ÉJSZAKAMERIKAI EGYESÜLT STATUSOK.
ÉJSZAKAMERIKAI EGYESÜLT STATUSOK.
A’ lipcsei Allg. Ztngnak egy levelezője ezeket irja, New-Yorkból jan. 30-káról: „Politicánkban semmi újdonság nem történt. A’ kincstárterv mint előre látható vala, megbukott. Sokan rendkivüli congressus-ülésről beszélnek, e’ hir azonban nem igen valószinű. A’ congressus ugy, mint most alakulva van, nem fog egyebet tehetni, mint a’ törvényhozást addig akadályozza, mig a’ nép egyik vagy másik praesidensségrei kijelelt részére magát elhatározza. Akármit javasoljon jelennen a’ praesidens, a’ követekházában 18–20 szavazatnál többre nem számithat. A’ senatusban Websteren ’s még egypár new-yorki conservativ senátoron kivül nincs kire támaszkodnia, ’s minthogy szilárdul el van határozva szükség esetére legalább „vetoját” használni, az egyesült tartományok még vagy két évig állandó vám, a’ kereskedés és ipar védelem nélkül lesznek. Clay Henrik barátainak terve oda czéloz: az országgal a’ mostani kormány értelmetlenségét ’s gyengeségét minél mélyebben éreztetni, hogy a’ nép a’ közszükség által mintegy kényszerítve legyen javát praesidens és pártváltoztatásban keresni. Adósságaink igen rosz lábon állanak, ’s valami terv, miszerint a’ töke és kamatok egyenes adóztatás által rovassanak le, viszhangra nem igen találand. Ha kettő között kell választani: népünket adóztassuk e, vagy ne fizessük ki európai hitelezőinket? – bizonyosan az utóbbi történendik. Mi azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a’ francziák sem váltották be assignatáikat; Anglia pedig status-adósságának kamatait hányszor leszállitotta. Minden europai nemzetek – ugy mondanak statustudósaink – bizonyos időben és előre nem látott körülmények közt, banquerotto csináltak, ugy hogy az illy statuscsín a’ civilisatio kellékeihez tartozik, ’s annak mértékeül szolgál, mikint az angol matróz az országok müveltségét a’ partokon látható bitófák számáról méri. A’ repudiatio kikürtölése azonban – mint Bidle, az előbbi bank praesidens is mondá – nagy ügyetlenségre mutat. A’ fizetéseket minden ünnepélyes nyilatkozások nélkül is meg lehetett volna szüntetni; nincs nagyobb bohósát mint azzal dicsekedni: hogy adósságinkat meg tudnók fizetni, de nem akarjuk. E’ tant saját apostolai sem követik, ’s a’ statusadósság fedezésére utóbb is tétetnek rendelések. Kereskedői nemzet, minő az amerikai, 200 millió csekély summáért hitelét föl nem áldozhatja. Az 1812-iki háború után több volt az egyesült statusok adóssága a’ a’ mostaninál, és milly hirtelen kifizettetett kamatostul! Ezt megtudta tenni 12 millió polgár, ’s most 18 millió polgár tömérdek vasutai, csatornái mint mindannyi kincsforrások mellett ne birna hasonlót cselekedni? Illy tehetetlenség csak a’ pártoskodás dühének lehetne szomorú eredménye.” – Itt a’ levéliró ismét visszatér a’ congressus munkálataira. „A’ congressus – ugy mond – még csak vagy nyolcz hétig tart, ’s még eddig semmit sem tett. Legfontosabb határozata abban áll: hogy egy chinai küldetésre 40 ezer dollárt megajánlott. A’ megbizott – ez lesz a’ pekingi amerikai követ czimje – szorgalmazni fogja a’ mennyei birodalom császárjánál, hogy az éjszakamerikai egyesült statusoknak az angolokéhoz hasonló engedményeket tegyen. Szavait egy sorhajó ’s néhány fregattok fogják támogatni. A’ praesidensnek a’ követek házába küldött üzenete, mellyben nyilatkozik, hogy az egyesült statusok a’ Sandwich szigetek függetlenségét fentartani ügyekezendnek, ’s azoknak az angol korona általi elfoglaltatása ellen protestálnak, főkép az uj Anglia-statusokban viszhangra talált. Egyáltalában megjegyzésre méltó körülmény, hogy bármilly szakadások legyenek is a’ pártok között, a’ külpoliticára nézve kivált Anglia ellenében a’ legnagyobb egység uralkodik, ’s bámulni lehet a’ kormány ifju erejét, mellyel a’ pénzügyi és polilicai nehézségek közepette nem csak az egyesült statusok integritását, hanem azoknak méltó állását is fen tudja tartani az europai és europánkivüli hatalmak ellenében.” – Legújabb new-yorki hirek szerint az Oregon tartománybill 24 szavazattal 22 ellen a’ senatusban keresztülment.
