FRANKHON.
FRANKHON.
(A’ januar. 30 és 31-kei követkamrai ülés vége.) Syriát a’ válaszfölirat hatodik szakasza követé a’ motozásjog és az 1831 és 1833-ki szerződések tárgyában. Első Dumon ur választmányi előadó szólalt föl a’ választmányi szerkezet magyarázatára, melly a’ választmány többségének értelmében és igy a’ kormány ellen adatott. Más napra halasztatván a’ vitatkozás, legelőször d’Houssonville ur szólott a’ motozásjogi szerződések mellett. Ő azt állítá, hogy e’ szerződések által Frankhon helyzete nem roszabbult. Az egyesült statusok, minthogy ott is rabszolgák tartatnak, nem elfogulatlanok a’ dologban. Az 1831-ki szerződvényben egyetlen egy záradék sincsen, melly Frankhon becsületét koczkáztathatná, mert az angol motozó hajóskapitány nem mint angol, hanem mint ollyan, ki a’ franczia kormány által erre meghatalmaztatott, motozza meg a’ franczia hajókat. Guizot ur az egész erem és karzat feszült figyelme közt szólalt föl a’ szerződvények és e’ tárgy körüli politicája védelmére. A’ külminister mindenek előtt kijelenti, hogy ő teljes őszinteséggel fog minden kérdést megelőzni ’s felelni rá. „E’ vitatkozás folytában – mond Guizot ur – vádoltatni hallám magamat, hogy kormányon maradtam, ámbár egy általam kötött szerződést nem erősítettem meg. Sokan ugy vélekedének, hogy vissza kellett volna vonulnom és a’ megerősités megtagadásának gondját másnak engednem. E’ vád igen különös, ’s a’ kérdés is igen különösen van föltéve. Valóban ha azt hiszem, hogy entekintetem, hogy hazám érdeke maradásom által csak legkevesbbé is megcsonkul, azonnal kilépek vala. A’ hatalomnak csak addig van előttem becse, mig általa nevemnek díszt, hazámnak hasznot szerezhetek. E’ föltételeken kivül a’ hatalomba fogózni aljasságnak tartom. Kik engem ismernek, tudják, hogy illyesmi nem szokásom, kik pedig nem ismernek, azokat nem kivánom meggyőzni.” Itt a’ szónok okait fejtegeti, mellyeknél fogva előbb az 1841-ki dec. 20-kai szerződés megkötését, későbben pedig a’ megerősités megtagadását javaslotta a’ koronának. A’ külminister a’ kérdéses motozási szerződést nem akarta Palmerstonnal megkötni, ki által a’ Francziaországra nézve olly sérelmes juliusi négyes szerződés létesült; de az uj torykormány mindjárt eleinte jóakaratot mutatott Frankhon iránt, ’s két szerződést javaslott a’ franczia kormánynak: egy kereskedelmit és a’ motozásit. Az elsőt Guizot ur nem fogadhatá el rögtön, mert komoly és nehéz kérdések foglaltatának benne, mellyekért nem akara felelőséget vállalni. A’ motozási szerződvényt illetőleg a’ szónok ugy vélekedék, hogy illő lenne jó akaratot mutatni olly kormány iránt, melly hasonlag hajlandóságot tüntetett ki Frankhon iránt; mert hiszen az uj franczia kormány egyik czélja az is vala, hogy a’ két ország közötti egyetértés helyreállitassék. Ez okból irá szónok alá az 1841 dec. 20-kai szerződést az angol kormány formaszerinti ohajtására, ámbár e’ szerződést a’ whigkormánytól megtagadá. A’ következett ingerültség, melly a’ közvéleményben mutatkozott, volt oka, hogy szónok a’ megerősítés megtagadását javaslá a’ koronának, mert károsnak hivé, hogy egy kérdés miatt a’ kormány egész conservativ politicája feláldoztassék; ’s ő kormányon maradt, mert azt hivé, hogy képesebb mint akárki más a’ meg nem erősitést a’ hatalmaknál kivíni, annyival is inkább, minthogy már a’ porosz és hollandi király közötti viszályban is (Luxenburgnak a’ német vámszövetséghez csatlakozása miatt) a’ meg nem erősités joga mellett nyilatkozott, a’ minthogy sikerült is azt Angliában kivínia. Az 1841-ki szerződésre nézve Frankhon teljesen jogában volt; de nem ugy az 1831 és 1833-ki szerződések körül, mellyek már megkötvék, mellyeket mindkét részről végre kell hajtani, ’s csak kölcsönös egyetértéssel lehet felbontani. A’ kormány most nem alkudozhatik, mert illy alku sikeretlen maradna, de mihelyt látandja, hogy a’ szerződések kölcsönös egyetértéssel módosithatók, azonnal megkezdi az alkudozást. A’ szónok, nagy zúgás közt a’ végső bal részéről, néhány dicsérő és engesztelő szót csusztat beszédébe, ’s végül felszólitja a’ kamrát – kivevén azokat, kik azt akarják, hogy a’ szerződések minden áron szét szaggattassanak – hogy a’ kormánynak jobbat tanácsoljon. Mig illy javaslatok a’ nemzeti ohajtást fejezendik ki, a’ szónok társai tisztelettel fogadandják azokat, de egyuttal szabadságukat és felelőségöket is megőrzendik; de ha e’ határt a’ kamra kivánsága meghaladná, ugy a’ ministerek visszavonulnának. A’ külminister hosszú beszédét hosszu izgás követte, melly után Billault ur foglalá el a’ szószéket. „Midőn – ugy mond – a’ külminister ur kijelenté, hogy beszéde Angliában meg fog értetni, mindnyájan átláthaták, hogy a’ ministerek a’ közvéleménynyel ellenkezésbe jöttek. Egy ministernek illy helyzetben nem elég hallgatnia, hanem le is kell lépnie. Itt nincsen szó az angliávali szövetségről, hanem a’ választmány által szerkesztett fölirati szakasztól. Minister ur! akarják e önök a’ választmány szakaszát vagy nem? Feleljen ön igent vagy nemet.” Guizot ur: „Későbben majd felelek.” Billault ur: „Értem; a’ kamra hangulatát előbb vizsgálni akarják; előbb meg akarják kisérteni, milly engedményeket várhatni tőle. Mondják, hogy az ország szenvedélyei veszélyesek. Tudják e önök, mi veszélyes az országra nézve? Azon férfiak kik meggyőződésöket feláldozzák, hogy kormányra juthassanak, ’s meggyőződésöket feláldozzák, hogy kormányon maradhassanak.” (Zajos tetszés baloldalon.) Billault ur hosszasan bocsátkozik a’ fenálló szerződések végrehajtásának fejtegetésébe és annak bebizonyitásába, miképen Anglia a’ fenforgó körülmények közt nem merészlend háborút indítani. A’ vitatkozásnak csak február 2-kán lőn vége, ’s miután Duchatel az oppositiót elég ügyetlenül felszólítá, hogy egyenes bizalmatlanságot szavazzon a’ kormány ellen – melly kelepczét azonban a’ bal gondosan kikerült – a’ választmányi szakasz elfogadásával végződött.
A’ heves harcz után, melly a’ követkamrát fárasztá, az ellenszegülés szelleme kissé lecsillapult, ’s csak a’ választásnyomozó válsztmányokban van még az oppositiónak elhatározó többsége. Most a’ törvényhozási munkálatok roppant anyagi tömege foglalja el a’ kamrát. A’ kormány néhány nap előtt a’ budgetet előterjeszté, melly mellékleteivel együtt 807 lapra menő negyedrét kötetet teszen. A’ hadsereg tetemesen leszállittatott, t. i. 280,000 és Algir számára 60,000 emberre. Algir gyarmatositását a’ kormány most komolyan szemügyre kezdi venni. Algir kikötőjére a’ kormány 330,000 franknyi pótlékköltséget kért a’ kamrától, ’s igy e’ rovat maga 1844-ikben 1,200,000-re megy. Páris megerősitésére nézve fontos közlések terjesztettek elő. Az e’ végre 1841-ben megszavazott 140 millióból folyó év végével 88 millio ki lesz adva; pótlékul a’ kormány még 20 milliót kér a’ munka gyorsitása végett. A’ gőzhajózásra 4 milliónyi pótlékköltség kéretett, melly öszveggel együtt e’ rovat 111 millióra fog rugni. Némelly consulságok állitása 120,000 fr. költséget kivánt, ’s ez öszveg is a’ kamra elébe van terjesztve. Ezeken kivül még némelly műintézetekről is gondoskodott a’ kormány, jelesül a’ római-franczia-akademiáról 10,000, a’ zenészeti conservatoriumról 11,500, az olasz és Odeon szinházakról egyenkint 60,000 frankkal. – A’ kedélyek csillapultával a’ béke fentartására is nagyobb a’ kilátás. Guizot ur, biztos párisi hirek szerint, Lesseps ur magaviseletét illetőleg a’ vele közlött okleveleket nem utasította határozottan vissza; sőt ezen okiratoknál fogva a’ kormány hangulata sokkal engesztelékenyebb lön, annyira, hogy a’ fenforgó viszályok békes elintézését remélik.
