NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Brougham lord felsőházi beszédének vége.) „A’ trónbeszédnek egy más kitétele – mond a’ nemes szónok – zavartalan örömet nyujtott nekem, hogy ő felsége folyvást a’ béke tanújeleit veszi a’ külhatalmaktól. Itt én azon hatalomra gondolok főleg, mellyet békében lenni annyit tesz, mint az egész világgal, legalább egész Europával békében élni, – t. i. Frankhonra. (Halljuk!) Nincs szerencsétlenebb dolog, mint ama’ hangulat, melly utóbbi időkben Frankhonban ellenünk uralkodott, mert motozási jogunkhoz szorosan ragaszkodtunk. E’ kérdésre nézve Frankhonban olly mély tudatlanság uralkodik, minőt lehetségesnek sem tartottam volna, ha az utólsó 14 nap alatt szem- ’s fültanú nem vagyok. (A’ nemes szónok t. i. közvetlenül a’ parliament megnyitása előtt darab ideig Francziaországban mulatott) E’ tudatlanság nem szoritkozik a’ nyugot-indiai ültetvényesekre és követkamrai ügyvivőikra egyedül, hanem olly férfiak is el vannak általa fogulva, kik jobban értesülhetnének, ’s kiket nem haszonlesés teszen vakká a’ dolog valódi helyzete iránt. Saját füleimmel hallottam francziákat ekkép nyilatkozni: „Ti angolok mitsem gondoltok a’ motozásjoggal és a’ rabkereskedés megszüntetésével, ti ezzel csak jogszerű alapot akartok nyerni az általatok igénylett tengeri egyeduralkodásra.” Ez oka annak, hogy az 1841-ki szerződvény nem erősittetett meg, és hogy a’ francziák az 1831- és 1833-ki szerződvényektől megszabadulni ohajtanak. E’ mellett a’ franczia pártemberek az egyesült statusok példájára hivatkoznak.” A’ szónok bizonyítni törekszik, hogy a’ francziák igen helytelenül hivatkoznak az amerikaiakra, kiknél a’ motozásjog épen nem olly hallatlan dolog, mikint a’ szorosan tul vélekednek, ’s régibb példákat idéz, miszerint az éjszakamerikai senatus már 1823-ban olly szerződést ajánlott Canning urnak, mellyben a’ motozásra vonatkozólag sokkal szigorúbb és kötelezőbb szabályok foglaltatának, mint minőkről ujabb időkben csak szó is lehete. E’ fejtegetés után a’ szónok véleménye szerint Frankhon nem tagadhatja meg többé a’ motozásjogot azon ürügy alatt, hogy hiszen Amerika sem tűri lobogójának megfertőzését. A’ szónok saját tapasztalása után állitja, hogy Frankhonban ép olly nagy a’ rabkereskedés elleni utálat, mint Angliában, és hogy e’ viszályok forrását egészen másutt kell keresni. A’ dolgok nem mindig viselik saját neveiket, ’s a’ pártok jelszavai néha egészen mást jelentenek, mint a’ mit hangzásuk hallat. A’ motozásjog, a’ barcelonai eset, az angol halászok magaviselete Frankhon partjain, ’s valamennyi sérelmi pontok, mellyek ujabb időben Frankhon részéről Anglia ellen fölhozatának, mind megannyi változatai ugyanazon egy dolognak, t. i. Palmerston lord 1840. jul. 15-kei négyes szövetségének. E’ szerencsétlen alkukötés, melly előtt a’ francziáknak soha sem jutott eszökbe a’ motozásjog ellen kikelni, ’s melly nélkül a’ kereskedelmi szerződés is már szerencsésen sikerült volna, mély gyülölettel töltötte el a’ francziákat, ’s mig ez gyökeresen elháritva nem leend, addig egyik vagy másik kérdésnél mindig elég ürügy fog akadni viszályokra, mellyek folyton megmérgezendik a’ két kormány közötti közlekedést. Egyébiránt az ellenszenv Frankhonban már csillapulni kezd, ’s a’ szónok a’ barcelonai események fejtegetésénél megmutatni törekszik, hogy a’ franczia kormány egy, természeténél fogva republicanus zendülést nem pártolhatott, ’s hogy Lesseps ur magaviselete Barcelonában nemes és emberszerető volt. Beszédét a’ nemes lord ekkép fejezé be: „Tartózkodás nélkül kimondom, hogy hazánk érdekei, hogy legjobb ’s legbecsesb érzelmeink és törekvéseink elválaszthatlanul egybeszövődvék Frankhon barátságával és szövetségével; és hogy Europa békéje e’ szavakban fekszik: „Béke Frankhonnal!” Egy általános pusztitó vihar földrészünke gyik végétől a’ másikig lenne közvetlen ’s elkerülhetlen következménye az Anglia és Frankhon közötti meghasonlásnak ’s a’ legelső ágyúlövésnek, melly e’ két nagy nép arra hivatott, hogy egymást kölcsönösen elősegitsék és kiegészitsék; mi Frankhonra nézve jó, jó Angliára nézve is, ’s egyiknek jóléte gyarapítja ’s viszi előre a’ másikét is. Én csudálom harczosaink vitézségét, méltánylom vezetőink bölcseségét és szerencséjét a’ tanácsban és csatatéren; de hasonló tisztelettel szemlélem a’ szorosontuli bölcs nemzetet is; mert Frankhon, szintugy mint Anglia, vitéz, halált megvető harczosok, nagy hadvezérek, mély gondolkozású országos férfiak és felvilágosult philosophusok szülőanyja; Frankhon ujabb és régibb hadi és országos történetei telvék valódi fényű jellemekkel. Ezentul pedig ugy remélem, Frankhon is ama’ tartósb és szentebb diadalokra fog törekedni, mellyekért a’ többi népekkel a’ béke malasztos müveiben kellend versenyeznie. Én olajágat tartok kezemben e’ két hatalmas nemzet között, mindkettőt majd nem egyenlő mértékben szeretve, csudálva; 134és e’ békeágat, a’ népeknek e’ reményét, nem engedem kezemből kiragadtatni, mig rajta még egy levél zöldell, mig azt még egy ér együtt tartja. Bizonyára csak egy kis vérnyugalom, csak engesztelékeny kedély, egyenes és férfias egymáshoz közelités kell, hogy a’ két birodalom kormányai népeiket ama’ szerencsétlen feszültségtől megszabaditsák, melly a’ minapi szerencsétlen esetek miatt támadt közöttük, mellynek hatásai azonban napról napra el-eltünedezni kezdenek.” E’ beszéd, olly férfiutól mondva, ki az egymást vivó pártfelek között egy maga áll férfias meggyőződésével és egyenességével, kit a’ whigek elvtelenségök miatt olly otrombán elszalasztának, a’ toryk pedig minden ügyességök mellett sem képesek megnyerni, ’s kinek a’ végzés talán még fontos szerepet tartott fen Anglia ügyeiben, – Francziaországban mély benyomást tőn, ’s tetemesen mérséklé ma’ boszús hangulatot, mellyel a’ pártok Albion ellen viseltetének. A’ spanyol ügyek uj fordulata is, mellyben Anglia olly nemesen és részrehajlatlanul állott Frankhon részére, éleszteni kezdi a’ reményt, hogy a’ két szomszéd birodalom közti viszály lassankint lecsillapúl, mi annál szükségesebb, mert mint Brougham mondja: Europa békéje e’ szavakban fekszik: „Béke Frankhonnal!”
