Vezérczikk. (A’ szepességi XVI városi életkérdése körül.)
Vezérczikk. (A’ szepességi XVI városi életkérdése körül.)
Épen most került ki sajtó alól a’ szepességi XVI város kerületének az ország törvényhatóságaihoz intézett ’s tartalmára nézve e’ lapok mai számában megismertetett kérelmi körlevele, mellyben az anyaországhoz történt visszakeblesitését ’s municipalis jogait beczikkelyeztetni kéri. A’ körlevélhez a’ szepességi XVI városok pragmaticai történet- ’s állományvázlata ’s jogainak egy régibb válaszszemléje van mellékelve. A’ kerület a’ historiai visszaemlékezetnek, melly föllebbentvén a’ multnak fátyolát, a’ jövendő tükrét tárja föl, ’s az alkotmányba ’s nemzeti lelkesedésbe vetett bizalomnak ’s polgári hála ’s reménynek tüzével nyilatkozik. Maga a’ körlevél remény ’s aggodalom hangján szól; ’s midőn a’ városok történetébe, melly két országnak történetével függ össze, visszapillantunk, ’s pillantásunk egy szomszéd nemzetre tapad, mellyet a’ nyelvegység hatalmas kapcsolata ’s egy történetdús multkornak szép emlékezete olly hazafias lelkesedésre hevített, ’s mellynek szerencsecsillagát mégis lehunyni láttuk, lehetetlen saját nemzetiségünk mellett – mellyet a’ nemzet szivében mint őrtüzet ápolni kell, hogy minden lépteinken világitson – gondolkozás nélkül elhaladnunk; lehetetlen politicai conjuncturáink közt, miknek hatástávolát ki nem számithatjuk, bizonyos borús sejtelmi ösztönt, melly pillanatonkint a’ multra emlékeztet, ’s hol éjszak, hol délkelet felé vonz, legyőznünk; de lehetetlen egy, lelkünk mélyéből önkénytelenül fakadó bánatos érzést is elfojtanunk, ’s midőn a’ XVI városok a’ szerencsétlen lengyel nemzet emlékezetének a’ rokonkeserv részvétkönyeivel áldoznak, ’s a’ nemzeti gyász- ’s örömképeket a’ jó ’s balszerencse viszonyaival, mikben egy barátnemzet a’ magyarral osztozott, emlékezetünkbe visszaidézik, körülményeink bonyolodott szövedékei között nemzeti álláspontunk életereit is megtapintjuk.
Emberi mulandóságunkat soha sem érezzük súlyosabban, mint mikor egy barátnak sirhantjánál állunk, ’s bizony mikor egy nemzetnek vésznapjaiból csak düledező romokat látunk, és látunk egy hont, mellynek életvirágai letépvék, csalódásainak kíntengerében elhalni: lehetlen, hogy saját hazánkra, önéletünkre ’s önboldogságunkra vissza ne gondoljunk, ’s az okok után, mik más nemzetnek halált készitének, ne vizsgálódjunk. A’ XVI város kerülete ugyan nem azért küldözgeti szét körlevelét ’s történetének rajzát, hogy a’ hazát bús képek csarnokába vagy nemzetek sirjához vezesse: de ember természete az, hogy midőn sírokon áthalad, a’ sejtés ösztönénél fogva önlétele fentartása végett a’ jövőbe is pillant.
Távol legyen tőlem, hogy a’ XVI iparszorgalmas város kerületének egy nemzetélet mérlegében politicai súlyt adjak, mert csak parányi ízecskéje az a’ nemzettestnek*. De ha szemeinket az éjszaki határ karpáti lánczolatán végigjártatjuk, ha rokonszenvi kapcsolatokra ’s nemzeti erőegyesitésre törekszünk: a’ szepességi XVI várostól annyi fontosságot meg nem fogunk tagadni, mennyit akármelly más 40 ezerre menő szorgalmas polgártestületnek adhatunk. A’ városok történetén a’ sorsnak különös szeszélye nyul végig. Elszakitásuk a’ hontól ugyanazon időszakba esik, mellyben Dalmatia is elszakadt, ’s éjszak felé Galliczia Podoliával lengyel birtokká lett. Éjszakon a’ nemzeti rokonodás békére hajlott, ’s ha a’ nemzet e’ tartományok elszakadását nehezen szivelte, annál fájdalmasabban esett a’ tengermellék elvesztése. Mikint most kereskedési szempontból, ugy akkoron hadi tekintetben fontossága elismertetett. A’ tengerre kinyuló véghely visszanyerésére az ország egy más véghelyet mutatott ki, ’s Zágrábban, döntetett el a’ szepességi városok sorsa. Miért jelöltettek ki épen a’ szepességi városok áldozatul? ide ugyan nem tartozik, az akkori viszonyok után itélve pedig az ok közel feküdt. A’ lublói szerződésnél fogva az ország zsigmond halála után az éjszaki tartományok visszakapcsoltatását elhalaszthatlannak itélte, ’s igy a’ városokról sem aggódott. A’ lengyel Ulászlónak pedig a’ városok megtetszettek, ’s egyébre pénzt – mire az országnak szüksége volt – adni nem hajlott. A’ városok lengyel kézbe kerültek, de azért még Dalmátország velenczei birtok lenni meg nem szünt. I. Ulászló megválasztásával a’ városok is visszakapcsolandók valának; de Várna a’ közös uralkodóval koronázás előtti diplomájának igéit ’s a’ haza ’s városok reményeit is eltemette. –
De sőt igen, a’ nemzet mérlegében a’ nemzettest minden ízének politicai súlya van. –
Szerk.
Visszakerültek a’ városok, ’s a’ sors csudálatos játékánál fogva Galliczia is. A’ négyszázados szakadás a’ szepességi városok állását ’s közéletét a’ magyar nemzet szemléletétől eltávolitá; de épen ez eltávolitás a’ nemzetben visszakeblesitésök iránt a’ leghőbb vágyat táplálta, ’s az ország legszentebb érdekeiben sem találunk olly törvényhalmazt, mint a’ városok megváltásáról; ’s midőn hazánknak ez éjszaki végkerülete 360 év multával elvégre visszakerült, a’ tömérdek sovárgó törvény ellenében az ország azt ignorálni látszik, ’s ha valaki a’ lengyel osztálycatastrophát történetesen nem tudná, vagy megemlékezvén, hogy a’ varsói kötésnek jogalapja a’ magyar korona, a’ fonal végét a’ magyar törvényekben kivánná keresni, belőlök azt sem tudhatná meg, valljon a’ XVI városok Magyarországhoz visszakapcsoltattak e, vagy ugy, mint más ausztriai tartomány, igazgattatnak, vagy épen Gallicziának, mellyel együtt Lengyelországtól visszaszereztettek, nem egy kerületrészét teszik e? Ugy van, még csak ennyit sem tudhatna meg a’ jogbuvár törvényeinkből; mert azokban a’ városok meg sem emlittetnek, hacsak az országos ajánlatok jegyzékeiben nem, mellyekből a’ különben ignorált XVI városok ki nem szoktak maradni.
Valamint az egész haza, ugy a’ szepességi városok most egy uj időszak küszöbén állnak. Visszakeblesitésök óta alig mult országgyülés, hogy magokat a’ törvényhozás pályájára visszafogadtatni ’s jogaikat beczikkelyeztetni nem kérték volna, ’s igy a’ városoknak teljességgel nem vethetni szemökre, hogy az országot jogaikra nem figyelmeztették. De mindennek, ugy elveknek ’s tanoknak, mint egyes néposztályoknak ’s nemzeteknek megvan saját kora. A’ városok folyamodásai és Szepes vármegye követelései törvényhatósági surlódásokká váltak, mik a’ polgárélet mindennapi viszonyaiba is átszivárogtak. Szepes a’ hatósági rendszert mint statust a’ statusban ostromolta, nem is sejditvén, hogy a’ városok kerületében magát a’ megyei rendszert, a’ nemzeti alkotmány éltető palladiumát, támadja meg. Egy ujabb kor ujabb tant állitott efel, ’s a’ nemzet a’ hatósági rendszerben nem statust a’ statusban, hanem azon elemet látja, melly az ország testében az életerőt táplálja ’s biztositja. A’ jász- és kunkerület, valamint a’ hadúvárosok is, inarticuláltattak, a’ XVI. városok ellenben országgyüléstől országgyülésre, országos munkálatról munkálatra utasittattak: azalatt a’ hiteltörvények létrejöttek, a’ sz. kir. városok elrendezése is a’ homloktér élire szorittatott, ’s a’ szepességi városok, ha magok szász törvényükről önkényt le nem mondank, h magok nem fogadják el azon törvényt, mellynek alkotásában részök nincs, talán maiglan is törvénykivüli állapotban léteznének, ’s a’ törvényt – melly rólok tökéletesen hallgat, nekik soha sem meg nem küldetik, sem ki nem hirdettetik – tekintve, törvénykivüli helyzetben vannak. – Vegyük a’ XVI. városokat mint kerületet, ’s róluk sehol egyetlenegy betüt sem találunk; vegyük külön külön városoknak, minthogy külön mint városok mindenben épen ugy igazgattatnak, mint a’ királyi városok, ’s róluk szót szinte nem lelünk, ’s nevezhetjük városoknak, czímezhetjük kerületnek, de a’ haza testének tagsorából mindig hiányzanak. Ha pedig ősi „provincia” nevezetüket halljuk, egyhamar eszünkbe sem jut, hogy az ország kebelezettje, ’s nem tudjuk, valljon haereditariának vagy az ország részeihez tartozónak tekintsük e? – A’ részekről szólván, az eszmetársulat a’ hazának más határvidéke, ’s e’ végkerülete közti különbségekre vezet, ’s a’ nemzeti test káros szakadozásaival megismertet, ’s mig amott a’ százados inarticulatiónak végrehajtása megakad, mivel a’ beczikkelyezés valóságos visszakapcsolás nélkül csak élettelen betű, ugy itt a’ visszakeblesitésnek nincs igéje, mert a’ városok tettleg ugyan az országhoz visszakapcsoltattak, de megforditva a’ visszakapcsolásról a’ törvény tökéletesen hallgat.
Mik a’ XVI városok pragmaticai történetvázlatában mondatnak, idézett magyar ’s lengyel oklevelek, békekötések és törvények által hitelességet nyernek, ’s nemcsak a’ városok jogviszonyaival, hanem a’ hazának akkori öszszeköttetéseivel is megismertetnek. Némileg csak azt sajnálhatni, hogy az 1767 évi varsói békekötés készakarva igen futólag emlittetik, pedig e’ kötés – kivált az országnak jelen viszonyaiban – egy fontos diplomaticai adat, ’s az által még fontosabbá válik, hogy Europának valamennyi hatalmasságaitól megerősittetett, ’s a’ szepességi városokat is illette. Emlékezünk, hogy a’ részeknek viszszakapcsolási akadályai közt a’ vallási egyenlőségnek veszélyeztetése is emlittetni szokott; a’ szepességi városokra nézve szintén azon vallási jogok forogtak fen, mellyek a’ mondott kötésen alapulnak; de a’ sorssali csendes megelégedés annyira a’ polgárok jellemében van, hogy e’ vallási jogaikra soha még nem is hivatkoztak; ’s igy visszakeblesitésök után a’ beczikkelyezésnek a’ vallási egyenlőség sem szolgálhatott akadályul. E’ kérdésen a’ városok észrevétlenül átsikamlanak, ’s midőn polgári jogaikat illető békekötéseket ’s lengyel okleveleket idézgetnek, a’ vallásbelieket hallgatással mellőzik; mi által azt tanusitják, hogy vallási tekintetben sem kivánnak az ország többi lakosaitól megkülönböztetni. Ez magában igen helyes; de ha a’ történetekből fejlődött politicai helyzetek súlyát, mellynek növekedését egész Europa érezni kezdi, nem pusztán eseményes koczkaesésnek tekintjük, hanem bizonyos történeti előzményekben keressük, akkor nem egyedül az eredményről, hanem magoknál a’ viszontagságos előzményekről is meg kell vala emlékezni. ’S most még a’ városoknak Szepes vármegyéveli viszonyait lesz szükség röviden a’ jövő számban felvilágosítanom. –
Ludvigh János.
