SZERBIA.
SZERBIA.
A’ szerb lapok megegyezőleg közlik azon hirt, hogy Ljubicza fejedelemasszony Zimonyt febr. 14-kén korán reggel elhagyá, ’s Temesvárra – hozzá teszik: „innen tán még valahova tovább is” – utazott. Zimonyban maradt hiveinek, kik egyébiránt innen Ujvidék felé 12 mföldnyi távolságra szétküldetnek, csak három heti fizetést hagyott. Az elnyomott összeesküvésről nem tartják érdemesnek többé szólani, noha még mindig fogatnak be némellyek, kik részesei voltak. Annyit kétségen kivül látnak helyezve lenni, hogy Mihály tudtával történt az egész csín. Az Obrenovicsok kétségbeesett sorsát semmi sem tanusítja inkább, mint azon körülmény, hogy a’ pártütők a’ szerb nemzet söpredékéhez tartozók. – Az augsburgi Allg. Ztg. egyik belgrádi levelezője febr. 8-káról irja: miképen egy tatár Stambulból Sophiába, Rustcsukba és Sarajewóba parancsot vitt, hogy a’ pasák illető hadaikat a’ szerb szélek felé inditsák, hol török hadsereg fog összevonatni. Az említett levelező e’ tényt, mellynek valósultáról azonban még mit sem tudunk, az Obrenovics család Stambulban vásárlott befolyásának tulajdonítja. – A’ legujabban fölfedezett alábbi, † jegyű levelezőnk által említett ’s mult számunkban is már közlött, összeesküvésről a’ budai német ujság részletes hírt közöl, mellyre jövő számunkban visszatérendünk.
Szerb határszél febr. 14-kén F. h. 10-kén némi bajokat eligazitandó a’ Szerb Oxenstjernához rándulék. Az epictetosi phlegmával biró, talpig becsületes Petronievicset – kik számos évek óta mindig ollyannak ismerek – még soha sem láttam annyira méltatlankodni. Kölcsönös bizalmunk által jogositva, midőn kedvetlenségének okát tudakolnám, ezen váratlan ujsággal lepe meg: „Tudod, hogy Milos hg a’ Zimonyba menekülteket még mindig fizeti, valamint azt is, hogy pénz-kiosztáskor Jovan O– és Lj–a a’ menekülteknek egész pathoszszal mondogatni szokták: „Vigyázzatok! nyugottan viseljétek magatokat, legkisebb politicai csinba se elegyedjetek, mert fizetésteket Milos hg azonnal felfüggesztendi!” – Ezen mások eláltatására irányzott, nyilvános parancs mennyire tartatik meg? mennyire nem? azt mindjárt meglátandod.” – Erre a’ derék férfiu következő gyönyörü történetecskét közle velem. „F. h. 7-ét V– Zimonyban töltötte: Lj–val et Comp. huzamosan tanácskozott. – Lj–a febr. 10-én Zimonybul el akart utazni, mert – a’ jámbor asszony a’ bünnek és cselszövésnek még árnyékától is irtózik. – Ez uttal utazása dugába dőlt. – Lj. elutazása estvéjén Belgrádon egy lázadásnak kellett volna ki ütni; jeladásra a’ Zimonyban lézengő szebek – mint hajdon Tenedoson elbujtak – előállván, szokott tánczokat (az embergyilkolást) akarták megint járni. – De ez uttal Lj–a átokterhelte aranyainak ’s V– ólálkodásinak szerencsésen gát vettetett, a’ megvesztegetettek, némelly katonatiszt kolomposaikkal együtt mintegy huszan, még egy nappal előbb kézre kerültek – a’ tervének sikertelensége miatt dühöngő V– még nagyobb boszuságára.” – Kérdésemre: ha vannak e hadi tisztek az elcsábitottak közt? Petr. nemmel felelt, mondván: A’ katonatisztek között ingatag jellemü jelenleg nincsen; e’ szerencsétlenek közönséges sorsú városiak. Némelly szávaparti falukban is ügyekeztek az emigránsok nyugtalanságokat támasztani, – de meg nem hallgattatván, kénytelenek valának tartózkodásuk helyére, visszavonulni.” – Kérdésemre: hát a’ felségsértéssel vádolt katonatisztekkel mi történendik? azt felelé: „Azon nyomorultak holnap cum infamia cassáltatnak, kardjok el fog töretni, vállrojtjuk ’s gombjaik leszedetni, – ki husz, ki tiz évi sánczmunkára itéltetni. Ők, jóllehet a’ halált megérdemlették, mindazáltal mi a’ büntetést is majd enyhitendjük.” – Tanácsomra, miszerint ellenségeiket csupán a’ korszellem igényelte szelidség győzendi le, ’s a’ halálos büntetést maga a’ természet törvénye is, mint olly tettet, mellyet többé jóvá tenni lehetetlen, leginkább kárhoztatja, – azt viszonzá: „Mi még senkit meg nem ölettünk – ’s nem is öletünk.”
