POROSZHON.
POROSZHON.
A’ Rajnai ujságnak egyik berlini levelezője ezeket irja e’ jelenen olly igen napi renden lévő porosz sajtóügyre vonatkozólag: „Ha a’ sajtónak üterét megtapintjuk, megtudjuk a’ status hogyan érzi magát. A’ sajtó megmutatja a’ nyilvános egészség, azaz a’ szabadság fokozatát. Poroszország ujabb története, főkép a’ mult év, erre elegendő példát és gazdag tapasztalást nyujt. Itt, mint Némethon legnagyobb részében, a’ crisis ideje, mellyben az elavult az ujabbtól örökre elváland, még nincs túlélve. Ezt sajtónk állapotjára alkalmazva, szembeszökőleg kivilágol a’ tény, hogy a’ sajtó, minden erőködések daczára, törvényes alapot magának ekkorig ki nem víhatott, hanem folyvást az eseményeknek ’s önkénynek ki van téve. Ezt látjuk a’ porosz sajtó 1842-ik évi történetében leginkább a’ hirlapokon. Az 1819-ki sajtótörvénynek, az 1811-ki ministerrendeletek általi visszaállitása és törvényes erőre emelése a’ sajtónak uj életet adott. De ugyanazon mértékben, a’ mint az élénkség növekedett, az akadályoztatás is sürűbb és nyomatékosabb lön, ’s a’ mit sajtóviszonyainkból tapasztalánk, nem egyéb azon meggyőződésnél: hogy a’ fél sajtószabadság ellenmondás. Ha fel akarjuk a’ sajtót szabadítani, egészen kell azt cselekedni, nem félig. Törvényben ki lehet mondani: „a’ censura ne legyen túlszigorú”; de ezen törvény valóságban nem törvény, mert foganatositása önkénytől és egyéniségtől függ. E’ törvény mellett a’ legelnyomóbb censura létezhetik, mert a’ szavak: „ne legyen tulszigorú” egytől igy mástól amugy magyaráztatnak. Szóval: a’ sajtó mig nem szabad, törvényen kivül áll, ’s azért midőn szabadságot követel, nem követel egyebet törvényességnél, mellyel a’ status minden alkotó részeinek tartozik.
