NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Febr. 20. Az alsóházban Ewart ur kérdést tesz Paraguay iránt, hol Francia dictator halála óta a’ kormány öt consul által kezeltetik. Azóta több angol kereskedő utazott az említett országba, ’s kereskedelmi alkudozásokba bocsátkozott a’ kormánynyal, mellyek azonban, mikint a’ szónok értésére esett, minden igaz ok nélkül félbeszakadtak. A’ szónok ohajtaná tudni, tétettek e rendszabályok az iránt, hogy a’ nevezett köztársasággal közlekedést indítani lehessen? Peel ur igenli, hogy bizonyos Hughes nevű angol kereskedő darab idő előtt csakugyan Paraguayba utazott; de nem tudja, ha állottak e akadályok elébe? Későbben Gordon, a’ Braziliában levő angol követség segéde, a’ buenos-ayresi kormánytól engedelmet kért és nyert Paraguayba mehetni, ’s ottani fogadtatásáról szóló jelentések után itélve az emlitett orzságban kedvező kilátások nyilnak az angol kereskedővilág előtt. – Erre az afghanistáni hősöknek inditványozott köszönet-szavazat került szőnyegre. A’ Peel javasolta köszönő végzésben ekkép osztályozvák az illető férfiak: 1) Ellenborough lord keletindiai főhelytartó, ki olly nagy ügyességgel és helyes itélettel alkalmazá az angol-indus birodalom segélyforrásait az afghanistani táborozásban; 2) sir George Pollock, sir William Nott, sir John M. Caskill, sir Robert Henry Sale, England Richard, general-őrnagyok, és a’ hadsereg többi europai és indus tisztjei, az egész afghán háború alatt mutatott bátorságért, ügyességért és kitürésért; 3) az europai és indus altisztek és közkatonák, kik hasonlag kitünőleg dicsértetnek. Az inditványozott köszönet-szavazat a’ ház által egyhangulag elfogadtatik, ámbár Hume ur a’ főhelytartónak inditványozott köszönetet elhalasztatni kivánja, mig a’ parliamenti bővebben 160értesülend a’ nemes lord által tett rendszabályokról. Peel Robertnek ez alkalommal mondott beszéde, melly az afghanistant események rajzát foglalja magában, méltó helyet foglalhat a’ ókor legjelesb classicusainak müvei mellett, ’s olly dicső, a’ historiában olly minden párhuzam nélkül álló hősöket, mint az Afghanistánban működő angol vezérek és az öszes hadsereg, csak illy férfiu dicsőithete méltólag. A’ minister, miután kijelenti, hogy minden pártvitától távol szeretne maradni, ekkép folytatja beszédét: „Az afghanistáni táborozás egésze fölött bizonyos regényszerű érdekek ömlik el: a’ roppant messzeség, a’ hdi szinhely nagyszerűleg vad jelleme, ellenségeinknek szabálytalan, de büszke bátorsága ’s durva fegyvereik használata körüli halálterjesztő ügyességök, ugyszinte ama’ félelmes balesetek, mellyek bennünket értek: mindezek inkább egy zavart álom elmelázas képeire emlékeztetnek, mint a’ köznapos élet valóságára. És mindezt olly fényes diadalok követék, olly lelkes önfeláldozás a’ haza szolgálatában tisztjeink és katonáink részéről, olly példái a’ halálig tartó hűségnek még a’ magános életben is, ’s utóbb a’ foglyok alig remélt megszabadulása, melly – mint látszik – a’ kegyes gondviselés látható közbenjárultával történt! (Helyeslő felkiáltások.) E’ dolgok rendkivül érdekessé teszik az Afghanistánt tárgyazó ’s előttünk fekvő oklevelek olvasását; ugyanazon kezek által irattak ezek a’ helyszinén, mellyek csak most kardot villogtatának; – igenis olly érdeket ébresztenek ezek, mellyet semmi sem gyengithet, csak mostani beszédem elégtelensége. A’ kérdésben forgó események 1841-ben őszszel kezdődnek. Minthogy Ellenborough lord részére köszönetszavazatot inditványozok azon ügyességért, mellyel az angol-indus birodalom segélyforrásait ama’ táborozásra előkészité és alkalmazá, szükségesnek tartom lehető világosággal kifejteni, minő helyzetben valának ott ügyeink, midőn Ellenborough lord a’ kormányt átvette. (Folytatása következik.)
Ugyanaz nap a’ felsőházban is hasonló inditvány tétetik Wellington herczeg által, mellyet a’ volt keletindiai főhelytartó Auckland lord is nagylelküleg pártolt. Febr. 21. Az alsóházban Duncombe ur (radical) különválasztmányt kivánt kineveztetni, Abinger lord birói eljárásának megvizsgálására, ki mult évben, mint a’ gyárkerületi zendülők megperlésére kiküldött különbizottmányok elnöke gyülöletes és a’ nép iránt megvetést mutató pártszellemet tanusított. A’ főügyvéd Duncombe ur vádjait egyenesen tagadja, ’s Russel lord, ámbár kijelenti, hogy Abinger lord illy pártoskodást csakugyan tanusított, ’s politicai nézeteitől vezérelteté magát, hol csak törvényes nézetekre kellett volna hallgatnia, mivel azonban a’ birói függetlenséget tiszteli, illy parlamentaris beavatkozást nem tart helyesnek. A’ vita élénk, sőt heves, de az inditvány végre 228 szavazattal 73 ellen, tehát 155 szótöbbséggel félrevettetik.
