Nemzeti szinház.
Nemzeti szinház.
Alulirt, ki t. cz. Vieuxtemps ur jeles hegedű-virtuoznak a’ nemzeti szinházban adott hangversenyei előtt, annak sehol másutt, mint a’ nemzeti szinpadon föllépendését kihirdettetém, most, miután a’ fentisztelt müvész, hangversenyeinek a’ nemzeti szinházban bevégezte után, műelőadásit – hihetőleg azok kedveért, kik őt tán örömestebb hallják másutt, mint a’ nemzeti szinházban – a’ fennevezett szinpadon kivül folytatni szándékozik, kényszerítve látom magamat – az ámitás gyanuja alól kitisztitandó – a’ t. cz. közönséggel tisztelettel tudatni: hogy valamint akkor nyilatkozatom nem kizáró szerződésen, hanem Vieuxtemps urnak azon állitásán alapult, hogy a’ t. cz. müvész e’ folyó hó 16-nál tovább Pesten semmikép sem mulathatván, ’s annak következtében, az azon idő alatt adandó mind a’ négy versenyére velem alulirottal szerződvén, – nehogy a’ t. cz. közönség, még több rendbeli ’s másutt adandó versenyeire számítva, az őt hallhatás gyönyörétől, hiedelme által megfosztassék, – ugy most a’ tisztelt müvésznek azon idő alatt változott körülményei időzést engedvén, miután négy versenyét a’ nemzeti szinházban előadta, én őt más helyről kizárólag a’ nemzeti szinházba nem kényszeríthetném, de nem is tenném – kényszeritő eszközökkel soha sem kivánván nemzeti ügyet érdekesíteni, mellynek a’ jobbak előtt a’ nélkül is meg kell lenni illő becsének – ezennel, mind a’ tisztelt müvésznek következetlenség, mind magamnak ámitás gyanuja alóli fölmentésére, a’ körülmény tudatása után, kérem tisztelettel a’ dolgot nem nekünk, hanem közbe jött körülménynek tulajdonítani; melly különben is a’ t. cz. közönségre nézve annál örvendetesebb, minthogy uj alkalmat ád a’ nagy müvész fényes tehetségében továbbra is gyönyörködni. – E’ gyönyört ugyan, bármelly kitelhető áldozatokkal is ohajtottam volna a’ nemzeti szinház mélyen tisztelt közönsége számára továbbra is biztosítani a’ t. cz. müvésznek lehető legkedvezőbb föltételekkel, – sőt egy bérfolyamos előadás, vagy déli 12 órakor adandó versenyek esetére az egész tiszta jövedelem átengedésével is ajánlván a’ nemzeti szinpadot, ha a’ müvésznek már meghatározott akarata legforróbb vágyamat létesülni engedte volna; mi nem lehetvén, számomra nincs egyéb hátra, mint e’ nyilatkozatom folytában, a’ tisztelt müvésznek ujabbi versenyeire olly bő részvétet ohajtani, mint a’ millyet müvészetének tökélye valóban érdemel; hogy folyvást olly nagyszrű lelkesedést ébreszszen, minővel a’ nemzeti szinház mélyen tisztelt fényes közönsége becsülé meg jeles tehetségeit. – Pest, febr. 12-ikén 1843. –
Bartay Endre, igazgató.
