Logicai „egymásután”. (Figyelmeztetésül az ipar-’s iparvédegyleteknek.)
Logicai „egymásután”. (Figyelmeztetésül az ipar-’s iparvédegyleteknek.)
Hazánkban általános a’ hiedelem, hogy a’ czéhek ’s czéhbeli kiváltságok a’ kézi műipar terjedésének ’s gyarapodásának legnagyobb akadályai, ’s tudtomra nincs megye, melly eltöröltetésöket a’ műipari teendők közé nem sorozná. A’ czéheket csak elfajultságaikról ismerjük, ’s csak visszaéléseik után itéljük; de ha fáradságot vennénk az eredeti szellemet fölfogni, csudálnunk kellene a’ politicai bölcsességet ’s emberszeretetet, melly nekik életet adott. Egy elfajult intézet javitásokat egykönnyen el nem fogad, uj kor uj intézetet követel. De ne gondoljuk, hogy czéhek nélkül a közvagyonosság közvetlenül növekedni ’s műiparunk nyerni fog. Minél több lépések tétetnek az ipar fölszabaditására, annál több biztosítást kiván. A’ törvénynek az ipart a’ czéhbilincsektől föl kell ugyan oldani, és szabadságát akkint foganatositani, hogy ki csak hivatást érez, hozzájárulhasson; de isten mentsen meg, hogy czéheltörlési buzgalom által a’ czéhekben az iparegyesületi alap is eltöröltessék. Egyesüljenek az iparüzők, neveztessék egyesületi intézetök czéhnek, neveztessék ipar- vagy mestertársulatnak, csak olly hatalommal föl ne ruháztassanak, melly a’ zárt czéhrendszert ujra meggyökerezteté, ’s a’ concurrentiát ok nélkül korlátozná. De valamint általában a’ munkát bármiképen, mégis csak organizálni kell, ugy magát az ipart mezeire ’s városira osztályozom, ’s azért mig amaz bilincseitől föl nem szabadul, nagy következetlenség ennek szabadságát sürgetni. Ha a’ városok minden néposztálylyal keresetmodjukat megosztják, ’s a’ hozzáközelitést senki elől el nem rekesztik*, akkor nemcsak a’ viszonosság, de a’ kézi foglalkozás természetes aránya is követeli, hogy a’ mezei ipart se monopolizáltassuk; mert ha a’ városi mű ’s kereskedési ipart czéhkiváltságok korlátozzák, a’ mezei gazdaságot is illyforma korlát nyomja. Egynek eltörlése a’ bajon nem segít, mivel ez olly rendszabály volna, melly által a’ mezei gazdaságtól a’ szükséges kezek, mellyek ugysem számfölöttiek, elvonatnának. A’ czéh-eltörlés a’ föld-felszabaditásnak csak következménye, nem pedig előzménye lehet. Az ősiség ’s birtokolhatlanság eltörlesztése el fogja törölni a’ czékeket is, melyekben meglátjuk ugyan a’ szálkán, de amabban a’ gerendát sem. Egynek szabadsága a’ másiknak békóit meg nem szenvedheti, ’s a’ „logicai egymásután” első helyre nem a’ műipart, s kereskedést, hanem a’ földmüvelést tűzi; ’s azért a’ műipari’s kereskedési ’s földmüvelési szabadság egymást kölcsönösen föltételezi. Papi tized, kilenczed, urbér, ősiség ’s birtokolhatlanság jobban lebilincselik a’ fölmüvelést, mint minden képzelhető czéhbeli zsarnokság a’ müipart.
Csakhogy aztán ne is rekeszszék. – Szerk.
Minden nemzetgazdálkodási combinatiónk ekkorig csak sötétben tapogatózás volt. Az első magyar műkiállitásról megindított jelentés előtt nem ismertük sem műiparunk ágait, sem statisticáját, sem fogyasztási szükségeinket, ’s termesztményeink mennyiségét ekkorig sem ismerjük; ezek nélkül pedig egyensúlyt közelitőleg sem állithatunk. Kereskedési mérlegünk igen szenvedőleg áll, a’ vagyonosok száma csekély, az eladósodás általános, ’s ha egyes városokat ’s megyéket figyelemmel tartunk, kevés productiv adósságokra akadunk, ’s gyakran épen ott vélünk vagyonosságot, hol épen egy kis fénypazarlás ’s bőfogyasztás csak palástja az improductiv adósságok halmazának. Valameddig fogyasztásunk termesztésünnek arányban nem lesz, ’s nem ugy fogyasztunk, hogy fogyasztásunk által egyszersmind productiónk is növekednék, addig a’ közvagyonosságot csak nevezetéről ismerendjük. Fogyasztáshoz értünk, de nem igen az előállitáshoz, legalább nem a’ fogyasztási előállitáshoz, mely a’ productiv erők haladását elősegíti. Vannak a’ consumtiónak több fokozatai, ’s e’ fogyasztási fokozatok épen ugy föltételezik a’ nemzeti jólétet, mikint a’ productio föltételezi. Mert valamint nem mindegy, ha vagyonunkat játékra ’s restaurationalis lakomákra vesztegetjük, vagy hasznos intézetekre ’s vállalatokra fordítjuk, így egészen különbözik a’ belföldi termesztmények fogyasztása a’ külföldiekétől. A’ nagy tökélyre fejlett német műipar ellenében, melly ínyünket csiklandoztatja, honi iparunk a’ divatvilág pártolását ekkorig csak ugy remélhette, ha honát eltagadta, ’s igy alacsonyabb tengéséből kibontakozni nem tudott.
Mióta az iparegyesület fenáll, a’ honi ipar is, melly eddig kis ápoló védótalom után hiába sovárgott, egy uj aera felé közeledik, ’s hozzá föl is fog emelkedhetni, ha a’ keletkező védegyesületek honi árúikat divatszerüvé teendik, ’s föladásokhoz hívek maradandnak. A’ honi műipar előmozditására Szepesben is egy védegyesület kezd alakulni, melly kirekesztőleg csak honi gyárokban készült posztót fogna viselni. Illy védegyletek ha a’ honi ipar ótalmázasára még elégteleneknek mutatkoznának is, legalább megéreztetik, hogy ótalom nélkül iparunknak mindig csak nyomoruságosán kell tengődnie. Valamennyi védegyletek egy szembetünő fogyasztási árút, a’ posztót veszik tekintetbe, pedig ezen műipari ág még távol sincs ugy meghonositva, hogy az illy védegyleteket is a’ kivántató mennyiségben elláthatná, ’s méltán attól lehet tartani, hogy a’ csempészkedésnek egy uj tére fog nyilni, melly bizonytalan iparállapotunkat csak zavarni, bennünket pedig könnyen ámithatni fog. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a’ védegyesületek semmit sem eszközölhetnének, sőt inkább állitom, hogy illy egyesült törekvés nélkül némelly iparágak vagy épen nem, vagy igen későn fognak meghonosittatni, ’s a’ meghonosítottak föl nem vergődhetni. De épen azért az egyleteknek előbb teljes meggyőződést kell abban szerezniök, hogy az általok viselendő posztókelme magyarhoni gyárban ne csak a’ magyar bélyeget nyerte, hanem ottan el is készült legyen; mert reichenbergi, brüni ’s bieliczi gyárakban is francz ’s belgiumi bélyeggel láttatik el azon posztó, melly oda szállitatik, hol csak a’ francz posztónak van kelete, ’s valamennyi posztó, melly az örökös tartományokból Aegyptusba küldetik, belga- ’s franczgyári bélyeget visel, mivel ottan csak ez kerestetik. Jelenleg attól sem tarthatunk, hogy az örökös tudományok gyárai honi vállalatok által szenvednének, ’s e’ miatt a’ kormány sem volna hajlandó műiparunkat ápolni, mert a’ megrendeléseket sem a’ csehországi, sem a’ sziléziai posztógyárak meg nem győzik, ’s a’ hollandusok Bialában most is egy nagyszerű gyárt állitanak. Hazánkban, hol még a’ földmüvelés nem engedi, hogy sok kéz a’ mezei munkától elvonassék, a’ felsővidékek, kiváltképen pedig a’ karpátalji városok, az iparmozgalomnak természetes gyülhelyeivé lehetnének; de miután a’ bányászi ’s vasgyári foglalkozások* ’s a’ kézműiparnak eddig honos ágai az erdőket napról napra fogyasztanák, minden gyáros, mielőtt gyárt állitana, tüzelőről fog gondoskodni. A’fahiány a’ gyárállitásnak nagy akadálya, mivel a’ gyáros egy évig sem biztosittathatik nálunk arról, hogy a’ fát drágábban fizetni nem fogja, ’s hogy fahiányt nem szenvedend. Külföldi gyáraknak ettől tartani nem kell, mivel kőszénbányák* kezeskednek arról, hogy tüzelő anyagok hiánya miatt megakadni nem fognak. Mig honi gyárak emelkedendnek, ’s magokat oda fölküzdendik, hogy gyártmányaikkal a’ keletkező védegyesületeket csak félig-meddig kielégitsék, nem gondolnám, hogy az egyesülők a’ salonokban Franklin-féle köntösökkel föllépnének, pedig a’ honi árúknak divata nélkül a’ védegyleteknek eredménye nem lesz. – Szepesben eddig csak egyetlenegy posztógyár van, ’s ez a’ leibiczi; de ennek is minden érdeme csak a’ fonógépben áll, mellyben a’ szepesi posztósok által fölhasználtatni szokott gyapjumennyiség fonalnak földolgoztatik. E’ gyár ugyan a’ mai divatvilágot még ki nem elégitheti, de még serkentést sem tapasztalt; mert ekkorig a’ Szepes megyei kerületi ’s városi hatóságok hajdú-öltözeteknek való posztót sem vásárlottak tőle, jóllehet közönséges árúban a’ concurrentiát az idegennel bátran kiállja. Hogy honi terményeinknek ’s gyártmányainknak kelete legyen, külföldi bélyeget kellett nekik adni; ’s idézhetnék példát, hogy belföldi árúnak csak azért volt vására, mivel czíme külföldi volt, ’s külföldinek bérmáltatott; ’s ha egyesületeink a’ kereskedésnek e’ fogásaira eleve nem ügyelnek, megeshetik, hogy épen ugy, mikint előbb honi árúkat idegenek neve alatt vettek, most honi gyárjegyek alatt külföldieket jó drága pénzen vásárolandnak.
Szerkesztő ur az iparműkiállitásról készült tanulságos jelentésében azt mondja, hogy dolgozatával a vasgyártásra nézve még csak a’ honi műipar statisticája sem nyer, mivel különösen a’ vas és általában a’ bányászat a’ rögtönzött első magyar iparműkiállitáson csak igen kevéssé volt képviselve; de hiszem, hogy a’ legközelebbi iparműkiállitáskor képviselve lesz. Honunkban a’ vas egy fő árúczikk, ’s gyártása napról napra terjedelmesebbé válik. A’ külföldi gyárjavítások nálunk is honosulnak’ igy Trangous Lajos ur a’ felsőmagyarországi bányapolgárság alképviselője, ki practícai dús ismereteinél fogva a’ hazát mindennemű bányászati iparágakra nézve a’ legalaposabb fölvilágositó adatokkal gazdagithatná, ’s a szerkesztő ur által említett statisticai hézagot legsikeresebben pótolhatná, – vasgyáraiban a’ vasfrisítést már az angol pudling-féle processus által eszközli. – L. – Engedje tisztelt hazánkfia Trangous kapitány ur, hogy addig is, mig őt az iparegyesület által különösen felszólíttatni inditványozhatnók: ezennel hazafiui bizodalommal megkérjük, méltóztassék a’ jövő augustusi második iparműkiállitásra a’ honi bányászatot és vasgyártást ismertető példányok beküldését eszközleni, ’s azt, mit ezen nevezetes iparágak ismertetésére, emelésére szolgáandónak vél, bő ismereteinek gazdag tárházából saját neve alatti közrebocsátás végett az iparegyesülettel közölni, ’s különösen a’ kiállitásra beküldetni remélt példányok ismertetését erre alkalmul használni. – Szerk.
Szepesben ugyan számos kőszénerecskék mutatkoznak, de az eddigi fürkészeteknek ’s földfurásoknak, mikre Trangous ur költséget nem kimélt, eredménye nem volt. – L.
Mielőtt még a’ szepesi iparvédegyletre aláirási ív nyittatott, már örömmel tapasztaltam, hogy számosan honi ’s különösen szepesi posztószöveteket viselnek, ’s tettleges példával az egyesülést elősegitik. De mégis sajnálva vettem észre, hogy egy más igen nevezetes áruczikk az egyesülők figyelmét elkerülte. Fogyasztási kellékeink közt a’ pamut és vászon legnagyobb rovatot teszen, ’s jóllehet tán épen a’ lenszövetek manufakcuráink legelső árui közé tartoznak, mégis a’ P. H. 124. sz. vezérczikkében közölt kereskedési mérleg szerint len- ’s pamutkelmékért több pénz vitetik ki, mint a’ mennyit összes termesztményeinkért beveszünk, ’s mind e’ mellett lenkészitményeinkre a’ védegyletek ki nem terjeszkednek’ pedig a’ logicai egymásutánnak itt volna a’ fonal eleje, mivel nincs egy műipari ág, melly egyetemibbé válhatnék, mint a’ vászonszövetek készitése. Ennek annyi fokozatai vannak, hogy vele gazdag, szegény, ügyes, ügyetlen foglalkozhatik, a’ szőneggyártótól le az utólsó paraszt leányig, a’ Cockerill-féle még az orosz kormányt is foglalatoskodtató géptől le az egyszerű guzsalyig. A’ szepesi német városokban ’s helységekben nincs ugy szólván ház, mellyben legalább a’ házi szükségek fedezésére vászon nem készülne. A’ szepesi vászonszövők két millió rőfnél többet állitottak ki, mig most – kivevén azt, mi házi szükségekre készül – Szepesből egy millió sem vitetik ki; mivel a’ sziléziai ’ s cseh maunufacturákkal versenyezni többé nem képesek, ’s készitményeikkel már maga Szepes is elárasztatik. A’ sziléziai manufacturák leginkább kézmüveik nyilvános kiállitása által váltak olly hiresekké, és sajnálni kell, hogy szepesi jelesebb lenszövetek minden iparkodásom mellett is az első honi műkiállitáskor nem láttattak*. Egy is védótalom a’ sziléziai ’s cseh lenkelméket ha egészen ki nem szorítaná, legalább a’ versenyzést könnyítené. A’ cseh, morva és sziléziai, különösen pedig a’ vestphaliai, szász ’s hannoverai vászonszöveteknek ugyis igen kiterjedt vásáruk van. Kivitetnek Török- ’s Oroszországba, ’s még Amerikába ’s Nyugatindiába is, mig saját készitményeink honi piacainkról is kiszorittatnak. Kevés honunkban az iparra használható kéz, ’s mégis fonal több vitetik ki, mint mennyi behozatik, ’s e’ fonal-behozatal is napról napra kevesedik; mivel már Galliczia is inkább maga használja föl a’ fonalat, mintsem Szepesbe, melly már a’ gallicziai vászonnal sem versenyezhet, kivigye. Szörnyű egy helyzet, hogy Magyarország, hol ugyis kevés az emberkéz, fonalat elád, vásznat pedig százezrekért veszen. Igaz, hogy Anglia is viszen ki vonalat, ’s a’ legszebb helvécziai szövetek angol fonalból készülnek, de ott a’ fonal nem orsóra fonatik, mellyet emberkéz perget, hanem fonógéppel készül. Nálunk a’ fonókerékre is ritkábban találunk, ’s mégis több fonal készül, mint feldolgoztatik! Mig egy font flandriai len brüsseli csipkére feldolgozva több ezerbe kerül, nekünk ezer mázsákat kell kivitetnünk, hogy csak egy brabanti fontot fedezhessünk. Mig Oroszország is Jenny-gépeket állit, mi az egyszerű orsót pergetjük. Keletindiában is az egyszerű orsó használtatik ugyan, de szövetei még eddig felül nem haladhattak.
Engedje tisztelt barátunk, hogy őt ezennel megkérjük, méltóztassék ezen hiánynak a’ második iparműkiállitásnáli kipótolásán munkás lenni; különösen pedig e’ lapok szerkesztőjét, mint a’ kiállitás létesitését eszközlendő alválasztmány elnökét, az iránt is minél előbb értesiteni, kik legyenek Szepesben és Szepes tájékán a’ nevezetesebb lenszövetgyártók, miszerint a’ kiállitás érdemében hivatalosan is megkerestethessenek. – Szerk.
Az országos küldöttség kereskedési munkálatában a’ len- ’s kendernek is szánt egy czikkelyt,; de jelen állapotunkon ez nem változtatna, mivel a’ műipart tekintetbe sem vette. De nincs is a’ honban olly kézmű, mellyre kevesebb figyelem fordittatott volna, mint a’ lenszövetekre, jóllehet bennök olly árúra ismerünk, melly nélkül ember el nem lehet, melly már igazán testünkhöz legközelebb van, ’s egészen tőlünk függ. Pedig azt sem mondhatjuk, hogy szöveteink drágábbak avvagy silányabbak a’ szehnél vagy sziléziainál; de nem vétetnek, ha rhumburgi czímet nem vesznek föl*. E’ részvétlenség okozza, hogy Szepesben a’ lentermesztés elhanyagoltatik, a’ szövőszékek elpusztulnak, ’s mig másutt ez iparágat gépek könnyítik, itt a’ közönséges orsó is megakad. Nincs olly iparáru, mellyért annyi tömérdek pénz szivárogna ki, mint len- ’s pamutszövetekért’ mert ide nem számitva a’ tömérdek csempészetet, érettök 3 millió pfttal többet fizetünk, mint a’ mennyit beveszünk mindenünkért! de nincs is olly iparáru, mellyet egészen saját termesztményeinkből ugy kiállithatnánk, mint a’ lenszöveteket kiállithatjuk. E’ szepesi kézműágról ugy felejtkeznek, mint magáról Szepesről is. Szembetünő a szepesi 165vászonkereskedésnek csökkenése, ’s még szembetünőbb ez iparágnak föloszlása. Hol a’ kézműiparnak ápolás kell, ott hitelt rá nem parancsolhatunk, ’s rontó kényszeritések, milyen a’ takácsbordáknak Szepes vármegye által elhatározott levágása, czélhoz soha sem visznek, kivált ha a’ kényszerités egyoldalú, melly a’ kézmüvest kötelezi ugyan, de a’ vevőt nem. Mikint kényszerités ipart, ugy a’ kereskedésben hitelt sem teremt. A’ megszokás a’ kereskedői világban a’ leghatalmasabb ipartámasz’ ’s e’ megszokást védegyletek megváltoztathatják ’s megalapithatják. Fogadják a’ védegyletek a’ honi lenkelméket pártolás alá, ’s alakuljon Szepesben is olly egylet, melly e’ honi kelméket a’ honnal megismertetné: ’s több áldás áradozand belőle, mint a’ szepesi gazdasági ’s posztó-védegyesületből egyetemben, ’s minden esetre több, mint a’ Hunfalván – hol tüzelésre sincs fa – tervezett posztógyárból. Ugy hiszem, a’ gazdasági egyesületnek is érdekében áll, hogy lenfogyasztás által a’ lentermesztés is növekedjék. Ki a’ gazdasági ’s posztó védegylethoz tudott állani, nagyobb érdeket sőt kötelességet érzend olly kézműágat ápolni, mellyben közvetlen saját gazdaságát, saját iparát is növeli, ’s a’ hont a’ közelszegényedéstől megóvja. Már a’ régi Aegyptus ’s Göröghon is tudta magát lenkészitményekkel ellátni, ’s mi ez iparágat, mellyet egy áldott Kanaánnak összes termékeivel sem tudunk fedezni, indolentiánk által elpusztulni engedjük. Közmondás: hogy közelebb az ing, mint a’ kabát; de a’ közéletben illy közmondásoknak foganatát csak ott látjuk, hol épen látni sem kellene. Szemeink inkább távolabb eső tárgyakra tapadnak, mint arra, mi meztelen tetünket fölözi. Honi hirlapjaink időről időre honi termékeinknek ’s kézmüveinknek is szánnak ugyan néhány sort: de a’ lenszövetek, jóllehet ezek a’ pesti ’s debreczeni vásárokon a’ nevezetesb árúk közé számithatók, soha meg sem emlittetnek. – Ennyit az iparvédegyleteknek ’s iparegyesületnek, ennyit a’ honnak rövid figyelmeztetésül ’s ajánlatul.
E’ bajon semmi sem segithetend sükeresebben, mint az, ha a’ szepességi lenszövetgyárnokok iparmüveikből az iparműkiállitásra minél többet küldenek be. – Jól mondja ön, hogy a’ sziléziai vászon hitelét is nyilvános kiállitások alapiták meg. – Szerk.
– Ludvig
