Vezérczikk. (Ismét egy uj lépés a’ városok ügyében.)
Vezérczikk. (Ismét egy uj lépés a’ városok ügyében.)
E’ czím alatt közlők lapjaink 214. számában sz. k. Székesfejérvár városa tanácsának ’s választott polgárságának magasztos polgári resignatióval teljes legujabb határozatát. Ők legyőzték magukat, hogy igazságosak legyenek társaik iránt, fölemelkedének a’ civismus azon magas fokára, honnan a’ szabadság ’s a’ polgári jog olly istenáldásnak szemléltetik, melly nem veszt, nem fogy, ha polgártársakkal megosztatik. Az illy érzelem teszi az embert a’ szó nemesebb értelmében polgárrá; ’s ez a’ polgáriság az, melly kapcsul szolgál az ember és a’ nemzet között, melly a’ nemzetet egy nagyszerű családdá teszi; kivüle csak rideg egyéniség van, avvagy vizenyős cosmopolitismus; amannál többet bir, ezt nem birja meg az emberkebel.
A’ fejérvári határozat egy uj lépés a’ városok ügyében. Egészitő vonás azon historiai körrajzhoz, mellyet a’ sz. kir. városok körébeni alkotmányos mozgalomról lapjaink 185. számában adánk. – Szeretnők az ismétlést mellőzni, ’s azért kérjük tisztelt olvasóinkat, méltóztassanak azon számba visszapillantani; ’s ha látni fogják, mikint a’ nemes városok igényeinek egészen 1844-ig a’ régi követelt jog homályos körébeni mozgásából a’ sopronyi körlevélnek kellett erednie, ennek viszont a’ megölő betű ellenében az éltető szellemet kell vala fölébresztenie, mellynek fölébredéséből a’ szabadkai körlevél, ebből a’ kézsmárki, ebből viszont a’ székesfejérvári elkövetkezett; lehetetlen meg nem győződniök, hogy ezen rendszeres okszerű fejlemény a’ kérdés megoldásának nemcsak jósjele, hanem egyszersmind igen biztos kezessége is.
És mikint van az, hogy a’ nevek között, mellyek e’ szellemi mozgalomban mérföldkövek gyanánt tünnek föl, Pestnek, hazánk fővárosának neve még csak a’ második sorban sem áll? mikint van az, hogy Pest városa nemcsak a’ vezéri dicsőségben nem osztozik, de még csak a’ gyors követés dicsőségében sem? – azon Pest városa, melly akármi arány szerint szabályoztassanak is a’ városok országgyülési szavazatai, minden esetre olly nyomatékra számolhat, mint minővel egy megye bir? – Honnan ez erkölcsi apathia, miszerint – mondani merjük – Szabadka, Kézsmárk, Fejérvár körleveleit a’ pestvárosi választott polgárság igen nagy része mégcsak hallomásból sem ismeri? A’ dolognak van helybeli ’s van institutionalis oka. Helybeli ok: hogy Pestnek épen most igen sok baja van, egy kis házi gyökeres reformatio „főben és tagokban” (restauratiónak híják) ’s a’ régi sok kóranyag kifürkészése, mellynek előre kell menni, a’ választottak figyelmét egészen elfoglalja; – az institutionalis ok pedig municipalis szerkezetünkben fekszik. – Páris = Francziaország, de London már nem Anglia, ’s Pest még kevesbbé Magyarország. – Municipalis szerkezetű országban csak erkölcsi energia ’s bizonyos testületi individualitas nyujt elsőséget; ’s ennélfogva könnyen meglehet, hogy a’ fővárost egy kárpátaljai kis városka eszmekötele fogja vontatni. – Mindegy, a’ ki nem megy, az menettetik; mert még egyszer: a’ városi szellemmozgalom a’ városi kérdést immár annyira érlelé, hogy azt az éretlenek sorába visszalökni, divatosan szólva: „cavalierement ajournirozni” erkölcsi lehetetlenség.
’S most vessünk egy pillantást a’ vármegyékre. – Az eredeti magyar statusszerkezetet idő ’s körülmények aristocratiaivá öntötték, ’s a’ mint gróf Széchenyi István ur szokta mondani, „megcsontosult aristocratiai formák közt létezünk.” Mi ugyan e’ formákat olly igen megcsontosultaknak nem találjuk, mert alig ismerünk a’ historiában alkotmányos aristocratiai formákat, mellyekben több fogékonyság volt volna képviseleti rendszerré minden rázkódtatás nélkül békesen, nyugalmasan, ’s az eredeti nemzeties alaptypus megtartásával átalakulhatni, mint ez minálunk megtörténhetnék, ha nemzetünk ’s igy önmagunk érdekeit is igazán kissé magasabb szempontból fogjuk föl, mint a’ melly akkor vezérel, midőn a’ jól értett szabadsággal merő ellentétben álló szabadalmaskodásokat még egy-két évig, vagy ha ugy tetszik, egy-két emberéletig is tengetni akarva, olly dolgokhoz görcsösen ragaszkodunk, mellyeknek nagy jövendőjük már bizony semmi esetre sincs, ’s kis jövendőjük is csak ugy lehet, ha ezen kis jövendőt (például a’ házi adótóli mentesség néhány éves jövendőjét) a’ nemzet nagy jövendőjének feláldozásával nem iszonyodnánk megvásárolni. Azonban legyenek megcsontosultak, vagy meg nem csontosultak aristocratiai formáink, annyi bizonyos, hogy a’ békes átalakulás csak ezen formák közt, vagyis csak akkint történhetik, ha az aristocratia, legyen az megyei (azaz nemesség), legyen városi (azaz kül- ’s beltanács), önkényt szabadon, kényszerités nélkül tárja ki karjait testvériesen, ’s intézkedéseiben, mellyeknek most még egész érdemét, egész dicsőségét maga arathatja, az érdekegyesités szelleme által vezéreltetik. – És ime itt van Arad vármegye, mellynek dicsőséges gyüléséről mai lapjaink tesznek jelentést. – Vélekedjék bár egy vagy más határozatáról, a’ ki mint akar: de azt csakugyan nem fogja tagadhatni, hogy egy aristocratiai testületet látni, mikint aristocratiai formák közt igy működik, gyönyörű felséges látvány; – vegyünk most ezen ’s ehez hasonló szelíd győzelem dicsőségéhez az értelmiség őszinte resignativus küzdelmeinek dicsőségét azon municipiumokban is, hol a’ súlymérő kérdés – a’ ház adó kérdése – megbukott; – vegyük hozzá, hogy az egész átalakulási mozgalom az aristocratiai formák köréből eredett, ’s kapja legéltetőbb vérforgását; – vegyük végre hozzá azon ösztönszerű tapintatot, miszerint az időszaki sajtóhoz, mellyben (akármit mondjatok is) minden esetre az időnek ütere lüktet, az aristocratiából igen nemes, igen dicséretes, igen polgárias torlódásnak örvendhetünk; a’ mi akarva, nem akarva, de jelül szolgál, hogy a’ magyar aristocratia itt érzi, amott sejti, mikint puszta névvel, avvagy castai tekintélylyel a’ nemzet ügyei vezérletében a’ gyeplőt több meg nem tarthatni; – vegyük ezt mind együvé, uraim! ’s mondjuk meg, nem volna e kimondhatlanul sajnálatos egy esemény, olly esemény, melly fölött könyezni kellene az emberiség geniusának, ha ennyi nemes erőt, ennyi szent buzgalmat, ennyi magasztos ösztönt holmi szűz vállak-róli kolompozás ’s a’ „nem fizetünk!”-et kiáltó viszhang meghiusítná, ’s koromfuvalmat lehelne a’ historia tiszta lapjára, mellyet a’ magyar dicsőség nemtője a’ magyar nemesség számára üresen tartott, hogy reá a’ polgárias erény legszebb diadalát följegyezze? nem nyillal e egy szorongó érzés keresztül keblünkön, ha meggondoljuk, hogy ama’ kolompozás és ama’ viszhang a’ magar nemességet örökre megfoszthatja annak érdemétől, a’ minek jőni kell, a’ mi jőni fog? – hiában, uraim „szűz vállisták!” jőni fog!! ha mindjárt Ossát Pelionra halmozzátok is. – Mert ugyan a’ házi adó leghevesebb ellenét kérem: vessen számot hitével, lelkismeretével, ’s mondja meg igazán: hiszi e, hogy ez az adómentesség a’ közigazgatási költségektől még sokáig fenmaradhat? – Lehetlen, hogy higyje: – miért akarja hát megfosztani a’ magyar nemességet azon dicsőségtől, hogy az igazságot, és minden jót, hasznost, a’ mi belőle okvetlenül következendik, a’ hálás hon ő neki köszönhesse? Mert a’ dolog e’ körül forog, uraim! ’s nem a’ körül, hogy három vagy hat évvel hamarabb vagy később fizessünk e házi adót? forog a’ körül, hogy ez a’ végső percz, mindent magunknak köszönhetni; mert vannak elemek ben az alkotmány sánczaiban – már ben, uraim! – mellyeket a’ mint kidobni sem nem akartok, sem nem tudnátok, ugy azokat tovább gúnypadon tartani is erkölcsi lehetetlenség; mert megértek és kifejlettek, hogy magoknak érvet (Geltung) és életet a’ szeretett hon szent nevére igényeljenek. – Hogy megértek, annak a’ gyönyörűen következetes fejlemény, mellyet a’ sz. kir. városok körében tisztelve szemlélünk, legszembetünőbb bizonysága.
Legujabb stadium e’ fejleményben a’ fejérvári határozat. Ámde lapjaink 185. számu vezérczikkében, midőn a’ kézsmárki körlevélről szólanánk, ismételve ezen kérdés fordul elő: mit fognak ehez mondani a’ vármegyék? e’ kérdést most a’ fejérvári körlevél után kétszeresen föl lehet vetnünk: mit fognak, igazán mit fognak ehez mondani a’ vármegyék?
Ha azon gyönyörű erkölcsi győzelemnek, mellyet sz. kir. Fejérvár városa ns tanácsa ’s választott polgársága, magas polgári erénynyel önmagán vőn, törvényes ok miatt közvetlen practicai eredménye nem találna lenni, azaz: ha nem az összes polgárság által választott ’s utasított követeket küldene a’ legközelebbi országgyülésre: a’ kérdés mellyet fölveténk, végső analysisban elenyészik; de megmarad a’ tett erkölcsi súlya, a’ nemzet határozottan kijelentett ohajtásáhozi férfias simulás, ’s ama’ nemzeties kézfogásrai hajlandóság, melly a’ kérdés végső megoldásánál fölszámithatlan hatással birand. – Ámde, ha practicai közvetlen eredménye találna lenni: mit mondanak akkor a’ vármegyék? – Jósok nem vagyunk, ’s azon testvérietlen hidegséget, mellyel Fejérvár levelét, épen Fejér megye fogadta, fájlalni tudjuk kimondhatlanul; de kulcsát a’ két törvényhatóság közti gyakori surlódásban keresve, óramutatóul venni hajlandók koránsem vagyunk: nem tagadhatjuk mégis, hogy meglehet, igen könnyen meglehet, mikint a’ nemes városok még a’ jövő országgyülésen hivatva lesznek, a’ valódi civismus magasztos erényét azáltal gyakorolni, hogy önjavuknak, a’ kérdés mihamarébbi megoldásának, ’s igy a’ közös honnak érdekében, testvéries engedékenységgel méltányolják azon nehézségeket, mellyek országgyülési állásuk törvénynélküli rögtönös változtatására nézve, talán még a’ legjobb akaratú megyéket is némileg tartóztathatják. – Nem saját véleményünket mondjuk, hanem mondunk egy valószinűséget, mellynek alapjait eloszlatva látni igen-igen ohajtanók.
A’ kir. városoknak igazságtalan elnyomott gunyos országgyülési állása valóságos constatirozott tény, olly tény, melly mellett – a’ ns városoknak ismételt ’s igen jogszerű ellenmondásával bár – több országgyülésen törvények hozattak, ’s kétségtelenül kötelező törvények. – Ezen tényleges helyzet változtatása mit foglal magában? annak kimondását, hogy a’ kir. városok szavazatai név és nevezet szerint minő arányban állanak a’ megyék szavazatához? ’S most kérdezzük: törvényes, ’s magokra a’ városokra nézve is biztos és tanácsos volna e, ezt másképen mint a’ főrendek hozzájárulásával alkotandó ’s királyilag szentesitendő törvény által kimondani? – tanácsos volna e magokra a’ városokra nézve, hogy illy sarkalatos jog felett, egy kerületi ülés többsége mint egy aprócska házi ügy, például az asztalok elhelyezése fölött, egyedüleges határozat által a’ többi alkotmányos hatalmak hozzájárulása nélkül végezzen, – minő garantiájok volna a’ városoknak, hogy legelső alkalommal, midőn talán nem a’ megyei követek többségének inye szerint szavaznának, szavazataikat ép ugy domestice meg nem szoritják, mint a’ mint domestice kitágitották? – Méltóztassanak ezt jól meggondolni, ’s ha talán a’ városok iránti legmelegebb rokonszenvvel is azt kellene mondani, hogy ennek bizony nem egy táblai végzés, hanem törvény által kell történni: itt van a’ nehézség; mert a’ törvény csak országgyülés végén sanctionáltathatik; ’s hogy csak akkor sanctionáltassék, a’ legfontosabb tekintetek kivánják. – Erre azonban van egy, nem súlytalan felelet, mellyet a’ jövő számban legtisztább szándokkal, belátásunk szerint méltányolandunk, ’s egy-két szót a’ szavazati arányról is szólandunk.
