SCHWEIZ.
SCHWEIZ.
Bernből irják: hogy az ottani közönség a’ nyilvánosság és szóbeliség feletti tanácskozásokat, mellyek jelenen a’ szász kamarákat foglalatoskodtatják, meleg részvéttel és feszült figyelemmel kiséri. Oka e’ részvétnek azon meggyőződésben rejlik, hogy a’ képviseleti rendszernek észszerű kifejlődését a’ törvénykezési nyomozórendszer Bern köztársaságban még inkább, mint a’ német alkotmányos országokban, meggátolja. Hogy ez igy van, ’s hogy a’ bünvádi eljárás javitást kiván Bernben, mindenki elismeri; eredményekre számitni azonban ekkorig lehetlen vala. A’ nagy tanács függőségén ’s a’ hivatalosok kényelmességén minden igyekezet hajótörést szenved. A’ nagytanácsban még csak az elv kérdése sem döntethetett el, jóllehet a’ berni alkotmány a’ törvénykezésben nyilvánosságot és közügyvéd általi vádeljárást parancsol. Az esküttbiróság ellen mindig az vala fő argumentum: hogy az alkotmányos monarchiában igen jól használható, de Schweizban, főleg Bern cantonban, hol a’ nép maga választja biráit, szükségtelen. Ez okfő azonban senkit meg nem győz, a’ ki tudja, mikint épen az a’ legveszélyesb törvénykezési rendszer, hol merő törvénytudó és állandó birói testületek mondanak itéletet, és hogy az esküttek tulajdonképen nem birák, hanem a’ nép képviselői a’ törvénykezésnél, hogy közremunkálatunk által igazságkiszolgáltatás eredményeivel a’ közvéleményt kibékitsék, a’ népben e’ törvényszékek iránt a’ bizalmat növeljék ’s erősbítsék; végre, hogy a’ népet a’ szükséges jogismeretekre megtanitsák. Hiában hozatnak szabályok, hogy iskolában a’ nép törvény és alkotmány ismeretére tanittassák, ha az esküttszéki biráskodás által a’ nyilvánosság és szóbeli eljárás eleven forrásából magának törvénytudományt nem merithet. Valamint a’ politicának leghasznosb iskolája, ha a’ törvényhozók tanácskozásain jelen vagyunk: ugy a’ leendő törvénytudónak legjobb gyakorlat, ha a’ törvényszékek munkálkodásait láthatja ’s hallgathatja. Mondatik továbbá, hogy a’ nép nem kivánja az esküttszéket; erre a’ rövid, de meg nem czáfolható felelet az: mert nem ismeri. A’ törvényhozónak megasabb szempontból kell kiindulni és mélyebb belátással birni. Az ő kötelessége, hogy a’ közvéleményt az előhaladási lépések felfogására képesitse, ’s a’ jót behozza törvény által. A’ nép az eredményekből csakhamar el fogja ismerni, hogy az uj, mi neki adatott, egyszersmind jó. „Illy körülmények közt – mond a’ levél – Bernre nézve igen üdvös volna, ha Szászországban a’ nyilvános és szóbeli eljárás életbe léptettetnék, mert Némethon példája Schweizban már gyakran utánzásra talált. Bizonyitja ezt legujabban a’ schweizi vámszövetség létrehozatalának német minta szerinti megkisérlése. (Lip. Allg. Ztg).
