Toldalék a’ kir. városi szavazatarányhoz.
Toldalék a’ kir. városi szavazatarányhoz.
Ha véleményünk, mellyet a’ kir. városok szavazatáról adánk, elhangzik, mivelhogy más valaki nem csak elméletileg jobbat, hanem gyakorlatban is kivihetőbbet fog javaslani: elsők leszünk, kik ezt pártolandjuk, és saját tervünk támogatására szót sem vesztendünk; mert a’ mint az irány- ’s elvekbeni hajthatatlanságot sirunkig hitünk ágazatának vallandjuk, ’s azokra nézve, legyen bár jövendőjük mégolly távolban, alkudozni semmi árért és soha nem fogunk: ugy midőn egy közösen elfogadott elv ’s irány alkalmazásának módjairól és stadiumáról van szó, soha sem valánk és soha sem leszünk olly elbizakodottak, hogy másoknak jobb ’s gyakorlatibb javaslatait édes örömmel el ne fogadnók. Ha pedig véleményünk nem hangzik el, hanem negativ ellenvetésekkel jobb positivumnak felállitása nélkül találkozandik: lesz időnk ’s alkalmunk a’ dologról többet szólani. – Ezért tehát, ’s mivel lapunk vezérczikki hasábjait kedvesebb ’s nyomatékosb toll dolgozatával vagyon szerencsénk elfoglalhatni, mult számunkbani tervünkhöz ezuttal csak kevés rövid szót ragasztandunk.
A’ tervnek, mellyet közlöttünk, főalapja az, hogy ha csak egy-egy vármegye szavazatát 30–40 számra ’s igy az 54 voksot 1620–2060-ra emelni nem akarjuk, a’ kir. városokat akkint coordinálni lehetetlen, hogy még az 5000-nyi népességen aluli kis városok is egyenkint, egy egész szavazattal birandó követeket küldjenek az országgyülésre, következőleg, hogy a’ kerületezés eszméje kikerülhetlen; – de ha valaki (a’ mint egy tisztelt barátunktól is hallók) ugy vélekednék, hogy az emberek szeretik magokat mystificálni, ’s azért tanácsos volna a’ dolgot akkint intézni, miszerint töredékes szavazatú követ az országgyülésen ne legyen: ezt véleményünkkel igen könnyen egyeztethetnők; mert semmi más nem kell hozzá, mint az, hogy a’ vármegyék egyenkint két-két szavazatra számittassanak (a’ nélkül azonban, hogy viszonylagos arányositásukba bocsátkoznánk) ’s mind azon városok és városkerületek, mellyek tervezetünkben egy egész szavazatra qualificáltaknak kijelölvék, hasonlókép két szavazatra, a’ félszavazatuak pedig egy egészre emeltessenek. – A’ dolog, a’ mint kiki átlátandja, tökéletesen egyre megy; hiuság ’s nem egyéb, hogy t. i. fractionalistának egy követ se neveztessék; ámde ártatlan hiuág, ’s ha megnyugvást szerez, nincs ok azt ellenzeni; mert ennyi változást a’ megyei szavazatok összeszámitásában tenni lehet, a’ nélkül hogy megsértetnék azon alapelv, mellyhez mi változhatlanul ragaszkodunk, t. i. hogy a’ vármegyék voksai arányositásától, a’ diaeta általános coordinatiójától, most isten őrizzen. – Azt pedig nem vonakodunk megvallani, hogy a’ szavazatokat egész számokra vonva látni magunk is szeretnők; ’s a’ most érintett módositás a’ dolgot annyiban csakugyan könnyítené, hogy az egész szám kihozatala végett nem kellene két fél szavazatú kerületet egybeolvasztani, mi a’ távolság miatt nincs minden nehézség nélkül. Sőt egy egész voks végett nem csak a’ kassai kerületet a’ bártfa-lőcseivel a’ körmöczit a’ selmeczivel egybeolvasztani szükség nem volna, hanem Győr, Komárom, Temesvár és Ujvidék külön is küldhetnének követeket, az országgyülésen egy egész vokssal birandókat, a’ mi az utasitványozást ismét könnyitné.
E’ szerint aztán a’ mult számunkbani osztályozat nyomán (mellyet máskép csomózni, a’ topographia alkalmasint nem engedi) két-két szavazattal birnának: Pest, Buda, Pozsony, szeged, Szabadka, Debreczen, ’s a’ fejérvári, sopronyi és n.-szombati kerületek, összesen 18 voks; egy-egy szavazattal pedig: Győr, Komárom, kassai, bártfai, körmöczi, selmeczbányai kerületek, Temesvár, Ujvidék, Zombor, sz.-németi kerület, ’s a’ horvátországi kerület szintugy kettőre osztathatnék, t. i. zágrábira (hová Zágráb és Károlyváros) ’s varasdira (hová Varasd, Körös, Kaproncza és Pozsega tartoznának), összesen 12 voks: tehát együtt 30. – A’ mi tulajdonképen nem több mint 15, ’s a’ dolog tökéletesen egyre megyen, mert e’ szerint a’ megyék nem 1, hanem két-két voksba számittatnának.
Ezen módositást azért hozók fel hogy kitüntessük, mikint tervünk részletei, ugyan többféle szinezést árnyéklást szenvedhetnek, de az alapeszme, a’ kerületezés eszméje t. i. kikerülhetlen, ’s a’ mellett hogy kikerülhetlen, még kivánatos is, mert a’ megyei rendszerhez assimilál. – Különben is minek azon aprócska városkákat egyenkinti követküldés költségeivel terhelni? talán hogy követeik magukat az országgyülésen megmutatván, haza menjenek? vagy valami heverő pozsonyi tót professort béres cselédkint 30–40 pengő kr napi bérért felfogadjanak? a’ mi koránsem példátlan eset.
Csak az a’ kérdés tehát: mikint történnék városkerületekben a’ követválasztás? Igen könnyen és igen egyszerűen. – Éjszakamerikában a’ praesidenst a’ szövetséges statusok egész roppant területén egy napon választják. – Történnék pedig ekképen: kitűzött napon a’ kerülethez tartozó minden egyes város polgárai, hon városukban szavaznak, ’s vagy a’ szavazatrejtő ládácskák lepecsételve a’ kerület középponti városába beküldetnek, vagy pedig csupán a’ szavazás eredménye iratik meg. – Ott pedig minden egyes város szavazatai nyilvánosság ’s minden egyéb megszabandó garantiák mellett összeszámittatnak, ’s ha valaki absolut többséget nyert, az el van választva; ha pedig senki sem nyert, a’ viszonylagos többségü két egyed neve, uj szvazatra tűzetik ki, ’s a’ második szavazás már okvetlenül absolut többségre vezet.
A’ képviseleti rendszr levén vezéreszménk a’ kir. városok rendezésénél, ’s igy a’ követek utasitását egyenesen az összes polgárság által választott, ’s az összes polgárságot képviselő polgárgyülés közvetlen teendői közé számitván: ezt (az utasitványozást t. i.) a’ városkerüelt eszméjéhez kisé nehezebben alkalmazhatónak kellene elismernünk, ha a’ vármegyék mint eredeti typus előttünk nem állnának. De igy épen nem látjuk a’ dolgot kivihetlennek, ha egyszerűn oda nyilatkozunk: hogy miután a’ polgárgyülések tagjainak száma különben is a’ polgárok vagyis választók számával szükségkép némi arányban lesz, tartsanak az egy kerületbe csatolt városok képviselő testületei követutasitás végett, a’ kerületi főhelyen, vagy ha ugy tetszik, egyszer egy, másszor másik városban közös gyülést; ’s abból adják a’ közdolgok iránti utasitásokat, valamint magányügyeik iránt külön városi gyüléseikből; hol pedig egyik városnak ügye a’ kerület másik városának ügyével talán összeütközésbe jő, szabadsága legyen akármelly más kir. város követét az iránt megbizni, ’s utaítani. – Ne rettenjünk vissza első pillanatra mindhjárt az eszme ujságától, méltassuk azt némi vizsgálatra, ’s remélni merjük, hogy az eszmével alkotmányos és assimilationalis szempontból könnyű lesz megbarátkozni. A’ városi kerületek topographicai szempontból lehetségig ki lesznek kerekitve, ’s igy az országgyülés alatt évenkint négyszer-ötször egybegyülést koránsem fogjuk avvagy csak olly nehéznek is találhatni, mint a’ 100–200 mérföldön elszórt megyei nemesség sokkal gyakoriabb egybegyülését; ebben pedig fel nem akadunk, mert – már megszoktuk; – gondoljuk meg, hogy egy illyen közös gyülés koránsem foglalja magában az összes városi lakosság kimozdulását, mert hiszen csak a’ képviselő polgártestület tagjairól van szó, kiket a’ nép bizodalmával megtisztelt, ’s kik között bizony nem sok lesz ollyannyira földhöz műhelyhez vagy bolthoz ragadt, hogy országgyülések alatt évenkint négyszer-ötször egy-két napot a’ hazai közügyek iránti részvétnek kára nélkül ne áldozhatna; és vegyük tekintetbe, hogy ha most nem véljük is a’ városi polgárokban azon közszellemet, az alkotmányos élet iránti azon hajlamot észrevenni, melly az illy gyülésekhez megkivántatik: egyenesen érdekében van a’ polgárságnak, érdekében a’ honnak, hogy ezen ösztönt, közszellemet ’s alkotmányos érzést bennök a’ coordinatio által föléleszszük; ’s koránsem lesznek ezen kerületi közgyülések olly gyakoriak, sem olly tartósak, hogy miattok a’ polgárélet mindennapi foglalatosságaitól elvonatnának; az pedig már épen az assimilatio ’s érdek-egyesités tekintetében kivánatos, hogy a’ kisebb városok polgárait ne tegyük olly tormába esett férgekké, miszerint városkáik szűk határán kivül sem hont, sem maguk számára teendőt ne ismerjenek, ’s érdeket ne találjanak. – Különben is a’ dolgok folyamát vegyes választmányok által, mellyekhez minden város olly arányban küldhetne tagokat, a’ minő arányban áll saját népessége az összes kerület népességéhez, – tetemesen előkészithetnék, ’s ép ezen közgyülések volnának a’ legalkalmasb eszközök, azon sajnálatos idegenkedést, mondhatnók gyülölséget, eloszlatni, mellyet most, kivált némelly felföldi városok közt egymás iránt fájdalommal kell tapsztalnunk. – Ha mégis a’ szokatlanságtól visszarettenve, ezen módot, melly igen alkalmas volna a’ képviseleti rendszert megyéinkre nézve is előkésziteni, nem pártolnók: ugy alig volna más választás, mint az említett módon alakítandó vegyes választmányok által előkészitetni az utasitást; azt minden városnak saját gyülésében voksolás alá bocsátani, ’s az együvé számitandó voksok többségével dönteni el minden kérdést. – Ezt már kissé gbonyolított módnak elismerjük, ’s egyszerűbbnek itélnők az említett vegyes, de aránylag mégis számos választmányt határozó szavazattal ellátni. – Több módot a’ nehézség kiegyenlitésére nem találunk; ’s ha ki ezeknek egyikét sem volna hajlandó elfogadni, arra nézve valóban nincs más hátra, mint ahoz ragaszkodnia, hogy minden város külön követet küldjön az országgyülésre, habár aztán csak 1/30 rész, vagy 1/10 rész szavazattal birand is. – Hogy ez legegyszerűbbb mód, azt már előbbi czikkünkben megvallottuk, de hogy igen fontos ellenvetéseknek van alávetve, azt talán szintugy megmutatók. –
