Vezérczikk. (Követi pálya.)
Vezérczikk. (Követi pálya.)
Diaetánk a’ küszöb előtt! Már pezsgenek, nem sokára zajlanak a’ hon ereiben mindenfelé a’ követválasztások forrongásai, munkálnak a’ pártszegődtetések, ármányok, lakomák; ezektől görbedeznek az asztalok, pattognak a’ pezsgő-dugók, riadoznak a’ toastok; gyomor és torok nemesen hevülnek, kellően megalkotni a’ századokra üdvöt árasztandó törvényhozói testet. Önzés, hiuság és könnyelmüség kelendnek csatára érdemmel és hazafiui buzgalommal; és ez élénk tusák felrázandják a’ hazának minden alvó erőit! Ki-ki küzdend másért vagy magáért. Készülnek immár az uti szekerek, a’ csillogó köntösök is; oh mert ezek könnyen elkészülnek a’ pénzetlen hazában is! És mindezen életjeles mozgalmak vidorítni fognak sokakat, munkát adni sok henyének, fontosságot sok fontatlannak; ünnepeket alkotandnak azoknak, kik ünnepelni szeretnek aggodalmasan súlyos időben is! De a’ honfikebel hol elvonultan, hol egyenetlen csatát küzdve, összeszorul aggodalmában e’ zajlás közepette; mert lelke előtt a’ hon boldogságának égi lajtorjáján, kevés le- ’s feljáró angyalkák közt torz rémképek seregei lejtegetnek, ’s a’ borzalom, melly lelkét járja, alig hagyja reményben földerülni valóját!
Közelgő országgyülésünk lényeges, sőt léteges leend. Nem vadászat, madarászat leendnek annak eldöntendő tárgyai, hanem ez: nemzet legyünk e, erős és dicső, vagy népcsoport nyomtalanul elenyészendő? És az idő eljött, hogy némelly igéink testté váljanak, a’ szerint, mikint diaetai férfiaink felhasználandják azon eszközöket, miket józan számitás, idő, alkalom és körülmények nyujtandnak eleikbe. Nekünk e’ diaetán sikerre, mulhatlan sikerre van szükségünk. Im felszaggatva mindenütt reformunk gyepe, ugy egykori rétje, mint kopárja. Nagyokat fogott az eke, mert időnk, erőnk,pontosulásunk rögtörésre még nem vala, ’s a’ felszaggatott telkek sok helytt sem vetés alá nincsenek elkészitve teljesen, sem legelőnek, rétnek nem használhatók többé! Vannak helyek, miken nem foghatott az eke, mert nem birá; másutt kelletinél mélyebb barázdát vona, miből aligha kikelhet a’ mag. De ez még hagyján! Hol jó vala is a’ szántás, a’ mag neme, vetés módja é ideje fölött nem egyezünk; ’s igy félő, nehogy elszalasztva a’ vetés kedvező korát, vetetlen maradjanak drága telkeink! Pedig mennyi éh gyomor vár türelmetlenül az áldott aratásra! Kép nélkül szólva: vannak teendőink, mikben a’ teljes megérettség ez bizonyos nemét szülé immár a’ hazában a’ kéjetlenségnek, sőt elégületlenségnek; mikben feloldatást vár mindenki, miket ezért jövő diaetánknak mellőznie, siker nélkül hagynia nem lehet. Vannak teendők, mik alakitásra még nem érettek, mert az elemek hibáznak hozzájok; miket tehát az első foknál, az elemkészitésnél szükség kezdenünk; – vannak mások, mik fokozatos kivívást, de soha nem rendszertelent, – ismét, mik inkább csekély ideigleni érdek- mint jog-feláldozást kivánnak; – vannak, miknek időtlen fecsegés és egyenes ostrom ártanak, miknek időjárás még nem kedvez ’stb. Általánosan tehát megválasztandók átalakulásunk teendői: mik köztök azok, mellyek egész rajtalétet kivánnak, mik halaszthatók? – mik különösen azok, mellyeknél a’ remény várássá, sőt követeléssé érleltetett a’ honban, mik ennélfogva siker nélkül nem hagyhatók a’ nélkül, hogy diaeta eloszlásával vagy csüggedést, vagy ingerültséget, vagy teljes politicai apathiát ne szülnének? Illy súlyos feladatú diaetának követválasztásai valóban nem könnyelmű ünneplések, sem a’ követeire várakozó pálya nem pünkösdi királyság!
És csak a’ megoszlás réme ne rázkodtatná lelkemet! Évezred alatt eléggé meghányta vetette a’ sors keze hazámat, ’s él magyar, áll Buda még! Gyakran nyomta nemzetemet az egyet-nem-értés, a’ megoszlás átka; de a’ magyar hős vala és magar; csatákat veszte, miket a’ had istene megfordíta ismét, dulá ideig szép földét az ellen: de kiveré azt, mert nemzeti erő és szabadság edzék a’ hősi karokat. Oh! de most olly teendők pitvarában, mik a’ „lenni-t vagy nem lenni”-t hordozzák méhökben, megoszlásunk több mint vesztett csaták, több mint duló ellenség! – Bár gyengüléseim immár lelépni késztetének is a’ politicai csaták téreiről, ’s erősbeknek engedni által azoknak fővenyeit: csüggedni sem akarok, sem tudok. De ki éveim alatt a’ forró honfi-kebelnek nem egy hő reményét látám meghiusulni, ki nem egyszer láttam hazafilángokat ellobbanni, ki nem egyszer fájlalám egyetértés hiányában a’ szaggatott erők vesztegetéseit, ’s ki mindezek miatt feledék immár vérmesebben reményleni, vagy épen forró ohajtatim után méregetni reményimet, ne merjem e most e’ figyelmeztetést: nemzetem! súlyos az idő fölötted, komoly pálya áll előtted, melly erőben és akaratban egyesült, edzett és kész férfiakat kiván; félre a’ szaggatott érdekekkel! egyesülj hon javában magad is, midőn e’ férfiaidat megválasztod!
És valljuk meg, hogy megyéinkben a’ választók gyakran nem elegendő komolysággal fogák fel a’ követválasztás fontosságát, valamint a’ válaztottak is megbocsáthatlan könnyelmüséggel fogadák el a’ súlyos pályát. A’ megyék nem ritkán puszta deferentiáknak áldozának, vagy apró szónoklati csáboknak engedének, ’s mig gyakran amazoknál tetterő, ezeknél tanács és tapasztalás hiányzottak, kicsinyben ugyan tán nagyokat, de nagyban kicsinyeket küldének föl a’ diaetára. Jó katona, sőt jó kapitány is, nem mindenkor alkalmas még a’ stábhoz. Történt az is, hogy ellenszenvesek (antagonisták) küldettek föl az országgyülésre, az egységet föltételező pályára; mert – ugy mond – az utasitásokra nézve annál inkább ellenőrzendik egymást! Nem ebben, hanem határozott utasitásokban, a’ követek jellemeiben, és megyék erőteljeiben keresem én e’ részben a’ biztositást. És mire való az az első és második követ közti különböztetés? minek semmi más súlya és eredménye nincs, mint hogy hiuságot, irigy vetélyt, neheztelést szül gyakran, ’s mindenkor a’ hon rovására; ’s melly épen anomaliává, sőt sértő mellőzésé válik akkor, h a’ pótló utasitások, mint némelly megyéknél szokás, egyedül csak az első követnek küldetnek meg. Általában még a’ megyék választói gyakran részrehajlásból, párti szellemből, sőt csak fontolatlan lengeségből is nyujtogaták a’ követi megtisztelést, vagy csak ünnepélynek, zajlási öröm alkalmának vevék a’ követválasztást; a’ megválasztottak még gyakrabban ugy fogadák el a’ megtiszteltetést, hogy feledének vagy átallának előbb számot vetni önmagokkal: ha valljon bírnak e követi készültséggel és képességgel? képesek e megfelelni annak nehéz és fontos föladatának? nem vakítja e őket a’ pálya dísze, fényesb minden pályákénál? nem kivánják e azt egyedül ugy venni, mint hatalmas lajtorját magasra? Illy tévesztések honra nézve mindenkor károsak valának; mert mikor nem vala fontos a’ törvényhozói pálya? de sokszorosan károsak lehetnének most, midőn az idő körülményei mázsásan súlyosak. Most még kevesbbé van helye, mint bár mikor a’ könyelmü választásnak, a’ szerénytelen vagy épen erőszakos tolakodásnak, csak azért, hogy nevünk nyomtatásban álljon a’ diaetai schematismusban, vagy a’ diaeta szertartási küldöttségei közt; és egypár esztergályozott szónoklatunk pompázzék naplóiban, mellyekre ma már nem ámul senki; mert tudja, hogy ha házast is hét tél, hét nyár választ meg, a’ hazafira bizonyosan egynéhányszor annyi év szokta nyomni a’ tizenhárom próbát.
Mik tehát azok, miket velem együtt minden jótakaró honfi megkivánhat küldendő követében? miket, ha ő is jót akar, önvizsgálata sinórmértékeül vehet? Im rövid vázlatát nyujtom egy készült ’s kellőleg képzett diaetai követnek, mit néhány, bár – fájdalom! – nem sok, tisztelt barátomról másolék le. Az általában tudományosan kiképzett jó követ különös komoly stadiumául vevé a’ politicai, statustani pályát; ezért ebbeli ismeretei nemfutólagos olvasmányokból, vagy itt-ott fölszedett eszmék zavaraiból és felületességeiből állanak, hanem tisztába hozott és rendszerezett elveken nyugvó tudásból, melly a’ szabadelmű haladást nem csupán divatból kergeti, hanem határozottan tudja: mit miért akar? Könnyen assimiláló elmetehetségnek nem nehéz arra menni, hogy minden hazai tárgyacskához hozzá birhasson szólani, sem a’ könnyü nyelvűnek, gyakorlott stylistának nem nehéz föladat sustorékoló szónoklatokat tartani; de alaposan e’ tehetségek vagyis inkább képességek csak ugy fognak munkálhatni diaetáinkon, ha gyakorlatilag és elvileg, tapasztalás és elmélkedés által kiképzett tulajdonosuk mintegy felettök áll a’ tárgyaknak, teendőinknek egészbeni átnézvetét birja, ’s azoknak egymásba vágó részleteit rendszeresen érti. Tudása segélyeül használja a’ jól készült követ Europa statustani haladásait; alapjául pedig annak veszi a’ haza jelen körülményeit, a’ hazai jelen életet, mellyet gyökeresen ’s minden részleteiben és a’ hon minden osztályaiban ismer; nyomozgatja ennek bár legapróbb jelenségeit, mik gyakorta közel forrásokból látszanak kibuzogni, holott távolabbakból fakadnak; ismeri nemzete jellemét, anyagi és szellemi erejét, gyöngéit, előitéleteit, egyéni és testületi érdekeit, vágyait, reményeit, féltéseit; ismeri az osztályok müveltségi fokait, megrögzéseit ’s a’ nemzeti szokásokat. Ezek mellett be van avatva honunk belső és külső viszonyaiba; ismeri annak összeköttetéseit, arányait ugy az örökös tartományokhoz, mint általánosan egész birodalmunknak Europa statusaihoz képest. – De nemcsak honunk jelenét, hanem annak multját is ismernie kell a’ jó követnek, még pedig nemcsak főbb eseményeiben, okleveleiben és törvényeiben, hanem azon részletes adatokban is, mikből értse: milly törvényekre milly körülmének adtak alkalmat? milly törvényeknek, nemzeti intézkedéseknek mik valának életbeni eredményei? mikor, milly körülmények közt vala nyert, és mikor, mikben tévesztett a’ várt siker? Tehát birnia szükség történeteink tudományát, annak philosophiájával együtt; azonban jelenleg többször tanúságul, mint historiai jogok kutatásaul. – Ha a’ követ Europa politicai haladásait, hazája jelenét és multját alaposan ismeri: ezeknek utmutatása után éles sasszemekkel kell betekintni tudnia nemzetünk jövőjébe, hogy tudhassa: mit kelljen előznie, miben alapot vetnie, vagy elemet alkotnia, mit rontnia, mit erősitnie, ’s mindezeket milly sorozatban és fokozatban? hogy helyén józanul merő lenni birhasson, de helyén józanul ovatos is, nehogy átalakulásunk remélt jótékony olvasztásai egyenlően nyirhető juhnyájat alkossanak ’s ép nemzetünkből, vagy érdekeket szaggassanak kárpótló jobbak nyujthatása nélkül. Ezen jövőbe-tekintés, ezen kiszámitás, habár csak igen-igen gyönge árnéyklata is az isteni mindentudásnak, ’s az élet, a’ véletlen, egy későbbi hiba vagy gyávaság, gyakran meghiusithatják a’ legjózanabb emberi kiszámitást is: mindazáltal a’ követ munkálatának csak történetesnek vagy találgatottnak lennie nem szabad; annak bizonyos, legalább igen valószinű adatok legvalószinűbb összeállitásain szükség alapulnia.
És mindezen ismeretek fölhasználásában tudományon, éles elmetehetségen kivül birjon a’ törvényhozó követ, mi nem kevesb fontosságu amazoknál, józan tapintattal is. Ennek malasztos befolyásával nem mindenkor az határozandja meg fáradalmait: mikint kellene lenni a’ dolgoknak, hanem a’ lehetőségek, kivihetőségek közt mi a’ legjobb, ’s egyszersmind átalakulási rendszerünkbe illő? Nem fog kergetőzni testetlen ideálokkal, hanem vas karokkal ragadja meg a’ való jelent; mi áldást hozhat a’ haza, nem veti meg csak azért, hogy mind azt haza nem hozhatja, mit ohajt, vagy mire szükségünk lenne. – Mi pedig jellemét illeti a’ követnek: párositsa abban hajlékonysággal a’ szilárdságot, kész legyen mindenkor elfogadni a’ jobbat, szíve honáé legyen, ’s borzadjon merő kisérleteknek tenni ki nemzetét; ezért ne legyen sem hiú, sem önző. Kész legyen honáért megtagadni önmagát, ’s méltatni mások kitünéseit, meg levén győződve abban, hogy a’ diaetán egy jó készületű követnek jut szerep elég, ’s az istenség nem adott egynek mindent. – Végre: ne legyen a’ követ ellentét önmagával, hanem szive és szája járjanak egy nyomon. Nincs nevetségesebb ’s ismerők előtt gúnyosabb, mint követ, ki otthon házi körében idegen ajkakat használ, ’s köztermekben lelkesedést fitogat a’ hazai nyelv mellett; köznép java untalan szájában, ’s otthon Döbrögi; egyenlőséget, érdemméltatást hirdet, ’s báljaiba, estvélyeibe, társalgásaiba aggodalmasan megválogatja az ypsilonos ősi fajokat ’stb.
Im ezek főbb vonatokban a’ diaetai követ kellékei! – Illy szakos politicus, illy ksézületű és jellemű törvényhozó vonhatja egyedül, vidoran haladva a’ hon szekerét, mig a’ készületlen dilettans a’ hosszú utban, néha ránt a’ hámon, ’s istrángot, szerszámot szakít, máskor önmagát is vonatja a’ szekérrel! De ama’ kellékekkel fölruházott férfiú koránsem olly mindennapi tünemény megyéinkben, mint amaz ifjacska, ki alig csapva be háta mögött az oskola ajtaját, egypár kölcsönzött szabadelmű inditványkát stylizál le a’ megyei teremben, később sürűen vendégel és itat, ’s kész benne a’ – honatya!
Honfiak! honomért az az esdeklő kérésem hozzátok: e’ közelgő korszakos diaetánkra méltó komolysággal és lelkismeretességgel eszközöljétek választásaitokat; ti pedig választandók, kik önmázsálás után netalán könnyűknek találjátok magatokat, legyetek a’ hon java iránt igazságosak és méltányosak, készek helyt engedni tapasztalt, 146készült és már próbák által edzett férfiaknak. Illy öntagadás a’ legszebb áldozat, mit egy tiszta keblű honfi nyujthat hazájának, szebb és jótékonyabb, mint olly talentummali sáfárkodás, mellynek elásása gödörre sem fogna lenni érdemes! Kiket pedig sors, körülmény, szükség vagy elmetehetség megyéitekben e’ pályára hínak, vegyétek komolyan hivatástokat, ’s használjátok a’ rövid időt is olvasmány, elmélkedés és értesülések általi kiegészitésére azon készültségnek, mellyet hon és emberiség, századokra ’s milliók boldogságára munkálandó törvényhozótól méltán követelnek! –
Fáy András
