SZERBIA.
SZERBIA.
A’ pesti szerb lap egyik levelezője megkezdi a’ tollharczot a’ német lapok ellen. „Szerbia mostani állapotja – ugy mond – három részre osztá a’ közönséget. A’ legnagyobb rész azt kivánja, hogy minden ugy maradjon, a’ mint most van; a’ másik: legyen akárhogy, csak ugy ne, a’ mint most van; a’ harmadik Mihályt ohajtja vissza a’ fejedelmi székre. Természetes tehát, hogy a’ német ujságok hiresztelései igen kedves dolog itt azokra nézve, kik Russia, a’ Porta és Szerbia kölcsönös viszonyait megitélni nem képesek, ’s igy nem tudják, igaz e és mennyiben? mind az, a’ mit a’ budai ujság ir. Jó lesz tehát a’ dolgot felvilágosítani.” „Tudva van, hogy Szerbia a’ török birodalom tartománya. 1815-től fogva az akjermani conventióig Obrenovics Milos uralkodott benne, csaknem határtalanul ugyan, de mindig mint a’ szultán alattvalója. Ezt Russia jól tudta, és mégis az emlitett conventióban, noha abban a’ portával Szerbia belső igazgatása felett is szerződött, emlitést sem tesz Obrenovics Milosról. Az 1827 jan. 4-kei országgyülésen, az említett conventio kihirdetésekor, a’ szerbek fejdelmül választák Obrenovics Milost, ki mint illyen, egész az adrianopoli szerződésig uralkodott Szerbiában. Tehát Russia ezt is tudta, ’s mégis az adrianopoli szerződésben, midőn Szerbiára nézve az akjermani pontok megtartatását kiköté, egyedül Szerbiáról és a’ szerbekről, nem pedig arról intézkedett, hogy ki legyen Szerbiában a’ fejedelem. Minélfogva Russiát csak az érdekelheti, valljon a’ szerződések pontjai Szerbiára nézve megtartatnak e? ellenben az épen nem érdekli ’s nem is érdekelheti, hogy ki legyen szerbiai fejdelem, mivel különben a’ szerbeknek választási szabadsága volna eltörölve, tehát épen az, mellynek megőrzéseért a’ szerződésekben maga Russia leginkább vívott. Továbbá világos azon szabály, miszerint a’ jótéteményt senkire reá tolnunk nem lehet. Szerbia tehát nem köteleztetnék elfogadni Russia részéről a’ portával kikötött jogokat, ha előbbi állapotjával meg volna elégedve; sem Russiának szabad nem volna, a’ szerbek, mint idegen czár alattvalóinak számára, némi jogokat követelnie, ha ezeket a’ szerbek nem magok kivánták és a’ portától kérték, a’ mint ez az 830-ki hatiserifnek ezen szavaiból kiviláglik: „meg van engedve ezen nemzetnek (a’ szerbeknek) az akjermani szerződés értelmében, hogy egyesség köttessék követeikkel Konstantinápolyban, a’ szerb nemzet előterjesztett kivánságaira nézve.” Ennek következtében a’ porta, Szerbia követeivel értekezett, végzett, ’s kérelmeiket teljesitette, belső szabad igazgatást ajándékozván nekik. E’ szerint tehát Szerbiára nézve nem csak a’ Russia és porta, hanem a’ porta és Szerbia közötti egyezkedés is áll, ugy hogy a’ szerbeknek a’ portával kötött egyezkedés tekintetében, teljes joguk van, azt kivánni, hogy az igéreteit tartsa meg, és az adott jogokat el ne vegye; azon esetre pedig, ha az a’ nekik adott jogokat elvenni vagy gázolni akarná, akármelly udvarhoz is segedelemért és védelemért folyamodhatni, kérelmét megerősitett jogaira alapitólag. Illy igazságos ügyben minden független külhatalom közbejárulhatna Szerbiáért, ’s ezen esetben ez Szerbia védőjének neveztethetnék, de csak annyiban, a’ mennyiben Szerbia által fölkérve van. – A’ mondottakból tehát a’ Russia, porta és Szerbia közötti kölcsönös viszonyokra nézve következik: 1. Russiának joga van a’ portától az akjermani és adrianopoli tractatusok teljesitését Szerbiára nézve követelni, föltevén, hogy Szerbia ezen interventiót ohajtja és sürgeti, mivel a’ szerbek, a’ számokra ama’ tractatusokban kikötött jogokat, ha nem kell nekik, elfogadni nem kötelesek. 2. Russia azon esetben, ha a’ porta Szerbiára nézve az említett szerződésekben megállapitott jogokat, például fejedelmeinek szabad választhatását, megsértené, ’s ha talán önkényesen tolna reájok fejedelmet, a’ szerbeket védelme alá veheti, és a’ porta lépése ellen protestálhat, ismét föltevén, ha a’ szerbek ezen védelemért folyamodnak, mert nekik szabadságukban áll, ama’ jogukról lemondani, és a’ portától adott fejedelmet, ha nekik tetszik, elfogadni; melly esetben Russiának nem volna oka közbejárulni (interveniruti), mert minden közbejárás elégületlenséget föltételez, mellynek itt a’ porta és Szerbia között nem volna helye. 3. A’ porta tehát csak akkor tartoznék felelőséggel Russiának, ha az említett szerződés 5. és 6. pontjait sértené meg; de mivel azokban arról, hogy ki legyen Szerbia fejedelme, csak emlités sincsen, magában értetik, hogy a’ portának senkit sem szükség kérdenie, miért erősitette meg e’ vagy ama’ fejedelmet? 4. Szerbia Russiának az akjermani és adrianopoli szerződésekért hálával maradt lekötelezve, ’s azt, mivel ha a’ porta a’ Szerbeknek adott jogokat tipraná, egyszersmind Russiát ama’ tractatusok szerződő felét is megsértené, felkérhetné a’ közbejárásra, mivel Russia ama’ szerződések értelme szerint Szerbiának, nem csak védője (protector), hanem ótalmazója is (chranitel). De 5. mindaddig, mig Szerbia Russiának panaszát be nem nyujtja, ennek nincs joga, védelmezgetni azt, ’s annál kevesebbé elrendelgetni, hogy ez vagy az legyen Szerbia fejedelme, mert a’ mennyiben Szerbia jogaiban háboritva nincsen, ’s a’ mennyiben semmiféle udvar védelme alá örök időkre nem hajtotta magát, önkényt értetik, hogy szükség esetében, akármelly független udvar védelmét keresheti, ’s nem csak egyét hanem többét is, ugy hogy egyszerre több védője is lehet. Ezekből kiviláglik, hogy Russia sem a’ portát sem Szerbiát nem okozhatja, hogy Szerbiában nem Obrenovics Mihály, hanem Karagyorgyevics a’ fejedelem, mivel az említett szerződésekben, arról, hogy ki legyen szerbiai fejedelem, egy szó sincsen.”
Mihály volt fejedelem jobb kezétől maga fosztotta meg magát, a’ midőn Nicolics Jánost, minden ügyeinek vivőjét, végképen elbocsátotta magától. Ugyanezt tevé másokkal is, ’s mint mondják, anyjának egyenes tanácsára. A’ dolog mibenlétéről a’ pesti szerb ujság nem sokára bővebben tudósitand. – A’ mostani kormány megsokalván az ellene támasztott állitólagos álhireket, hivatalos közlések által kivánja megczáfoltatni azokat, ’s többek közt a’ zágrábi német ujságot is organumává választotta, mellynek 7-dik számában az augsburgi és budai német lapok hireszteléseit meglehetős indulatossággal támadja meg, noha nem annyira okok mint a’ tényeknek elhatározott tagadása vonulnak át czikkein.
