Jegyzetek a’ dohányügyhöz.
Jegyzetek a’ dohányügyhöz.
Ámbár azon férfiaknak, kik egy vagy más intézet alapitása által a’ hazának felvirágzását haszonérdek nélkül előmozdítani igyekeznek, osztatlan méltánylással hódolunk, sőt teljes elismerésünket minden egyes kereskedő törekvéseitől sem tagadhatjuk meg, midőn olly vállalatokra vonatkoznak, mellyek az önérdek mellett a’ közjólétet is előmozditják: mind e’ mellett mégis, hogy mindenki iránt igazságosak legyünk, kénytelenek vagyunk a’ P. Hirlap 213-dik számának „A’ dohánykereskedés növekedő fontossága” czímű czikkére olly adatokat és tényeket felhozni, mellyeknek valódiságuk ’s hitelességök iránt, mind azokra bátran hivatkozhatunk, kik a’ kereskedés ezen ágával huzamosb idő óta foglalatoskodnak. Ugyanis: 1) Becher statisticai táblái 1838-ról biztos adatokra épitvék; mert köztudomásu dolog, hogy Magyar- és Erdélyország 1837-ben 700,000 mázsa dohányt termesztett*; ’s pedig Bihar, Szabolcs, Szatmár és Zemplén (a’ Bodrogközön) 220,000; Csongrád, Torontál, Arad, Temes ’s Békes 250,000; Tolna ’s Baranya 90,000; Somogy (a’ Szilokban) 20,000; Heves (az ugynevezett debrői) 25,000; Tisza környéke 15,000; Nógrád ’s Hont 20,000; kapuvári vagy is szigeti 12,000 mázsát; számba nem véve azt, mi más megyékben ’s itt-ott Erdélyben termesztetett. – Tény az is, hogy maga az ausztriai kormány 1838-ban az 1837-diki termésből körülbelül 480,000 mázsa dohányt vett meg, ’s pedig a’ debreczeninek mázsáját 5 p.ft 45 kron, a’ szegedit és tolnait 6 p.fton váltá be magokon az állomási helyeken; a’ debrői, faddi, végi, vitnyédi, palánkinak ’s más kerti leveleknek mázsáját pedig 15 p.fttal fizette: következőleg akkor a’ dohánybóli jövedelmet 3 1/4 millió forintra bátran lehetett számitani, a’ nélkül hogy a’ belfogyasztást ’s a’ külkereskedést, nemkülönben az akkori árvíz alkalmával Pesten megrontott dohánymennyiséget számba kellett volna venni. Illy bő termés tapasztalásunk szerint 25 év óta többször volt, noha azt sem tagadhatni, hogy dohányra nézve a’ számokat mindannyiszor a’ dohányaratás szerfölötti változékonysága föltételezi. – 2) Frankhonba már ezelőtt 50 évvel vitetett ki dohány, hanem az interregum ’s Napoleon alatt az összeköttetések megzavartattak, ’s e’ mellett Frankhon egyszersmind saját ültetvényekről is gondoskodott; midőn pedig rövid idő mulva gr. W– rendszere az ausztriai határvámot 12 p.ftra emelte*, ekkor az egész külkereskedés teljesen megszünt; minek káros következménye volt az is, hogy Németország, hol azelőtt magyar dohány évenkint nagy mennyiségben fogyasztatott, az ugynevezett pfalzi leveleket maga termeszté. – Azonban a’ viszonyok és körülmények szerencsés fordulatot vettek, ’s az europai statusok közt egy erős és állandó béke alapittatott. Maga az ausztriai kormány a’ külkereskedés előmozditására minden eszközt megragada, ’s a’ dohány kiviteli vámját mázsájától lassankint 20 p.kra leszállitá; ekkor kezdettek Cohen és Fontana triesti, ’s Triffich károlyvárosi kereskedőházak a’ külföld számára szegedi dohányt vásárlani, és Szegedről egyenesen Fiuméba ’s Olaszországba vizen szállitani, olly annyira, hogy már 25 év előtt a’ sardiniai kormány évenkint 15,000, Parma 2,500, Toscana 2000, a’ pápai birodalom 3,500 mázsa dohányt vett; továbbá körülbelől 5–6000 mázsára tehetni, mi más kisebb olasz statusokba és Sinigalliába szállittaték, ’s igy most, valamint jóval ezelőtt is, magában az országban mindig volt verseny, melly a’ körülményekhez képest majd nagyobbnak, majd ismét kisebbnek mutatkozott*. – 3) Midőn 1838-ban Amerikában a’ termés roszul ütött ki, a’ franczia kormány Piscatori párisi kereskedőház mint bizományos által kisérletet tőn magyar levelek vásárlásával, ’s minthogy némelly fajok minősége hihetőleg várakozásának megfelelt, tehát 1840-ben árverést hirdetett, mellynek alkalmával a’ nevezetten kivül Lämel Simon Bécsből, Wodianer Samu és fia, ’s Pollák Leon ’s fia mint versenyzők léptek föl; a’ mikor is Piscatori mint legjutányosban ajánlkozó, ’s a’ mint mondák, tulajdonkép Sina G. Simon czimére, 100 kiloért 89 frankkal a’ szállitást magára vállalta. Ezen versenyzők mindnyájan – mi egyébiránt természetes is – egyedül kereskedési érdekeiket tarták szem előtt, ’s mi csakugyan nem tartozunk nekik köszönettel, ha ekkint az ország javát is előmozditák. – 1841-ben Wodianer Samu és fia még jutányosb áron, t. i. 100 kilóért 81 frankkal vállalták magukra a’ szállitást Frankhonba, ’s minthogy Magyarországban ezen évben rosz termés volt, tehát a’ franczia kormány mintegy kényszeritve érzé magát a’ mult decemberben magasabb áron ugyan, a’ mint tudva van, de ismét ezen háznak engedni a’ szállitást. – Ezekből tehát önkényt következik, mikép egyedül a’ körülmények (jó vagy rosz termés) határozzák meg az árt, ’s minden csaka jótékony gondviseléstől függ, melly egy évben a’ termést nagyobbitja, a’ másikban pedig kisebbíti. – 4) Általában mondhatni, hogy a’ termesztő szerencséje egyedül az ausztriai abaldotól függ, melly már több évek óta Sina G. Somon közbenjárása által bizonyos egyesség szerint a’ legtöbb dohányt vásárolja, ’s a’ kincstár részéről már előre meghatározott ár a’ beváltási helyeken a’ termesztőnek csupán sinórmértékül szolgál arra, hogy a’ kereskedővel termésének eladására nézve mikint egyezzék. Azon kivül a’ termesztő egy a’ külföldön kieszközlött magas ártól többé nem várhat valami különös hsznot, miután Torontál, Csongrád, Arad ’s Temes megyékben termését általában 5 1/4–5 3/4 p.fton véve mázsáját már előre 6 évre Sina, Wodianer ’s más kereskedőknek eladta; ’s egyedül a’ debreczeni állomáson háramolhatik haszon a’ termesztőre, ki nem bir annyi hitellel, hogy tőle a’ termést előre megvegyék. – 5) A’ kivitel Frankhonba csekély kárpótlást nyujt azért, mit Németországban vesztettünk, melly a’ pfalzi levelek termesztése ’s a’ vámegyesület által a’ legnagyobb akadályt gördité dohánykereskedésünk elébe; Gellinek és Habermayer könyveiből Pozsonyban, kik mint bizományosok legtöbb dohányt szállitottak Némethonba, ki lehetne mutatni, hogy azelőtt minő nagy volt ottan a’ magyar dohány kelete. – 6) Nem várhatni, hogy dohánytermesztésünk az amerikait egy könnyen elérhesse, miután a’ termesztőnek fenálló viszonyainál fogva sem ideje sem tére ’s elegendő épületei nincsenek arra, hogy a’ dohányt kellőleg kezelhesse. – 7) A’ fenemlített czikkben a’ szállitási bér Pestről Triestig csupán tévedésből tétethetik 4 p.ftra, mert tudva van, hogy a’ folyó ár Pestről Triestig 46–48 p. garas, Pestről Fiumeig pedig 50–52 p. garas közt ingadoz*. Egyébiránt arra épen nem számithatni, hogy azok, kik Olasz- ’s Frankhon részére dohánt vásárlanak, melly többnyire szegediből áll, Pestről, nem pedig szegedről közvetlenül Fiumeba vizen szállitsák*, midőn erre a’ szállitási bér alig tesz 1 p.ft 40 krt; hogy pedig illy szállitások mind egyedül csak tavaszszal, nem pedig télen történnek, azt minden kereskedő tudja. – ’S ezzel eléggé megvitatottnak hivén e’ tárgyat még azon minden hazafival közös ohajtásunkat nyilvánitjuk, hogy termékeinknek minden külföldi álladalmak magas vám nélkül nyiljanak meg, ’s ekkint nagyobb verseny keletkezzék, ugy nemkülönben, hogy a’ termesztő saját javát szem előtt tartva, ’s önérdekét jobban felfogva, minden terméknek kezelésmódjára kellő figyelmet forditson.
Ezen czáfolatnak (ha – a’ mint kétségbe nem veszszük – hiteles adatokon épül) szivünkből örvendünk. – Mi nem gondoltuk, hogy ennyire menjen, ’s véleményünket az ausztriai császári dohánygyárak munkaterjedelmére épitők. – Igy vagyunk mi statisticai adatainkkal, ’s elég keserves, hogy igy vagyunk; – az ember csak tapogatózik, mint járatlan uton a’ világtalan. –
Szerk.
És pedig 1 1/2 krról! – mert ennyi volt 1790-ben, mikor az igaz, hogy Magyarország sok dohányt vitt ki, de nem annyira Franczia-, mint Németországba ’s Belgiumba. –
Szerk.
De fájdalom! van egy körülmény, mellynek veszteségét helyrehozni soha többé képesek nem leszünk, még akkor sem, ha a’ vám leszállitásán túl, még a’ kivitel valaha jutalmakkal is buzdittatnék (mi azonban minden esetben Benthammal egyetértve nagy fonákságnak tartunk). T. i. a’ magyar dohánykereskedés akkor kezdett virágozni, midőn az amerikai szabadságháború miatt amerikai dohány nem igen volt kapható Europában; – majdan elkövetkezett Napoleon continentalis rendszere, melly az emerikai dohányt Europából egészen kiszoritá, ’s W– arany hegyeket álmodott a’ dohányvámból, mellyet 1 1/2 krról 12 ftra emelt volt; – de mi lett a’ következés? Az olaszok ’s németek amerikai dohányt nem kaphattak; magyart pedig a’ nagy vám miatt nem vehettek, ’s igy elkezdették magok a’ dohánytermesztést megkisérteni. – És sok helyütt, habár nem legjobban, de csakugyan sikerült. – Ezen tévesztett kereskedelmi politicát a’ magyar dohánytermesztés nyögni fogja örökké. –
Szerk.
Annyiban a’ tévedést elismerjük, hogy azon szállitási bér, mellyet a’ kérdéses czikkben kitevénk, tulajdonkép nem Pesttől Fiumeig ’s Triestig, hanem Fimétól ’s Triesttől Pestig áll bizonyosan; ’s mi azt gondolók, hogy a’ melly szekeres Fiuméból Pestre olcsóbban szállit, mint a’ triestiek, az a’ viszfuvart innen is olcsóbban teheti; ’s meg vagyunk győződve, hogy csak tegyen értekező ur kisérletet a’ fiumei szállitó társasággal, ezt maga is tapasztalandja, föltéve, hogy Fiuméból szállittat ide valamit. –
Szerk.
Ez balgaság is volna. –
Szerk.
