FRANKHON.
FRANKHON.
Mig az angol parliament néhány jeles tagjai, mint Brougham lord, ’s mások a’ béke és engesztelés szavát hallatják, és a’ kedélyek a’ franczia követkamrában lassankint csillapodni kezdenek: addig az angol sajtó gúnynyal, epével ’s lenézéssel nyilatkozik a’ motozásjog fölötti kamrai vitatkozások ellen a’ franczia lapok nagy boszúságára. Ez természetesen csak olaj a’ tűzre, ’s a’ Revue de Paris e’ modorban nem találja fel az angol hirlapok által annyira magasztalt tapintatot, ’s azt annyival helytelenebbnek tartja, minthogy Angliában sem igen vagyon józan ember, ki a’ két szomszédország közötti meghasonlást nagy szerencsétlenségnek nem tartaná. Az angol parliament magaviseletéről méltánylattal szól ugyan, de más közorganumokkal együtt a’ Revue de Paris is ohajtaná, hogy a’ franczia ministerek ama’ hirlapi czikkek értelme iránt feleletre vonassanak. E’ kivánságot a’ J. des Débats gúnyolgatja; ez ötlet – ugy mond – egy hirlapi czikkért a’ ministereket feleletre vonni, uj és elmés, ’s az angol parliament e’ példát természetesen követendi; és Aberdeen lordot hasonlag feleletre vonandja a’ Constitutionnel vagy National czikkei miatt. A’ ministeri lap egyébiránt a’ szenvedelmek felbujtogatásában nem lát egyebet mint nyomorú tárczaármánkodást és pártoskodást. – A’ kamrákban e’ napokban, a’ választásnyomozási kérdést kivéve, nagy csend uralkodott. Egyébiránt ugy látszik, hogy a’ követ urak e’ tárgy körül sem kivánnak mindent élre állitni; mert ritka van köztük, kinek oka nem volna „mea culpa”-ját elmondani. Lamartine ur a’ baloldali követeknek Beaumont urnál tartott gyülésében megmutatá a’ követ uraknak, hogy olly szigorú eljárás által, mint a’ minőt követelnek, tetemesen korlátozva lenne a’ választás szabadsága; mire a’ követek abban nyugovának meg, hogy a’ kamra a’ választásokrai felügyelettel megelégedjék. Kényes dolog ez a’ választási nyomozás; mindenik fél érzi, hogy ha megméretnék, könnyűnek találtatnék, ’s igy hihető, hogy a’ kormány e’ tárgyban is, melly eredetileg hihető, hogy a’ kormány e’ tárgyban is, melly eredetileg ellene vala fölélesztve, diadalt aratand. – Februar. 15-kén három pótlékköltségrovat terjeszteték a’ követkamra elébe: 1 1/2 millió frank Napoleon sirjára, 1 millió titkos rendőrségi költésgekre, és Algirra 29 millió. Ez utóbbi rovatra véleményadás végett külön biztosság neveztetett ki.
