Gróf Széchenyi István és eddigi iratai.
Gróf Széchenyi István és eddigi iratai.
„Beata Ungheria, se non si lascia piu malmenar.”
Dante.
Dante.
„Boldog Magyarország! ha magát nem hagyja többé csábutakra vezettetni” – igy forditá gr. Széchenyi István a’ koszorús olasz költőnek fentebbi szavait, kétségkivül azért, hogy egy költőnek (pedig a’ költők ábrándozni is szoktak) szavaival bizonyithassa, mikép Dante, ki 1265-ik évben született, és 1321-ben sept. 14-kén halt meg, már 522 évvel ezelőtt féltette Magyarországot a’ Pesti Hirlap szerkesztője és társainak csábutaitól; és itt, uraim! figyelmezzünk; mert ugyancsak mázsás pontokkal ellátott i betűkkel nyakunkba keríttetik azon hit, hogy Dante korában és előtte (mert a’ „többé” azt jelenti, hogy volt már csábutakon) Magyarországot a’ csábutakra nem bizonyos – szabadalmasak – – hanem a’ nép és fiatalság baráti vezérlették. És ha Dózsa, ezen egyetlenegy lázongó magyar népvezér nem lett volna, kétségkivül az uj világ népvezérére, a’ nagy Washingtonra, kell vala hivatkoznia, – hisz a’ hideg észszel kormányzott angol nemzet parliamentjében elmondott beszédekben Washington szint olly kiméletlen czímekkel díszesittetett meg, pedig tekintélyes férfiak által, millyenekkel most gróf Széchenyi Istvánnak a’ Pesti Hirlap szerkesztőjét és társait kegyesen titulálni tetszik. Igen, igen! Ugyan Dózsán kivül a’ magyarok történetéből kire tudna mint néplázitóra a’ nép ellen hivatkozni?!? – De erről utóbb tán bővebben szólandunk.
Hunnia veszélyben van! – „a’ Pesti Hirlap gutával üti, sírba dönti a’ magyart”, – igy jajdul föl a’ gróf, és mivel állitása szerint „természete még midig visszaborzad a’ rothadásnak azon jeleitől, mellyek nemzeti testünket minden szinezetin kerersztül,e gyet sem kivéve, áthatják, mivel „Magyarország pillanatai drágák” – mivel „a’ figyelmeztetés, millyessel a’ Kelet Népében szolgált, mint látja (csakhogy átlátja már) nem használ”, kiszáll „a’ síkra határozottan, szilárdul”, ’s mint ujságiró „ugyancsak rá nyomja az i betűre a’ pontot”, mihez képest megérthessük, „mikép lehessen Magyarország elvégre magához méltó.” – És feszült figyelemmel vártuk fölléptét a’ nemes grófnak, és ime a’ Jelenkor f. é. 1-ső számában megjelenik a’ várva várt nagyigéret, – és – és megkezdi uj pályáját a’ német szinházi botránynyal, mellyről minthogy „magában nem érez hivatást a’ német szinházi botrány iránt irt a’ német szinházi botrányról – – –*
A’ többit, mi e’ tárgyra vonatkozott, tisztelt barátunk engedelmével elhagyjuk. Ugy hiszszük, e’ dolgot már legjobb felejteni ’s felejtni hagyni. –
Szerk.
Továbbá ugyanazon czikkében a’ nemes gróf igy szól: „Nem hiszem, volna a’ haza tág terén két individuum, ki olly rövid idő alatt olly állhatatossággal „megint és megint szünetlen” dolgozott volna minden felsőbbségnek lealacsonyitására, vagy legalább gyanussá-tételére, és ekkép mindennek sarkából döntésére, mint épen a’ Pesti Hirlap szerkesztője és ujdonságainak irója.” Különös szavak gr. Széchenyi István szájából, ki a’ visszaéléseket nem helyeselheti, az ezek elleni kikeléseket pedig előzményeinél fogva nem roszalhatja; és ép ezért alkalmat veszünk e’ helyen is magunknak, mint lehet és engedtetik, mindennemű igazságtalanságok és fonákságok ellen ez uttal is – a’ practicusok daczára is – kikelni.
(„Mi tehát a’ theoriát és praxist illeti, mellyel némellyek minden körülállásban elő szoktak állni: tudjuk azt igenis jól, hogy könnyebb házat, hídat rajzolni, mint épiteni; könnyebb erőmüvet kigondolni, mint mozgásba hozni; könnyebb tökéletes respublicákat ’s országlásmódokat képzelni, mint csak egy falusi biró dolgait is derekasan ’s emberül végezni; – – – de tudjuk ellenben azt is, hogy ezen thema a’ rest, roszakaró ’s kivált az interessált szájában ollyan, mint a’ méreg, ’s a’ legjózanabb javitást, legbizonyosb előlépést is sokszor gyökerestül megsemmisiti; p. o. az, hogy a’ vármegye házi cassája mindig legnagyobb bátorságban legyen, azzal visszaélés ne történhessék, ’s bukás ne kövesse, mint sokszor a’ régieket dicsérők közt lenni szokott: illy komoly tekintetű okoskodók előtt, kivált ha magok kezei alatt van, theoriában szép, de praxisban ki nem vihető. Hogy a’ hús limitatiója eltöröltessék, ’s illy könnyű, egy garasba sem telő javitás által a’ mezei gazdaság egypár év alatt századi szökkenést tegyen, theoriában igenis szép, de praxisban ki nem vihető. ’S valljon miért lenne ki nem vihető? – – mert az által némellyeknek, kik a’ tanácsban ülnek, ’s mindig a’ régi rendet emlegetik, egy jövedelmi részök – – – midőn a’ hús fölemeltetik, elmaradna – – – – ’s igy az uj theoriából származó praxis ’s – mint ők mondogatják – az ujitásokból fakadó zavar rájok nézve természetesen semmit sem érne ’s káros lenne. Hogy a’ földbirtokosok utak csinálásához ’s egyéb communicatiók létesitéséhez járuljanak, ’s igy elevenséget, egészen uj életet hozzanak hazájokba, – theoriában szép, de praxisban ki nem vihető, – ’s ugyan mért? mivel a’ városhoz közel lakónak a’ rosz ut ideig-óráig hasznos, mert a’ concurrentiát kizárja; legfőképen pedig azért, mivel ha megszünik a’ régi rend, megint az uti biztosok jövedelme maradna el – – – – ’stb.
És illyen praxisok, mint p. o. legeltetésben, hol a’ földesur lassan-lassan minden legelőből kiszoritja jobbágyit, vagy utcsinálásban, hol 14 napra idegen tájékra hajtják el a’ szegény parasztot, ’s ott bitangkép jobbára esztelenül ’s igy hiába pazérlott munka közt, marháját legelő hija miatt romlani ’s veszni látja, midőn azonban maga sinlődik, vagy pénzét a’ csapszékben költeni kénytelen – – – végre ha ő készitette el az utat, csak szinte megint egyedül önmaga fizet vámot tőle; – vagy forspontozásban, midőn a’ jobb lovas jobbágy földesurának vagy tiszteinek ingyen szolgáló kocsisa, – vagy vármegyeház-épitésben, hol közönségesen egypár szabad oblatum után a’ munka ’s költség legnagyobb terhét azon osztály viszi, mellynek a’ vármegyeház néha nem egyéb kinzó helynél; – vagy országgyülési költség vitelében, mellyen az, ki a’ költségeket viszi, repraesentálva nincs – – – és számtalan efféle praxisok ugyancsak jó, szép ’s nemes elintézések! ’S lehet e azokat rendnek ’s igazságnak híni? ugyan változtatásuk ki nem vihető e? ’s tán veszedelmet hozna hazánkra? „Ó szégyen! hol marad elpirulásod? ’S mégis hány ügyes hypocrita teszi illyesek általa a’ sokaságot bolonddá, melly vak hevében rá merne esküdni, hogy alkotmányunk illy égbekiáltó ’s a’ természettel összeütköző sarkalatokban áll.”)
Ugy hiszem, e’ zárt sorokban ujabb és bő anyagot adtunk gróf Széchenyi Istvánnak a’ kikelésre; mert e’ zárt sorokban fonákságaink bőven kimeritvék, meg van mondva minden, nincs kimélve a’ vmegye, eléggé ki van gúnyolva a’ tanács, meg van róva az aristocratia, és az urbéri törvénykezés; nyiltan meg van irva, mikép a’ jobb lovas jobbágy földesurának vagy tisztjeinek ingyen szolgáló kocsisa, – hogy vármegyeház épitésében egypár szabad oblatum után a’ munka ’s költség legnagyobb terhét azon osztály viszi, mellynek a’ vármegyeház nem egyéb kinzóhelynél, – hogy a’ jobbágy a’ legelőből lassődan kiszorittatik; – – te pedig szíves olvasó! ha olvasod a’ fentebbi zárt sorokat, a’ P. Hirlap eddigi czikkei kivonatának bár szerfölött kisivitó színekben festett tartalmát láthatod, ’s egy uttal a’ haladás elleni practicusok – – leghívebb tükrébe tekintettél, ’s nem lehet hinned, hogy ama’ zárt sorok nem a’ Pesti Hirlap és szerkesztőjének elvein, 139nem a’ Pesti Hirlap és saját irányunk után készültek; és ha ezt nem hinnéd, rútul csalódnál is, valamint csalódol, hahogy a’ fentebbi zárt, nem szelid modorú, izgató, sértő, ’s minden felsőbbség lealacsonyitására, vagy legalább gyanússá-tételére (mint gr. Széchenyi István állitja) szolgáló sorokat a’ P. Hirlap szerkesztőjének tollából, vagy legalább az enyémből eredetteknek hiszed; – mert ismervén gr. Széchenyi Istvánnak az illy izgató modor ellen a’ Kelet népével megkezdett legujabb iratait és a’ Jelenkorban megjelent czikkeit, – bármint csudálkozzál is rajta, ama’ minden felsőbbség elleni zárt sorokat a’ Hitel 245- és 246-ik lapjain szórul szóra önmaga gr. Széchenyi István irta. – – Kár!!! hogy a’ közvélemény ugyan a’ nemes gróf mint ujságiró által simpliciter cassáltatván, ama’ zárt sorok, mint sajátjai elleni kikelése fölött már többé nem itélhet, különben kikürtölné a’ megsemmített közvélemény: hogy vagy a’ hitel idejében irottaknak nem volt eléggé hideg megfontolásuk, vagy a’ legujabban irottaknak nem lehet eléggé meleg hitele. – –
y–s*
E’ czikk irója nem kiván az anonymitas burkonyába rejtezni, hanem csak több hasonnemű czikkeinek végén fogja nevét kitenni.
Szerk.
