SZERBIA.
SZERBIA.
A’ keleti kérdés, melly ez alkalommal a’ szerb ügyekben központosult, valóban uj és váratlan stadiumot ért. Nem maradhat fen semmi kétség, hogy Oroszország – habár igyekezni fog is a’ mostani szerb helyzetekből lehetőleg hasznot huzni – e’ zavarokat nem idézé elő, ’s hogy valaminek történni kell Szerbiában, mi az orosz kormánynyal a’ mult september ótai status quót annyira meggyülölteté, kitetszik ama’ körülményből is, miszerint az orosz diplomatiát a’ Havasalföldön aratott fényes diadal sem birá kiengesztelni. Stambulból, Londonból és Párisból egyaránt irják, miképen Lieven tábornoknak Stambulba érkezte óta Butenieff ur határozottan Mihály herczeg visszahelyezését sürgeti. Egy londoni levél szerint (az Allgem. Zeitungban) valóban kapott is illy tudósitást az angol kormány; de Aberdeen lord kijelenté, hogy Nagybritannia a’ jelen status quo és Karagyorgyevics Sándor kormányának fenmaradását mulhatlanul szükségesnek látja a’ porta fentartására; ’s az angol külministernek e’ nézetében – az említett londoni levél szerint – St. Aulaire gróf és a’ német hatalmak követei is osztoznak. Ez czáfolni látszik ama’ régibb hirt, mintha Bourqueney ur Stambulban a’ szerb ügyekre nézve az orosz követhez közelített volna. A’ négy főhatalom tehát – mond a’ levelező – reméli az orosz czár nagylelküségétől, hogy a’ portának Szerbiában elkövetett hibáját megbocsátandja, ’s nem sürgetendi Mihály herczeg visszahelyezését, melly az aldunai tartományokat ujra felizgathatná és a’ legszilajabb anarchia martalékivá tehetné. „Akármint álljon is egyébiránt a’ dolog, a’ diplomatia magatartása, ugy látszik, nem igen határozott, ’s legkisebb kétség sincsen, hogy Oroszország a’ régi rend helyreállitását ki fogja víni, mert egyik hatalomnak sincsen kedve – ha Oroszország szándékához ragaszkodnék – a’ dolgot élre állitani.” – Oroszország nézeteit ’s kivánságait illetőleg, mint mondók, egy a’ vélemény, ’s e’ részben már több világ kezd terjedni a’ keleti ’s jelesül a’ szerb ügyek fölött; de hogy az europai diplomatia illy, az orosz kormánynak majdnem fegyelmi felsőbbséget tulajdonitó hangon szólt, ’s önmagát, az orosz véduraság ellen százszor tett tiltakozásait ennyire megczáfolta volna, hinni fölötte bajos. Mindezekből csak annyi világos, hogy a’ mostani – mellesleg mondva, elég borús – szerb helyzet nincsen Oroszország inyére, és hogy, ha a’ mult szerb forradalom nem a’ vadúl föltajtékzó keleti népéletből, hanem mélyebb okokból és politicai viszonyokból eredett, a’ diadal mérlege nem Oroszország felé hajolt. – Zimonyi hirek szerint jan. 9-kén angol futárok érkeztek a’ zimonyi veszteglő-intézetbe, ’s azonnal Bécsnek Londonba folytaták utjokat. – A’ budai német ujság telve megint a’ leghitványabb ocsmányságokkal, mellyeket a’ szerb kormány állitólag elkövet, ’s mellyek leginkább az Obrenovics családot és hiveit sujtják. Számosan hagyják el részint önkényt, részint kényszerülten hazájokat, vagyonuk jobbára a’ hatalombitorlóknak jutván zsákmányul. A’ határzár olly szigorúan kezeltetik, hogy még consulsági tisztviselők is kénytelenk magokat alája vetni.
A’ fejedelem a’ különféle megyékben főnököket, nagyobb részint haditiszteket ’s a’ harminczadoknál tisztviselőket nevez, kiknek neveivel telve van a’ belgrádi ujság. Gyanítani lehet, hogy az előbbi tisztviselőknek le kellett mondaniok, ’s hogy az ujak a’ mostani kormány hiveinek sorából választattak. Az uj fejedelem sz. János napján utra vala indulandó, hogy magát néhány megyében a’ népnek megmutassa. Mihály volt fejedelemről hallatik, hogy a’ temesvári general commandótól tiszteletbeli kisérőül egy haditisztet kapott, hogy uj évre Zimonyba készült, de egy general azt tanácsolta neki, hogy ezt ne tenné, nehogy az ott tartózkodó szerbek föllázadjanak; mire ezen szándékától csakugyan el is állott. Mióta a’ Zimonyban tartózkodó szerbeknek kijelentetett, hogy ottlétők alatt az ottani politia felügyelése alá esnek, Lyubicza fejedelemnő, hogy némileg mégis uralkodhassék felettök, emberei közül egy Katity nevűt, megbizott a’ párthiveire felügyeléssel, azon meghagyással, hogy ezek a’ mostani kormánynak Zimonyba átjövő híveivel se társalogni, se beszélni ne merészeljenek. Egy közülök e’ parancsot áthágván, 15 bottal fenyittetett. – A’ pesti szerb lap belgrádi O levelezője körülményesen irja le az angol és franczia consulok ujévi tisztelgését a’ fejedelemnél; kimondhatlanul örvend, hogy azon Szerbia, mellyet előbb alig lehetett a’ földabroszokon föltalálni, most a’ legelső udvarok és nemzetek figyelmét vonja magára; kikél a’ német lapok ellen; ’s becsületével áll jót, hogy az ujabb időkben itt semmiféle kínzás nem történt, ’s hogy Szerbia eddigi határaiból semmit nem vesztend. –
