A’ r.-komáromi szabaditékos biztositó társaság
A’ r.-komáromi szabaditékos biztositó társaság
1843-ik évi febr. 7-kén tartott közgyülése elébe az igazgatóság által terjesztett számadásból kiderült, hogy 835 részvényei alaptőkéje, 500 v.frtjával, 417500 v.frt; segédtőkéje, 50 v.frtjával, 41750 v.frt; tartaléktőkéje, 25 v.frtjával, 20875 v.frt; továbbá 3,008,103 v.frt és 13 krnyi értéket biztositó díjakbóli jövedelme 21469 v.frt 5 1/2 kr; kamatbeli bevétele 417 v.frt 15 1/2 kr, és igy összes bevétele 506511 v.frt 21 krt tevén, – ezen öszveg a’ pénztárban részint kész pénzül, részint kötelezvények, gőzhajói részvények és a’ társaság házában fekvő érték által kimutattatott. A’ fentebbi jövedelmekből, az alaptőkék száztól ötös kamatai kifizetésére ’s mindennemű költségekre 5355 frt 1 1/2 kr, továbbá Falk Lajos ur biztosított hajójának majus 9-kén a’ sz.-endrei Dunán történt sülyedéséből eredt ’s kifizetett kárpótlási öszveg 16610 v.frt 7 krral leszámittatván, a’ fenmaradt 4421 frt 12 1/2 krra terjedő tiszta jövedelemből egy-egy részvényre 5 v.frt 12 kr jutott osztalékképen, mi a’ részvényesek által benhagyatván, a’ tavalyi 25 v.frtot tevő tartaléktőkéhez, annak 30 v.frt 17 krra leendő szaporitásaul csatoltatni rendeltetett; a’ részvények száma pedig nagyobb biztositék tekintetéből ezerre emeltetni határoztatott. Az igazgató tisztség eddigi három tagjai, jelesül Szabó Lajos igazgató, Beöthy Gáspár pénztárnok és Molnár Lajos titoknok összes szavazat által ujonnan elválasztattak. – A’ kereskedői ipar e’ köztekintetet érdemlő factoráról igen rokon figyelemmel fordulok egy más tárgyra, midőn a’ kebelbeli gyár-véd-egyesület működését is megemlíteni ezuttal helyén látom. Ezen egyesület ugyanis különös figyelemmel kivánván az általa kitűzött czél tettleges előmozditásán dolgozni, miután e’ megyében a’ tatai gyárban és a’ javitó fogházban két posztó-szövőszék működik, ’s azoknak gyarapodása által az egyesület szükségeit idővel fedeztetni hiszi, ezen gyárosak jutalmára az idei farsang alkalmával egynémelly szükkeblű nézetek ’s ügyakadályozó lelketlenségek daczára is f. é. febr. 4-kén fényes és közelégülést nyert tánczvigalmat eszközlött, mellynek 241 v.frtra terjedt tiszta jövedelmét a’ fentebbi czélra fordittatni el is határozá. Én azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy midőn az ipar egyetemesitésén dolgozunk, lehetetlen csak kizárólagos segedelmezésre szoritkoznunk, miáltal a’ monopolizálás versenyfojtó eszméjének kivitelénél ismét csak ott leszünk, hol eddig valánk; ’s a’ közelebbi közgyülés alkalmával legczélszerűbbnek vélném a’ fentebbi határozatot akkint változtatni, hogy azon jövedelem, mellyben a’ czél eredetisége mind a’ mellett is megmarad, az iparegyesületnek jövő kiállitásakor a’ legjobb szövetet előmutatandó gyárosnak adassék által, mi az iparűzők egyetemében bizonyosan nagyobb hatást és eredményt szülend, mint egy pár gyárocskának alamizsnaszerű megajándékozása szülhetne. –
öth –
