SZERBIA.
SZERBIA.
a’ szerb határszélekről. E’ pillanatban (febr. 28-kán) halljuk, hogy a’ szerb kormány amnestiát hirdet mind azoknak, kik a’ volt kormánynyal kiköltöztek, ’s most Zimonyban vagy egyéb helyeken tartózkodnak. Ezen amnestia alól azonban nyolczan kivétetnek, kiknek a’ visszajövetel minden időkre megtiltatik. a’ jövő postával bővebb tudósitást várunk. Ez által tehát megszünhetik sokaknak a’ mostani kormány ellen támasztott azon vádja, hogy az amnestia meg nem adása által lehetetlenné teszi a’ kiköltözötteknek a’ hazájokba ’s családaikhoz visszatérést. – Az augsburgi egyet. ujság stambuli hirei szerint, ott a’ szerb ügy elakadt; egyszersmind figyelmeztettetik a’ szerkesztőség az öreg Milosnak a’ szerbiai fejedelemséget illető követeléseire, mellyek a’ létesüléshez reményt nyujthatnak.
A’ szerb fejedelem által febr. 26-kán kibocsátott amnestiának rövid értelme ez: „Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelem a’ tanács egyetértésével. Azon vágytól levén lelkesülve, hogy a’ szerb földön a’ béke, nyugalom ’s bajtalanság megszilárduljanak, hogy a’ nemzet jótékony alkotmánya által nyert javait háboritlanul éldelhesse, nem mulasztók el az 1842-dik évi dec. 14-kén kiadott rendeletünkben szigorú eszközöket használni azok irányában, kik a’ felsőség, honi alkotmány és törvényes rend ellen fellázadni bátorkodnának, másfelől pedig igazság helyet kegyelmet osztogatandók, az eltévedt szerb szökevényeknek, kik megvánva tetteiket, jobb ösvényre térendők volnának, nyitva hagyni az utat, mellyen a’ visszajöhetés engedelme végett a’ kormányhoz folyamodhatnának. Mivel azonban az említett tévelygők inkább indulának ravasz fogások, ijesztgetések és ábrándok után, mellyeket bizonyos rosz gondolkodásuak és országos hazugok állitottak szemeik elébe, hogsem a’ haza békeszerető és üdvteljes hangját követték volna: nem mulaszthatjuk el a’ külföldön lézengő mind azon tévelygőket, kik az utólsó időkben az alkotmányt és a’ nemzet jogait határtalan zsarnoksággal és önkénynyel hitszegőleg felforgatni és eltiprani szándékozókhoz csatlakozva, hazájokat elhagyák, a’ fenemlített 1842. dec. 14-kei rendeletünkre hivatkozva inteni, miszerint a’ helyett, hogy mindenféle országos hazugok, ravasz csalók és szánatos törvényrontóknak, saját és rokonaik kárával adják át magokat, hajoljanak a’ hazának jótéteményes szózatára, mellyel nyitva hagyja előttök a’ visszatérhetési utat, azon megmásithatatlan biztositással, hogy a’ mellyikök ezen folyamodóknak a’ haztérésre engedelmet nyerend, tökéletes bocsánatra tarthat számot, ’s nem kell tartania, hogy vagy felelet vagy büntetés terhe alá jutand; a’ mi több, még azok is, kik hazájokat elhagyván, hivatalt viseltek, jövendő jó magok viselete föltétele alatt ismét hivatalba léphetnek. Minthogy pedig a’ nemzeti béke, nyugalom és bajtalanság kivánják, hogy a’ valódi hazafiak a’ rosz gondolkodásuaktól megkülönböztessenek, azért is részint érettök, részint elhagyott rokonaikért, kik a’ kormányhoz mindig szorosabban csatlakoznak, ezen rendeletünk költétől számitandó 30 napnyi határidőt szabunk, hogy mind az, kiben hazája iránt szeretet, a’ mostani kormányhoz ragaszkodás és bizodalom van, ezen idő alatt visszatérésért könyörgő folyamodással járuljon a’ kormányhoz; különben mind az, ki ezen határidőt elmulasztja, ugy tekintetendik, mint ki hazájába visszatérni nem akar, ’s a’ hazának, kormánynak, nemzetnek, alkotmánynak állandóan és megtérhetlenül ellensége kiván maradni” ’stb. Aláirva a’ fejdelmen kivül: Petronievics Ábrahám külügyek ministere és fejedelmi elnök; Szimics Sztojan másod elnök, Rozmirovics Benjamin titoknok.
Februar. 25-kén egy ausztriai gőzös Sziszeknek tartva a’ Szávába uszott be, bizonyosan próba végett: valljon Magyar- és Horvátország között nem létesithetné e az annyi részről ohajtott kereskedési közlekedést? Ha ez sikerül – adja Isten! – ez által a’ szerb kereskedés is sokat nyerend. – Mart. 1-jén érkezett Belgrádba Alekszievics Panov Basil tudós orosz utazó, Horvátországból. Már három éve hogy uton van. Ezen idő alatt bejárta Német-, Olasz-, Lengyel-, Cseh-, Morva-, Dalmátországot, Istriát, Czernagorát, Herczegovinát, Bosniát. g A’ belgrádi szerb lap nagyon nevetségeseknek tartja a’ pesti szerb lap olly tudósitásait, mellyekben gyermekded örömmel többször ’s nem rég Csurug és Zsaboly csajkás mezővárosokból jelenté, hogy itt tánczvigalmat tartottak, és csupán szerbül beszéltek és danoltak. Nevetségesnek tartja pedig ezt azért, mivel u. m. Csurug és Zsadolyban, néhány rk. molnárt és egy-két határszéli szerbetlen családot kivéve, az egész lakosság nem is tud más nyelvet, mint a’ szerbet, ’s igy nagyon természetes, hogy csak ezen fog beszélni, tánczolni és danolni.
