Vezérczikk. (A’ szepességi XVI város életkérdése körül.)
Vezérczikk. (A’ szepességi XVI város életkérdése körül.)
Szepes vármegyének a’ XVI város ellenében eddig követett politicája „egyik félnek sem” vala hasznára: a’ vármegyének nem, mert eredménytelen surlódásokban pazarlá el erejét, ’s miután egészen ellenséges állást vett, minden itt-ott még talán töl-fölpislogó bizalommécsecskét is eloltott, ’s még a’ városokban lakó nemesekben is a’ rokonszenv érzéseit eltompította, ezenfelül pedig olly véleményt gerjesztett maga iránt, mellyet a’ kerületi ’s városi hatóságok sem képesek egyhamar eltávolitni; – a’ városoknak eme’ politica hasznukra szinte nem vált, mert kérelmöknek határozottan ellenszegült, ’s azon törvényhatósági surlódásokat, mellyek ragaszkodás helyett csak bizalmatlanságokat szülhettek, czél nélkül ápolta; – de végre a’ hazánk sem vala hasznára, mert keble szerelmét egy hű magzatja iránt elhidegítette, ’s hogy az anyai hidegség annál tartósabb legyen, adatokat idézett, mellyeknek historiai alapja ’s hitele nincs. A’ városok eleni egész eljárásból nemcsak semmi áldás, semmi haszon nem hárult az országra, hanem annak igazán kárára is vált. Nem emlitvén a’ moralis hatást, mellyet a’ városok törvénybe iktatott visszafogadása magokra azon városokra gyakorolt volna – mellyek t. i. már akkor, midőn Lengyelhon jövendőjéről a’ fátyolt még senki föl nem lebbentheté, hazafiui elszánással a’ magyar királynétól, kinek védótalma alá a’ lengyel viszonyok akkori borús helyzetében magokat ajánlották, a’ magyar hazáhozi visszakapcsoltatásukat kérték, ’s a’ perczet, mellynek méhében tán Galliczia visszaszerzésének magköve is rejlett, de elhanyaglásában az éjszak uralmának a’ Kárpát aljában is alapja vettethetett, gyáván el nem szalasztották. – Pedig talán az sem olly csekélyes dolog egy nemzet életében, ha mások rokonszenvére számithat; mert a’ nemzetek véleménye sympathiája zivataros időkben hatalmas frigyes és erős támasz. Vessünk csak egy pillanatot az aldunai tartományokra, mellyek sokkal későbben szakadtak el az országtól, mint a’ szepességi városok, ’s képzeljük, hogy ottan a’ kétes jövendőnek elhatározó perczében az egkori hon iránti vonzalom tüze föllobbanna: valljon nem fognának e azon karok, mellyek az egykori hon felé nyilnának, épen olly hmar elfordulni? ha az, kinek érdekében fekszik, megsugná: „látjátok e amott az ős Kárpát tövében ama’ magyarhoni magzatot, mellyet szorgalom, megelégültség, honszeretet ’s hűség jellemez? közel egy százada már, hogy az anyának keble után vágy; de bármennyit kopogtat is, mégsem nyilik reá az alkotmány ajtaja, mellyet mostohája sem zárt el előle.
Kárára vált az országnak a’ városok elleni szünetlen gyürközés, emrt miután a’ városokat sem jure postiminii be nem czikkelyzete, sem másképen felőlök nem rendelkezett, csak az lehetett a’ kérdés: mikint alkalmaztassék a’ varsói kötés status quo-ja? vagy más szóval: mikint használja a’ fejedelem felségi jogát? Hogy a’ városok ugy elzálogositás előtti, mint lengyel kormány alatti kiváltságos állása ’s e’ szerint a’ varsói szerződésben említett status quoja megismertessék, a’ felség a’ városok ellen pert indittatott, ’s miután e’ per valamennyi kiváltságokkal a’ legfelsőbb vizsgálaton is átment, a’ városokat országszerte kihirdetett kiváltság által ugy öszesen kerületi, mint egyenkint városi hatóságaiban elrendezte: mint kerületet egészen azon hatósággal ruházván föl, mellyel már az elzálogositás előtt birtak, ’s millyennel a’ jász-kun ’s hajdúvárosok kerületei birnak; mint városokat egyenkint pedig épen azon városhatósági szerkezettel látván el, melly a’ szabad kir. városok coordinatiójával tökéletesen megegyezik. Sem Szepes vármegyének, sem az országnak ez iránt észrevétele nem volt, később azonban támadt kifogás, ’s végre engedett az ország a’ sok lamentatiónak, ’s 1807-ben magát a’ kormánynal e’ részben egy eredménytelen, ’s ha sikerülendett, még károsabb oppositióba helyezte, mellynek tömkelegéből többé ki nem gázolhatott, ’s az olly szépen kinálkozó alkalmat egy viszszakerült koronatagnak dolgait ugy intézhetni, miszerint egy különvált néposztály egybeforrasztásának egy jobb kor hálával áldozandott volna, elszalasztotta. Ha most a’ városok visszakapcsolásáról volna szó, nehezen akadna ember széles e’ hazában, ki municipalis jogai megsemmisitésére szavazna, ’s nemde inkább egy szívvel lélekkel felkiáltanánk: „igaz jogok azok, mikkel a’ városok birnak, idegen hatalom sem nyult megcsonkitásukhoz, erősittessenek meg; de minthogy már Hunyady János alatt 1446-ban a’ városok visszaváltásáról hozott 14 t. czikkbe záradékul tétetett, hogy a’ haza javára jövedelmezzenek, és Széchenyi György kalocsai érsek is a’ honért kivánta visszaszerezni, ’s még Csebrovszky is illyféle ajánlattal kinálta meg az országot: kérjük tán inkább a’ felséget, kinek a’ városok visszaszerzését eléggé meg sem hálálhatjuk, hogy ezen nem reménylettuj jövedelmet országos hasznos intézetekre áldozza föl.” ’S ha gravaminalis fölirás helyett, mellynek kivánata ha teljesül, az nemcsak a’ városok végromlására válnék, hanem közvetlen magát az országot is megsebzené; a’ városok folyamodása pártoltatik, az ország oppositionalis tömkelegéből egyszerre kibontakozik, – De hallom már ellenvetni, hogy a’ törvényhozás osztályosai követelhetnek; igen, ha alapja van a’ követelésnek. Itt az alkalom ’s jog, lamentatio közben elszalasztatott. – Magának Szepes vármegyének is a’ városok elleni balfogásszülte pánczélozkodása ártalmára volt, ’s bal tacticája által magát az egyesülés lehetőségét is elzárta.
A’ kérdés utólsó stadiumán az ország előtt minden kicsinyded bármelly forrásból költött érdeknek el kell némulni, ’s a’ vitatkozás csak a’ körül foroghat, mit kiván a’ városok, mit az ország java? Bár mikint fogják is föl a’ városok saját ügyeiket, annyit mindenesetre föltehetünk, hogy ollyasmit sürgetni alig fognak, mi saját jólétökkel ellenkeznék. A’ véleményinitialásnak e’ szerint nem másutt, mint a’ városok saját kérelmén kell sarkalni, a’ törvényhozás feladásához tartozván, azt az ország kitüzött rendszerével ’s törvényeivel egyeztetni, kiváltképen pedig ez alkalmat arra használni, hogy „a’ nemzetiség legyen az örökös lap”, a’ conditio sine quanon, melly nélkül törvényhatósági ’s honpolgári jogot sem birni, sem gyakorolni ne lehessen, ez legyen az „alapszinezet”, mellyre a’ többi árnyéklatok festessenek, nehogy későbben itt is nemzetiségi botránykőbe ütközzünk. A’ nyelv köteléke a’ legerősb ’s legtartósb, melly az embereket egyesitheti, ’s illy egyesithetést ’s nemzetegységet csak a’ törvény magasabb álláspontja, támaszkodva a’ népszellem és szokások éltető elemeire fog eredményeztetni. Midőn 1834-ben apr. 3-kán a’ békéltetőkről készitett törvényjavaslat tárgyaltatott az országgyülésen, az akkori előlülő a’ XVI városokra nézve olly elvet nyilvánitott, mellyet egyedüli talpkőnek nevezhetni, ’s melly nélkül sikeresen az országgyülés sem haladhat. Kimondá t. i., hogy ha az ország RRei a’ városokat a’ vármegyével egesíteni kivánják, ez csak ugy történhetik, mikint az 1802: 10 törvényczikk utmutatása szerint a’ lanceatusokkal történt, kik az ugynevezett kis vármegét tevék; hogy pedig ez megtörténhessék, szerződés kivántatik, ’s szerződést a’ városok meghallgatása ’s megegyezése nélkül nem is gondolhatni. Jelenleg tehát ott állunk, hogy egyesülést egy könnyen nem is képzelhetünk, ’s csak az a’ kérdés: millyen legyen ezután a’ szepességi XVI városok hatósági szerkezetének alakképlete? Ha az ország, hazánk megyei rendszeréhez, a’ kerületeket is ugyanazon hatósági kapcsolattal hozzáforrasztotta, ’s ugyanazon éltető alkotmányos elemet beléjök is önteni kivánja: az ország érdekében fekszik, hogy e’ kapcsolatokhoz a’ XVI szepességi város végkerülete is fűzessék, ’s a’ nemzeti alkotmányos életerő az ország éjszaki végpontjában se hiányozzék. A’ kerületben öszpontosuló városok pedig egyenkint a’ szerint rendeztessenek el, miképen az ország a’ szab. kir. városokat elrendezni kivánja. A’ szepességi XVI városok elrendezési elvében még azon magkő is rejlik, mellyből idővel a’ sz. kir. városoknak kerületekrei elosztása is kisarjazhatik. Ez elvet nemcsak a’ szepességi XVI városok kerületi szerkezetében látjuk kifejtve, de némileg Fiume ’s Buccari kerületeiben és példa gyanánt a’ hét bányavárosokban is föltaláljuk. A’ megyehatósági rendszert alkotmányos lételünk palladiumának nevezgetjük, ’s h hinni szeretjük, ’s tapasztalásnál fogva hinnünk kell, hogy ebben sem ámitgatás, sem önmystificatio, sem optimismus nincs, akkor e’ renszernek a’ városokra lehető kiterjesztése a’ középrendnek egy hatalmas rokonodási ’s nemzetisedési forrásává válhatik. Igaz ugyan, hogy az 1832/6 évi országgyülésen a’ törvényszékek javaslott elrendezésekor a’ hét bányavárosok itélőszéke a’ városi szerkezet egyenlősége kedveért el vala törlendő, ’s Besztercze városa követének az itélőszék megtartása végett tett minden erőködései sem eszközölhettek elvváltoztatást: de ha a’ törvénykezésre nézve a’ tárnokszéki központositás megállapittatik is*, a’ politicai igazgatás rendszere még korán sincs eldöntve, ’s a’ kir. városoknak kerületekrei osztályozása nemcsak a’ megyei rendszer szinét viselhetné, hanem az országgyülési szavazatjogra is, melly a’ kir. városokat léginkább aggódtatja, arányosabb mértéket adhatna*. A’ szepességi XVI városok administratiójának egyes ágairól más alkalommal. –
Most már a’ kir. városok közül is többen a’ kir. curiában kivánják birói hatalmukat öszpontosítani. –
Szerk.
Ez igen nehéz kérdésről igénytelen véleményünket a’ jövő számban mondandjuk meg. –
Szerk.
Ludvigh János
