Vieuxtemps Henrik
Vieuxtemps Henrik
ezennel forró köszönetet mond a’ nemes közönségnek az iránta mutatott részvétért ’s azon szives felszólitásért, miszerint még tovább is Pesten maradván, egy – magasrangu nők társulatától rendezendő – magány-hangversenyben lépne fel; ’s egyszersmind legmélyebb sajnálattal nyilvánitja, hogy, az általánosan ismert körülmények miatt, mellyeknek változtatása nem tőle függ, ezen őt annyira megtisztelő ajánlatot el nem fogadhatja.
Vieuxtemps Henrik ur, a’ mint halljuk, ezen értesitvény szétküldése után immár el is utazott. Vidéki olvasóinkat ugyan, azt hiszszük, igen kevessé fogja érdekelni az, a’ mi fővárosi közönségünket csaknem lázas gyuladásba hozta; azonban hogy a’ lapjainkban is előfordult Vieuxtemps-Bartay-féle replicák alkalmát megérthessék, – a’ dolgot röviden ime elmondjuk: Vieuxtemps ur, Bartay urral, a’ nemzeti szinház igazgatójával, szerződést kötött, azon szinházban adandó négy hangverseny iránt, – esténkint legalább 300 p.ftért. – Értekezés közben V.– ur nyilatkoztatá, hogy négy hangversenynél többre nem szerződhetik, mert febr. 16-kán tul Pesten nem mulathat. – Bartay ur tehát ölnyi betűkkel hirdetteté, hogy V.– ur ez uttal Pesten más helyen nem fog föllépni, mint a’ magyar szinházban. – Ezt B.– ur teljes jogszerüséggel cselekedheté, mert az emlitettek szerint hinnie kellett, hogy V.– urnak ez uttal Pesten más helyütt hangversenyt adni ideje teljességgel nincs; – de jogszerűt is lehet roszul tenni, és B.– ur roszul cselekedett, hogy illy hiresztelést csalhangul használt a’ közönséget beédesgetni, – mi legalább, ha a’ nemzeti szinház igazgatója volnánk, illy fogásokkal élni restellenénk; – de nem is ovatosan cselekedett, mert szerződésében a’ másutt föl nem lépés kötelezve csakugyan nem volt; ’s B. ur nem vette tekintetbe, hogy V.– ur körülményei megváltozhatnak, ’s hogy a’ korunkban egész a’ kórságig bálványozott hang- és hangmüvészet széles e’ világon mindenütt pénzt kereső mesterség. – Vieuxtemps ur körülményei megváltoztak, ’s ő tovább maradhatott Pesten, mint gondolá; ’s tovább maradván, a’ németszinházban is hallatni akará hurjainak csodabájos hangjait, – és V.– ur ezt teljes joggal, tökéletes jogszerüséggel cselekedheté: de mégis hibásan cselekvé, mert B.– ur hirdetése tudomására jött, ’s az ellen nyilván föl nem szólalt, ’s mert azon esetre, ha tovább marad Pesten, hangversenyeinek folytatása iránt B.– ur neki igen elfogadható ajánlatokat tett, de mellyeket el nem fogadni Vieuxtemps urnak természetesen teljes joga volt. – És hirlelék a’ városban, hogy V.– urat, ha föllép a’ német szinházban, kifütyölik; – mi pedig azt hittük, hogy Vieuxtemps ur akármeddig is jogszerüen hegedülhetvén a’ német szinházban, a’ német közönség azon néhány garázda embert, ki őt ártatlan élvezetében háboritani merné, nem fogja engedni magán paczkázni. – És folytak V– contra B.– replicák a’ hirlapokban. – Vieuxtemps ur időközben még egyszer föllépett a’ nemzeti szinházban a’ conservatorium javára. – De a’ garázdákat ez, mit ők alamizsnának neveztek, (ámbár magok azon intézetre alamizsnát még soha sem adtak) – ki nem engesztelé. – Végül Vieuxtemps ur föllépett a’ német szinházban, és tapsözönnel fogadtatott, ’s lecsillapulván a’ taps, néhány éles füty hallatá magát; és Vieuxtemps ur a’ szinről eltávozott, ’s a’ legzajosabb kihivás sem volt képes őt visszavezetni. – És lön egy botrányos szinházi botrány, mellyet, hogy történt nem lehet eléggé sajnálni. – A’ dolog ennyiből áll. – A’ kifütyölés nyomorult, garázda, piszkos tett volt, mellyet minden müvelt embernek kárhoztatni kell; de a’ milly igaz, hogy néhány garázda pajkos fütyhős nem a’ magyar nemzet: ép olly bizonyos, hogy 10–12 szinházi füty a’ magyar névnek sem hirét, sem nevét nem képes bemocskolni.
