Egy-két specialitás.
Egy-két specialitás.
Épen midőn e’ lapok mult számában arról szólanék,mikint ügyekszik gróf Széchenyi István ur meghittebb barátim körét is ellenem feluszítani, a’ nemes gróf „Wesselényi és Kossuth” czimű czikkeinek X-ikét iktatta a’ Jelenkorba, ’s balcsillagzata ugy akará, hogy azon czikkével egy ujabb kedélyháboritó bizonyságlevelet adna a’ közönség kezébe, mikint ő valóban feladatul tűzte ki magának konkolyt hinteni közém ’s barátim közé, ’s a’ barátságbontók díszes szerepét tehetsége szerint végigjátszani; mert egész czikke nem egyéb, mint törekvés: báró Wesselényit ellenem fölingerelni. Vannak tények, mellyek világosabban szólanak, mint egész szóözön tehetné. Illyen ez is, ’s én sérteni vélném Wesselényi óriás jellemét, sérteni barátságát, mellyet életem dicsőségének ismerek, ha gr. Széchenyi István ur szivtelen tacticájára egyebet felelnék, mint azt, hogy a’ gróf báró Wesselényi Miklóst teljességgel nem ismeri, vagy ismeretét elfelejtette, különben sem ezen czikket, sem általában azt, mit Wesselényiről irt, nem irta volna. –
És valóban, hogy az ezuttal szögrül végről megilletni kivánt specialitásokra térjek: 1) lehetetlen volt mindnyájunknak, kik báró Wesselényi Miklóst – kinek tiszta keble nyilt és átlátszó mint egy üvegház –polgári pályáján tisztelő figyelemmel kisértük, – lehetetlen volt kéz-összecsapva nem csudálkoznunk azon csalkép fölött, mellyet gróf Széchenyi István ur Wesselényiről adott! – egy terroristának festi őt, ki örömét lelte, a’ kormánynyal szemközt örökös tusát keresni, ki rettegtetéssel akart a’ kormánytól egyet mást kicsikarni ’stb. – Boldog isten! éveket élni együtt, mikint a’ gróf élt Wesselényivel, a’ legmeghittebb, legtestvériesb barátság lábán, ’s ennyire fel nem fogni, ennyire meg nem érteni azon férfiu irányát, jellemét, lelkületét, ki mellén – mondhatnók – ablakot hordott, mellyen át szive szivébe mindenki betekinthetett. – Maroknyi napjaink gyorsan letünnek, ’s eljő a’ kor, midőn a’ historia hozand itéletet mindkettejök fölött; de a’ vonásokat, miket gr. Széchenyi journalistai harczában följegyze Wesselényiről, a’ historia el fogja vetni kérlelhetlenül. – És mit mondjak arról, hogy a’ gróf azon szellemi torzképet, mellyet Wesselényiről adott, iskolájára is kiterjeszti? – Szabad legyen erre az Erdélyi Hiradó 12-ik számából néhány sort idéznem, mert annak minden betűje igaz. – „Hol létezik párt, hol az ember Magyarhonban, ki a’ kormánynyal szemben tusát keres, ki a’ feszültségnek örülne, ki nem kivánná minden józan áron az együtthatást megvásárolni? – – Hol a’ tér, mellyen e’ vak ellenzék kormányelleni sikra talál? tán a’ P. Hirlap? 122Hisz épen ez volt főeszköz, hogy az erők surlódása belrendezési ügyekre vonult. – Hisz ép ezt veti szemére a’ P. Hirlapnak a’ gróf, ép egyes osztályok kérdései körül keletkezett a’ viszály. – És Wesselényi és iskolája mikor szólongatták a’ nemzetet kormányelleni harczra? hol mutatkozik illy iskolának csak nyoma is? – És ezek mind nem illusiók? pedig annál komolyabb következményüek, mert ha még léteznék oda fen némi féltékenység, mi lesz természetesebb, mint hinni, mire a’ nélkül is olly hosszu ideig szoktata a’ képzelet?” – Igy az Erdélyi Hiradó 12-ik záma, a’ 11-ik pedig ekkint szól: „Te érczkeblű polgártárs, kit testi szenvedés hazádtól távol tart – – élted ürömpohara nincs (nem volt) csordultig tele. Nem egy élet vetl oda hazádért, hanem egy élet hosszu kínait, hogy végre megtudd – és ezt barátod szájából – mikép Te és iskolád annyi kárt okozának a’ bonnak! – Oh, hogy mind ezt meg kelle érnünk!! – – De légy vigasztalva, a’ hegyeken belől (és innen is) emléked szent, müveid sziveinkben égnek, ’s jövend egy kor, melly méltóbban itél, mint a’ jelenkor.” – Ennyit Wesselényiről; mihez én csakazt adom, hogy valóban bámulom azon mély tacticát, (de czélját fölfogni nem birom) miszerint a’ nemes gróf azt állitja, hogy Wesselényi a’ kormányban rosz akaratot, gróf Széchenyi ellenben csak tehetetlenséget látott! (merci!) hogy Wesselényi terrorismus által akarna a’ kormánytól valamit kicsikarni, gr. Széchenyi pedig ildom-mal mugy szép módjával kicsiklndozni (de mit?) – képzelhetjük, mikint örülend a’ kormány ezen modorkülönbségnek, ’s milly készséggel hagyandja azt a’ valamit kicsiklandoztatni. – C’ est de la plus haute politique! magas álláspontú politica, ha istentől van! mellyel az ember – mint Nagy Károly mondaná – két pad közt szépen a’ földre csücsül.
2) A’ nemes gróf azt állitja, hogy a’ házi adó kérdését a’ Pesti Hirlap rontotta meg! Ezen állitást a’ nemes gróf a’ „Világ”-tól tanulta el, csakhogy arra még a’ zágrábi német ujság is azt mondá: „schöner gesagt, alsgründlichgedacht”; pedig a’ zágrábi német ujság bizony nem radical-lap, sem Wesselényi iskolájához nem tartozik. – A’ nemes gróf, midőn Wesselényiről irt, megmutatá, hogy Wesselényit nem ismeri; midőn a’ Pesti Hirlap ellen a’ házi adó kérdése megrontásának ’s általában az életkérdések csökönyösségre korbácsolásának vádját leirta, megmutatá, hogy salonján kivül a’ hazának állapotját egyáltalában nem ismeri, ’s hogy azt hiszi, mikint az ő keblében van, a’ hazában is akkint van. L’état c’est moi. – Én a’ vád ellen száraz tényeket akarok elsorolni, de kérem a’ nyájas olvasót, méltóztassék azt, ha némi hatást tulajdonítok a’ Hirlapnak, nem személyes kérkedésnek venni, (mert, mint mondám, nekem csak a’ lámpahorog szerepe jutott) hanem olly hatásnak, melly az időszaki sajtónak, ha hozzá a’ közönségnek egy nevezetes része csatlakozik, természetében fekszik.
A’ házi teheknek a’ nemesség által is viseléséről szólottak már 1841 előtt sok érdemes urak, könyvben, hirlapban és máskép is; szólott – partialiter legalább – a’ vámok hőse is, gróf Széchenyi. – És elannyira nem lendült a’ dolog, hogy még csak országszertei általános vitatásba sem voltak a’ kérdést vinni képesek; innen amonnan keletkezett ugyan egy utasitáska, de komolyan, a’ nyombani kivitel erős szándokával sehol sem vitattatott. 1841-ben a’ Pesti Hirlap megkezdette a’ kérdés melletti agitatiót (ha ugy tetszik), a’ többi hirlapok szinkülönbség nélkül férfiasan kezet fogtak a’ kérdés főelveiben, – és – – az adó kérdése a’ nemzet életmanifestatiójának főtengelyévé lön. – Menjünk tovább. Az utasitások eddig igy állanak: A’ házi dó kérdése dicsőségesen keresztülment: Borsod, Baranya, Mosony, Arad, Zólyom megyékben; de a’ válsztmányi javaslatok igen sok megyében kedvezők. Megbukott ellenben: Fejér, Szatmár, Esztergom, Nyitra, Zemplén, Liptó, Nógrád, Veszprém, Szepes, Sopron, Ung megyékben. – Temesben az elv igazságát még az ellenzék is elismeré, a’ nyombani alkalmazás mindennemü kis becsődités mellett is csak egy szótöbbséggel bukott meg. – Menjünk rendre: Fejér kiesik a’ számvetésből, mert e’ személyes veszekedési pártok által szaggatott megyében a’ vagyontalanok harczának emlegetése, már akkor ülte ephemer diadalát, midőn a’ Pesti Hirlap az adó tárgyának fejtegetését még meg sem kezdé. – Szatmárban U–y, Nyitrában szintugy tudjuk ki, a’ házi adót ólmos botokkal ledorongolták. Azt hiszem, a’ nemes gróf maga sem fogja állitani, hogy a’ sem. P. Hirlapot sem semmit a’ világon nem olvasó csenger- és tyukodiakat, vagy a’ nyitrai „udri”-kat, a’ P. Hirlap tette a’ házi adó ellenségeivé, sem U–y urat, a’ liberalis párthoz, remélem, soha sem számitotta. – Nógrádban B–y ur (ki hogy mellyik párton állott egész életében, igen jól tudjuk), behozta egy pár falu köznemességét, ’s annak értetlenségével visszaélve, a’ megyei intelligentiának hasonlithatlanul legnagyobb részét leszavaztatá. Ezt is a’ P. Hirlap okozá? – Vagy talán Liptóban, hol olly nemesség bicskázta agyon a’ házi adó kérdését, mellynek még csak azt is tótul kellett tudtára adni, hogy miről van szó? – Vagy tán Veszprémben? hol a’ fölizgatott nyers tömeg ablakon-kidobással fenyegetőzött, ’s ősi szabadsága!! védelmére fölhivatván, a’ szót még aranyszájú sz. Jánostól is meg vala tagadandó. – Vagy talán Ungban? hol már három hónap óta isznak az adó kérdésének megbuktatásával ugyanazonított követválasztás rovására. – Ezt mind a’ Pesti Hirlap okozá? ’s az fogja okozni, ha még több helyütt, ha a’ megyék többségében emberek akadandnak, kik e’ kérdésben a’ köznemesség együgyűségével visszaélendnek, ’s a’ tömegek fölingerlett szenvedélyeit itt magasztos egyéniségek megbuktatására, amott az eladósodott zsebérdekek legyezésére, másutt egy kis követségnyerésre ’stb. eszközül használni nem átalandják? – És igy csak Esztergom, Zemplén, Sopron és Szepes marad föl. Hogy Sopronban az buktatta meg a’ nemesség házi adóját, ki az adózó érték demarcationalis vonala által mindig infascinálv volt, ’s ki az utóbbi időben is ollyan volt, mint a’ minő volt, igen jól tudjuk; a’ többi három megye egyikéről sem hiszem, hogy akadjon 20 ember a’ hazában, a’ ki hitte volna, hogy a’ házi adó ezekben is elfogadtatik; különben is Esztergomban a’ házi adó részesülésének elve a’ conservativ párt főnöke által is pártolva volt, ’s a’ szűz vállakrai hivatkozás által bukott meg. – Ellenben mig gróf Széchenyi István ur azt mondja, hogy a’ P. Hirlap nemcsak a’ conservativeket tette a’ házi adó ellenségeivé, hanem minden kétkedőket is hozzájok hajtott: addig a’ fontolva haladó conservativek organuma, a’ Világ, a’ P. Hirlapnak handabandázó ellensége, szintolly tűzzel agitál a’ házi adó mellett, mint akárki már, és gr. Sztáray és Andrássy József királyi tanácsnok ’stb. a’ kérdés bajnokainak első soraiban állanak; – és megyék, mint Baranya, Mosony, az adót elvállalják, és általában véve igen kevés kivétellel a’ nemzeti intelligentia a’ kérdést tisztán pártolja, ’s annak már-már más ellene alig van, mint az oligarchiának eladósodott része, a’ boszús nagyravágyás, ’s a’ mellékes czélokra eszközül használt együgyű köznemesség. – Látván az értelmiségnek általános pártolását, elég merész valék az ügynek közel győzelmét hinni, mert többet biztam a’ nemzet jellemében, mintsem arra számitottam volna, hogy lesznek, kik e’ kérdéssel visszaéljenek. – Ebben csalatkozám. Roszabbak vagyunk, mint gondolám; ’s hogy a’ kérdés megbukandik, mihelyt az ősi szabadság ellentéte gyanánt állittatik a’ fölingerlett köznemesség elibe, az igen természetes; de midőn egy kérdés (’s bizony most nem a’ nemes gróf által) annyira érett, miszerint már csak nyers erővel lehet az értelmiség szózatát ledorongolni; ekkor azt állitani, hogy a’ Pesti Hirlap buktatta meg, melly nélkül tán még csak általános discussióba sem került volna, – ezt állitani valóban képtelenség. – A’ nemes gróf e’ képtelenséget kétségtelenül legjobb meggyőződésből, legtisztább érzelemmel állitja, ’s tévedése onnan jő, hogy azt hiszi, mivel ő ingerülten haragos, ’s vannak néhányan körülte, kik minden szavára igent bólintanak, saját keble a’ hon állapotának tűköre. – Boldog isten! hiszen ha valami intellectualis ok képes volt volna a’ házi adó kérdésének ártani, bizonynyal csak a’ nemes gróf azon állitása árthatott volna, miszerint nemcsak a’ házi, de a’ hadi adó elvállalására, sőt gyermekeinek katonákká összeirására is nyiltkozott; – ez árthatott volna, nemes gróf! – azonban ez sem ártott, ’s egyedül azért nem, mert a’ tisztelt gróf ur ujabb időben ezen igéjének kivitelére elannyira semmit sem tőn, hogy e’ részbeni radicalismusát a’ közönség rég elfelejté. –
