Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Nem rég valami német kóborló, késő estve két vidéki magyar parasztot támada meg, ’s hihetőleg a’ falusi góbék megriadásában bizakodva, az egyik parasztot bundájától erőködék megfosztani; ez azonban olly hathatósan védelmezé nappali-éjjeli, téli-nyári gunyáját, hogy a’ rabló csakhamar futásnak eredt, ’s nyomban kisérő üzőit ki akarván játszani, a’ legfurfangosabb fortélylyal egyenesen a’ közel levő ujépület egyik őrálló katonájához szaladt, ’s mintha ő lett volna az ártatlan, attól segélt, ótalmazást kért. Később egyvalaki kihallgatván mind a’ két félt, azon jó tanácscsal bocsátá el a’ pártolt németet, hogy a’ kivilágitott főbb utczákon bátorságban mehet haza, melly különös elégtétel furcsán lepheté meg a’ két jámbor atyafit. – De általában több példából tapasztalhatjuk, mikint a’ vidéki magyar paraszt itt fővárosunkban annyira otthoniatlan, félénk, sőt sokszor olly gyáva, hogy a’ lghitványabb német gyerkőcz is csak ugy paczkázik velök, ’s nem ritkán csúfosan ki fog rajtok, kik különben saját fészkökben ugyancsak pogány fajták, ’s nem egy könnyen ijednek meg maguk árnyékától. És a’ fővárosban őgyelgő magyar parasztok ezen átalakult természetét hasznára is tudja ám fordítani a’ német beaufrére; a’ mennyire csak lehet, csalja, rászedi, huzza-vonja őket, ’s durván, méltatlanul bánik velök, a’ nélkül hogy a’ sok kabátos, frakkos nép közt védőre, pártfogóra találnának. Minap is az uri-utczában több hatökrös szekér vonulván át, midőn az egyik béres hosszu ostorával jármosait erősen legyezgeté, az ostor véletlenül egy schuster-inas nyakába keveredett, ’s kigyókint ölelgeté a’ kis szutykost, ki is ijedtében eleinte sikoltani, sirni ríni kezdett, de miután tapasztalá, hogy a’ béres igen szelid, engesztelő szavak kiséretében bonyolitá ki nyakából az ostort, szabad állapotjában a’ legczifrább káromkodás villámait szórá szegény ártatlan földinkre, sem vége sem hossza nem volt a’: du petyár, du sivány-féle czimezésnek, sőt elvégre még a’ kövezetről felszedett cserepekkel is meghajigálá ellenét, ki többi társaival együtt türelmesen ballagott odább. Valóban az idegen szellemü főváros egészen hunnyászkodóvá teszi ’s megalázza különben bátor és büszke parasztjainkat. – – Ha nem csalatkozom, e’ lapokban még emlitve sem volt azon félig humanus, félig brutalis nevezetesség, miszerint Wolff műlovag-társasága már több idő óta en carriér mulattatja a’ budapestieket. De miért is lett volna ez megemlitve? midőn Wolff uram olly gonoszul megfeledkezék a’ fővárosi magyar közönségről. Ő körünkben nagy zajjal üté fel sátorát, de mintha Budapest egészen német város volna, ’s mintha itt hiréből sem ismernék a’ magyar világot, falakra ragasztott ’s hirlapokba tett hirdetményeit egyedül német nyelven szokta adogálni. Ej, ej, drága Wolff ur! ön ugyan derék gyalog vitéz, ’s mondhatjuk gyönyörü tisztelet- ’s hódolattal adózik lovagias nemzetünknek. Bizony pedig ez által önmagát kárositja leginkább, mert nézői közt igen kevés a’ magyar, ’s mi egész hazafiui buzgósággal ohajtjuk: hogy ezentul még kevesebb legyen. Ugy jár az, ki a’ lóra termett magyart még most is lóvá akarná tenni! – – Derék hazánkfia, Gorove István, most érkezett meg huzamos europai utazásából, ’s a’ mennyire lelkes barátunk eddigi jeles közremunkálkodását ismerjük, meg vagyunk győződve, hogy gazdag tapasztalása eredményeit tanulságosan fogja közleni a’ hazával, melly csak egy pár év óta kezd utazni egy jobb boldogabb világba. – – Szőllősy magyar tánczmüvész, ki a’ telet fővárosunkban tölté, tavaszkor szülőföldét, Erdélyt szándékozik meglátogatni, hogy ott a’ közkedvességű körtánczot testvérhoni rokoninkkal is megismertesse. Nyáron pedig Pozsonyban folytatandja tanitói pályáját. Mielőtt elutaznék, szívesen látnók őt egy-két általa rendezett balletben látni szinpadunkon, hol a’ magyar táncz Veszter eltávozása óta ismét háttérbe vonult. – – Feldinger ur „Casino-keringők” czimű hangszerzeménye jövedelmét a’ vakok pesti intézetének javára szentelé. Bizonyos magyar uri ember a’ jótékony czél emberbaráti pártolásán 157kivül, egyszersmind tiszta hazafiuságát is kiakarván tüntetni, a’ mű árát kétszeresen lefizette, de a’ német keringőt egy példányban sem akará átvenni. – – Szinpadunkon legujabban igen nagy hatással adatik: „Az árva fiu, vagy a’ londoni koldusok” czimű franczia dráma, mellynek sujetje az angol Boz (Dickens) egyik legjelesebb regényéből van kölcsönözve. – – Heckenast költségén egy, már is közfigyelemre méltatott irodalmi tünemény jelent meg illy czim alatt: „Nemzeti iparunk.” Irta Erdélyi János. Bővitve ’s jegyzetekkel kisérve kiadá Fényes Elek. A’ boldogult szerző müve első részében éles tapintattal tárgyalja a’ nevezetesb statusgazdasági kérdéseket, mig nagyobb része igen jelen és czélszerű gyakorlati nézeteket és adatokat közöl nemzeti iparunk előmozditásának ügyében. A’ mély tudományu ’s fáradhatlan szorgalmu Fényes Elek kisérő jegyzetei szinte igen érdekessé teszik az egészet, mellynek megolvasását minden, közügyeinkben résztvevő hazafi kedves kötelességének tartandja. – – Karvasy Ágoston, a’ győri kir. academia rendes tanitója, a’ politicai tudományok rendszeres előadásának első kötetével gazdagitá irodalmunkat, melly magában foglalja az alkotmányi, az áltlaános igazgatási, az igazságszolgáltatási politicát, és a’ policziatudományt. A’ maga nemében ez tudtunkra az első magyar kézikönyv, melly rövid, de tartalmas voltánál fogva, cath. főiskoláinkban közhasználat végett ajánlható. – Pozsonyban most jelent meg: „A’ keresztény vallástan vezérfonala, protestans nevendékek számára, az uniónak utát egyengetve,” melly könyvecske leginkább ez utóbbi tekintetben érdemel figyelmet.
