A’ városok ügye ’s az ipar.
A’ városok ügye ’s az ipar.
Azon érzelgő lelkek, kik a’ vasutaktól félnek, mert, hitök szerint, a’ világot depoëtizálják, – ’s kik a’ pesti állandó hidat gyülölni fogják, mert erős télben, a’ jég között vesztegelvén, ’s parányi velejök megfagyván, a’ nem-fizetésben szabadságot ’s a’ jégközti tengésben regényességet látnak, – ezek megvetéssel nézhetnek korunk nagyszerű materialis mozgalmaira, ’s frigybe léphetnek az ólmos botú sereggel – venalis, dummodo emtorem invenerit: – az iparmozgalmak mind a’ mellett mit sem vesztendnek fontosságukból. De ha majdan a’ nemzetek a’ harcz mezején érdekeik elnyomatását egymáson megboszulják: hihetőkép mind azok is a’ legyőzöttek közt fognak állani, kik nem tudának meríteni honuk természetes kincseiből, ’s kik a’ munka, az ipar ’s kereskedés jelentőségét fel nem fogák. Ekkor majd kivándorolhatnak déli Amerikába, vehetnek szolgákat, ’s régi hazájokba küldhetnek czukrot olcsó beviteli vám mellett; vagy ha máskép tetszik nékiek, Rousseau embere természetes állapotába térhetnek vissza, ’s mászhatnak négykézláb. Mennyire hanyagoltattak el mindeddig hazánkban az anyagi érdekek, ’s mennyire hátra vagyunk mindenben, de különösen az iparban, – mindenki tudja. ’S ha a’ külföldre tekintünk, ’s azt hazánk állapotával összehasonlítjuk: szégyen tölti el keblünket, hacsak azzal nem vigasztaljuk magunkat, hogy a’ szerb, oláh és török 90még hátrább vannak. – Nem néhány évi munkára, nem egy-két törvényre leend szükségünk, mig más nemzeteket az ipar pályáján utólérhetünk: azért tehát lépjünk ki már egyszer a’ cselekvés mezejére ’s tegyük, mit adott körülményekben tennünk lehet. A’ politica feladata nem ábrándok utáni vadászat, de bajok és hiányok csökkentése, ’s nyereség már, ha 100at 99re reducálni birtunk. A’ városok ügye bizonyosan azon kérdések egyike, mellyeket jelenleg már feloldani lehet, ’s jelentősége nemzetgazdasági szempontból is nem csekély; mert a’ városok országgyülési állásának ’s beligazgatásának megváltoztatásával a’ polgárság – azaz az iparüző osztály – tekintete növekedni fog, ’s ennek következtében az ipar által keresett tőkék azon kört, mellyben kerestettek, el nem fogják hagyni, mint jelenleg, midőn e’ tőkék birtokosai, hiu czímek után vágyódva, tőkéiket ’s gyermekeiket productiv foglalkozásoktól elvonják, az improductiv fogyasztók számát szaporitandók. Továbbá, az iparüző osztály tekintete növekedésének szinte a’ technicai ismeretek terjesztésére is hatnia kell; mert ha körülnézünk hazánkban ’s látjuk, mennyi egyedek csődülnek a’ tudós szakok felé, ’s válnak peretlen ügyvédekké vagy betegnélküli orvosokká; ’s ha vizsgáljuk, mi oknál fogva nem adják magokat ez egyedek magokra nézve jutalmazóbb, a’ közre nézve épen olly hasznos ’s tiszteletet érdemlő mesterségekre ’s technicai tudományokra: egyik oknak tapasztalandjuk az előitéletet, másiknak a’ hiedelmet, hogy iparüző helyzetben meg nem becsültetnek, ’s a’ szülők félelmét, hogy gyermekeik ha iparmüvesekké lesznek, ez által a’ társasági hierarchiában alászállanak. Nemzetek, az ipar kifejlődése első stadiumaiban idegen tőkéket, idegen talentumokat nem nélkülözhetnek; ’s nekünk is olly külföldi férfiakra van szükségünk, minőket a’ hajó-gyár és hengermalom igazgatójában látunk. – De ha kérdeznők: ohajtnak e ez urak nálunk maradni ’s gyermekeiket magyarokká nevelni? – kedvező válaszra aligha számolhatunk. De még nagyobb hasznunkra válnának technicai ismeretekkel biró egyedek, kik egyszersmind tőkepénzekkel birván, gyári vállalatokat létesíthetnének. Ezen osztályú emberek azonban, a’ remélhető nyereségen kivül, más inditóokok által is vezéreltetnek, ’s becsületérzetöknél fogva visszatartóztatvák olly honbani letelepedéstől, hol a’ törvényhozás mindeddig a’ polgárságot, azaz az iparüző osztályt a’ leggunyosabb politicai állásból ki nem ragadá: igy tehát a’ városi ügy elrendezése e’ tekintetben is, jó eredmény nélkül nem maradhat. A’ városok elrendezésénél a’ városi igazgatás ügyesb ’s tisztább egyedekre fog bizatni, kik meg fognak talán győződni, milly káros egész hazánkra, hogy városainkban ’s főkép itt a’ fővárosban, olly kevés a’ gond jó rendre, a’ város szépitésére ’s a’ kényelmek szaporitására, minélfogva nemcsak idegen tőkepénzes nem igen jő közünkbe pénzét költeni, vagy tőkéjét iparvállalatokba helyezni, de még honosink is külföldre mennek kényelmet ’s mulatságot keresni, milliókat a’ hazától elvonva. Mi bizonynyal nem akarjuk menteni az absentismust: de egy nagy tekintélyű férfiuval azt hiszszük, hogy e’ baj orvoslására a’ legalkalmasb és talán egyetlen hathatós eszköz fővárosunk szépitése ’s uj meg uj kéjelmekkeli ellátása; ’s e’ tekintetben a’ jól rendezett városi hatóságtól legtöbbet várhatni. Végre minthogy a’ törvényhozás köre olly terjedt, olly sokoldalú ismereteket ’s tapasztalásokat követel tagjainak nálunki homogeneitása mellett, főkép az ipar és kereskedést illető törvényeknél, a’ praxis hiányát mindaddig érezni fogjuk, mig a’ törvényhozó táblánál az iparüző osztályokból, nálunk is mint más alkotmányos országokban, képviselők nem ülnek. ’S ezeknél fogva mi, a’ városi ügy elrendezésében hathatós eszközt látunk az ipar növekedésére, ’s e’ kérdés eldöntését a’ legközelebbi országgyülésen felette szükségesnek véljük. –
Trefort Ágoston
