavazata, melly az 1-ső kamara szavazatával egészen ellenkező vala, dr. Weisz királyi biztosnak hosszú beszédét nyomban előidézé, mellyben az a’ kormány tervének védelmét mégegyszer megkisérté, ’s az okokat, mellyeknél fogva a’ kormány véleményéhez szilárdul ragaszkodik, fejtegeté. A’ 33 szónokok közül, kik magokat följelenteték, először Eisenstuck szólalt föl, ’s meleg és energicus beszédben mutogatá a’ régi rendszer tagadhatlan hiányait ’s a’ reform szükségességét azon mérték szerint, mellyet a’ választmány előterjesztett. Az igazságminister válaszával az első napi ülés bezáratott. Másnap Thielau, Schrőder és Mayer voltak a’ reform védői, kikhez később még heten csatlakoztak. A’ kormány véleménye pártolásának ekkorig egész terhe Könneritz statusministerre esett, a’ ki méltán fölkiálthatott volna szomorú szívvel: „Itt állok egy galyjaitól megfosztott törzsök” – a’ kinek azonban meg kell az érdemet adni, hogy a’ szász büntetőtörvénykezés mohos épületét ekkorig országgyüléstől országgyülésre elég ügyesen támogatá, és épen e’ körülmény vezet a’ kérdésre önkénytelenül: honnét van az, hogy olly tudós és ügyes védelmezők a’ nyomozási rendszert a’ haláltól nem tudják megmenteni? mi az oka, hogy minden mesterségeskedés nélkül egyszerüen a’ néphez nem szólanak? valóban ollyan rosz e az ősöktől öröklött rendszer, hogy azt védeni nem lehet, hogy annak legtudósb védbajnokai porba sujtanak? – A’ sajtó halál-álmából föleszmélve, hangos panaszt emel e’ nyomozási rendszert elégtelensége ellen, ’s megczáfolja a’ szép paradoxont, melly a’ szász első kamrában a’ catolicus egyház képviselője által fölállittatott. „Azirás – mond a’ képviselő – magasabban áll, és nagyobb müveltség eredménye, mint a’ szó, azért az irásbeli eljárás a’ szóbelinek elibe teendő.” – A’ német nép egykori elnyomatását, egészen elfeledé a’ szónok, és tán csudálkozik: hogy a’ sajtónak most jut eszébe panaszkodni a’ törvénykezési önkény ellen. Valóban derék védbajnokokat talált a’ régi rendszer a’ szász kormányban, de ezek csak szánandó áldozatok, velök kisértetik meg: lehetséges e a’ régit megmenteni, ’s a’ szabadabb népmozgalmat még egyszer megakadályozni? A’ kormány tartózkodás nélkül kinyilatkoztatá, ’s e’ nyilvánosságért köszönetet érdemel, miszerint ő a’ nyilvánosságban és szóbeli eljárásban állva-maradást, ’s ennélfogva hátra-lépést lát mit tenni nincs szándékában. – Mindezek daczára a’ tanácskozások folyama mindig világosabban mutatja, hogy a’ nyomozási rendszer Szászországban többé az élők sorába nem tartozik. Nem szül e teljes meggyőződést Eisenstuck megjegyzése: hogy a’ reform iránt benyujtott számos kérelmek mellett a’ régi rendszernek fentartása csak egyben sem kivántatott, és hogy a’ nép egészséges elméjéről nem szabad föltenni: hogy az a’ jót magától elvesse önkénytesen. A’ reform értelmébeni törvényjavaslatnak sorsa el van döntve; nyilvánosság, szóbeli eljárás, vádlórendszerben alakitva, a’ mennyire a’ 2-ik kamarának akaratától és erejétől függ, tökéletesen biztositva vannak; sőt az első kamarának egyesülése is remélhető, melly a’ régi rendszer melletti szavazata ’s egy javaslat elfogadása által önmagával ellenkezésbe jött, ’s e’ tévedéséből csak ugy menekedhetik, ha Németország javára a’ második kamarával egyesülend. Hogy ezen érdekes és fontos tanácskozásoknál a’ nép részvéte nem hiányzott, azt a’ nagy számu közönségnek a’ tanácsteremben folytonos jelenléte és feszült figyelemmeli hallgatása eléggé bizonyitja. –
München. A’ bajor képviselői kamara 11-dik ülésében a’ 36 protestans követek javaslata vétetett tanácskozás alá, mellyben azok a’ királyt alkotmányos uton megkéretni kivánák: hogy az 1838-dik évi augustus 14-ikei hadminister-rendeletet, melly által a’ protestans katonák mise alatt a’ szentség előtt térdet hajtani kényszerittetnek, szüntesse meg. A’ vita három óráig hevesen folyt, részint a’ felett: lehet e illyféle javaslatot az országgyülésen szóba hozni? részint az iránt: kell e vagy tanácsos e azt elfogadni? – A’ javaslat pártolói törvényre, melly a’ vallás-szabadságot sértetlenül hagyni parancsolja, ’s a’ protestans vallásuaknak az érdeklett rendeletből eredett lelkismeretbeli aggodalomra hivatkoztak, és mutogaták: hogy az elsőnek megtartását ’s az utóbbinak megszüntetését koronás fejedelmektöl kivánni, főkép kérelem utján, az alkotmány által jogositva vannak. Mások ellenben azt álliták: hogy az az érdeklett hadministeri rendelet országgyülési vitatkozás alá nem tartozik, ’s annak megszüntetéséből csak uj sérelem következnék; mert ha nem szabad a’ protestans katonákat kényszeríteni szentség előtti térdhajtásra, a’ mi az ő vallásukkal meg nem egyezik, szinte nem szabad a’ catholicusokat attól, mit vallásuk külső alakja kiván, eltiltani. Hosszas viták után Bestelmeyer követ e’ javaslat akképeni módositását ajánlá: hogy a’ királyi fölség olly rendszabályok tételére kéretnék meg, mellyek által a’ protestansoknak az érdeklett rendeletből eredett agodalmai tökéletesen megszünnének. A’ javaslatnak az országgyülés elibe tartozása végre egyhangulag kimondatott, de egyszersmind Bestermeyer módositási inditványa, melly az eredeti javaslatot magában megszünteté, elfogadtatott.
