NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Febr. 27. A’ felsőházban Campbell lord jelenti: mikint Clanricarde marquis, a’ whigkormány alatt angol követ a’ sz. pétervári udvarnál, mart. 7-én Ellenborough lord keletindiai főhelytartónak a’ szomnauthi szandalkapukat illető proclamatioira fordítandja a’ ház figyelmét. Az alsóházban Russell lord a’ háznak mély hallgatása közt panaszt emel a’ főhadvezéri és kabinetministeri, tehát két magas hivatalnak Wellington herczeg személyében lett alkotmányellenes egyesítése ellen. Nincs, ki a’ nemes herczeg érdemeit inkább méltányolná, mint a’ szónok; de emlékezteti a’ házat, miképpen a’ nemes herczeg maga kijelenté egykor, hogy a’ fővezéri méltóságnak a’ kabinetministerséggel egy személybeni egyesítése fölötte helytelen. Peel Robert tagadja e’ hivatalegyesítés alkotmányellenességét, ’s meg van győződve, mikint a’ nemes herczeg főhadvezéri hivatala körül soha sem vezéreltetendi magát politicai befolyások által, ’s reméli, a’ ház kezet fog vele abban, hogy jobb generalissimust csakugyan nem lehetett volna találni. (Helyeslő felkiáltások.) Peel kijelenti, hogy a’ kormány e’ kinevezésért, mindig kész a’ felelőséget elvállalni. Ashley lord, a’ lelkes emberbarát, ki a’ mult évi parliamentülés alkalmával törvényjavaslatot vitt ki a’ dolgozó gyermekek sorsának enyitésére – mert illy gyermekek sorsa köztudatul, kivált a’ kőszénaknákban, valóban iszonyú, ’s az említett törvény hozatala előtt még jóval kegyetlenebb volt, mint jelenleg – egy kedélylázasztó esetet hoz szőnyegre. A’ halifaxi kerületi dologházban egy 17 éves ifju fekszik betegen, ki – ámbár a’ törvény nem engedi meg, hogy a’ kőszénaknákban 18 éven alól doglozók alkalmaztassanak – a’ legnyomorúbb élelem és legbaromibb bánásmód, verések ’s mindennemű kínzások mellett naponta reggeli hat órától esti tizig kénytelen vala dolgozni. A’ szerencsétlen ifju e’ sanyargatást nem állhatván ki, megszökött, de megint kézre kerülvén, a’ halifaxi hatóság által kinzóinak visszaadatott, kik öt egész testén vérzésig elveretvén ’s vizbe mártatván, ez állapotban ismét a’ legfárasztóbb ’s legsúlyosabb munkára erőteték. Ekkor ujra megszökött, ’s most egész testét elboritó sebeivel halálosan ’s gyógyithatlan fekszik. Ashley lord szigorú nyomozást kér e’ gyalázatos embertelenség ellen. Sir John Graham belminister meleg részvétének kifejezése mellett kijelenti, hogy a’ nyomozás meglesz, ’s igéri egyszersmind a’ kormány nevében, hogy a’ törvény végrehajtása szigorúan ellenőriztetni fog. Erre a’ ház bizottmánykép az országos segélyek fölötti tanácskozást folytatja. Sharman Crawfurd ur a’ bizottmányi ülést elhalasztatni kivánja ugyan, mig az összes budget, tehát az országos jövedelmek állapotja is a’ ház elébe terjesztetik; de ámbár Williams ur által pártoltatik, inditványa 62 vokssal 15 ellen félrevettetik, ’s a’ ház bizottmánynyá alakul. Hardinge hadminister a’ hadi költségvetési terjeszti elő, ’s jelenti, hogy a’ hadserereg több mint 5700 emberrel, a’ hadi budget pedig 133,000 font sterlinggel kevesbíttetett; az általa javaslott hadsereg összesen az angolindus had nem értetvén ide – 100,846 emberre, a’ költség pedig 3,619,327 font sterlingre megy. Hume ur a’ hadsereget 10,000 emberrel kivánja kevesbittetni, ’s Wiliams ur pártolja takarékoskodó barátját, csak azt sajnálván, hogy ez kétannyit nem kivánt levonatni. Hume ur inditványa azonban 106 vokssal 20 ellen félrevetetik. – Febr. 28. A’ felsőházban Brougham lord kérdést tesz: vett e hivatalos tudósitást a’ kormány az afrikai partokon űzött rabkereskedés elnyomásáról a’ motozásjog következtében? Aberdeen gróf külminister: „A’ franczia nemzet általában véve épen olly melegen ohajtja mint mi, hogy a’ rabkereskedés valahára megszüntettessék, melly az annak végnyomására egyesült hatalomnak közohajtása által nem sokára teljesleg elenyészedik. Ha némi hibák követtettek el az e’ czélra rendelt kémhajók által – mi azonban minden esetre ritkán történt – ugy illy kihágások mindannyiszor Frankhon ’s a’ többi e’ tárgynál érdeklett hatalom megelégedésére fenyitettek meg. Az angol kormánynak nincs mit eltitkolni, ’s mindig örül, ha alkalmat nyerhet e’ tárgy iránt felvilágositásokat adhatni.” A’ külminister erre a’ havannai biztos hivatalos sürgönyéből mutatja meg, hogy a’ rabkereskedés csökkenni kezd, mit bizonyít ama’ körülmény is, miszerint mult évben csak három hajó fogatott el, mellyek rabkereskedésre valának készítve. Az alsóházban dr. Bowring kérdésére Peel kijelenti: mikint a’ porta a’ jeruzsalemi protestáns egyház épitésére nem adott ugyan engedelmet, minthogy illy engedelem, Mahomed vallásával összeütköznék, ugy a’ Jeruzsálembe küldött angol protestans püspököt sem ismerte el hivatalosan: de a’ kormányhoz jutott hivatalos sürgönyök szerint sem az egyház épitése tettleg nem gátoltatott – ámbár azt a’ törökök nem örömest látják –, sem a’ püspök ottléte ellen a’ porta részéről kifogás nem teletett. Manners lord kérdést tesz: igaz e’ hogy az angol kormány ellenzi don Carlosnak szabadon-bocsátását, ’s hogy a’ franczia kormány angol befolyás következtében ellenzi az említett herczeg elutazásai Frankhonból? Peel megvallja, hogy az előbbi külminister csakugyan előterjeszté a’ franczia kormánynak, mikint Europa ’s mindenek előtt a’ pyrenaei felsziget nyugalmára nézve veszélyes lenne don Carlosnak korlátlan szabadságot engedni, hogy lakhelyét tetszése szerint választhassa, ’s e’ nézetben a’ mostani angol kormány is teljesleg osztozik. Egyébiráni Angliának legkisebb ellenvetése sem volna, ha don Carlos Frankhonból távozván, Europának valamelly más vidékéi, p. o. Bécset, vagy más helyt Németföldön, melly iránt a’ két kormány egymással megegyezne, választaná lakhelyül. Napier kivánságára a’ Libanon ügyeire vonatkozó iratok előterjesztése igértetik. – Mart. 1. Roebuck ur az alsóházban régebben bejelentett inditványát adja elő, miszerint a’ ház különválasztmányt nevezzen ki az afghan háború okainak kinyomozására, a’ nélkül azonban, hogy a’ régibb kormány ellen megrovást javasolna. Az inditvány csak a’ két végső árnyéklat, tulzó toryk és tulzó radicalok, mint Hume, d’ Israeli, Excott, Inglis Robert Manners lord ’stb. által pártoltatik. Palmerston, ki ellen az inditvány főleg irányozva volt, védelmezé Afghanistanban követett politicáját, ’s megmutatja, hogy a’ háborút az angolindus uralmat fenyegető veszély elhárítására és Ázsiában Anglia erkölcsi súlyának helyreállitása, tevék szükségessé. Peel ellenzi az inditványt, nem mintha az afghan háborút politicailag és igazságilag helyeslé – miről ez uttal nem kiván nyilatkozni – hanem mert illy választmány olly előzmény lenne, mellyből a’ végrehajtó hatalom tisztjének átruházása az alsóházra következnék szükségkép. Elvégre ez inditvány 189 vokssal 75 ellen, tehát 114 szó többséggel félrevettetik.
(A’ febr. 20-ikai alsóházi ülés vége.) Peel Robert a’ mult számban előadottak után következőleg folytatja beszédét: „Valóban, ki a’ ház asztalán fekvő sürgönyöket olvasta, ki tudja, mi fáradatlan buzgalmat fejte ki a’ nemes lord (Ellenborough) a’ közszolgálat minden ágai körül, jelesül mit az Induson túl levő hadsereg élelmezésére tőn, az a’ főhelytartót illető részt az általam inditványozott köszönetszavazatból nem tagadhatja meg. Csak a’ sept. 8-kát megelőző nyolcz hét alatt 16,444 teherhordó állat gyüjtetett össze ő lordsága csüggedetlen fáradozásai által. Méltóztassanak a’ tisztelt tagok meggondolni, mit teszen ez olly tartományban, melly azelőtt már rendkivüli szedezések által ki lön merítve. (Halljuk!) Igenis, Ellenborough lord 8–10 hónap alatt mind azon czélokat elérte, mellyeket magának Indiába érkeztekor kitűzött, ’s a’ nemes lordnak nagy örömére, sikerült az egész győztes hadsereget, teljes rendben ’s örömteli bátorsággal, a’ Szutledzsen innen láthatni. Sir! sokkal melegebb bizalommal viseltetem e’ ház nemeskeblüsége iránt, mintsem hogy hihetném, miképen a’ politicai vélemények különbsége miatt valaki e’ ház tagjai közül egy érdemes statusférfiutól a’ javaslottképen őt illető méltánylást megtagadhatná.” A’ minister óvakodásra inti a’ házat az indiai sajtó által terjesztett hirek irányában,’s védelmezi a’ főhelytartót némi ellene felhozott vádak ellen. Áttérvén Pollock, Nott és Sale tábornokok és a’ többi hadi főnökök érdemeinek leirására, kiemeli Pollocknak a’ betegek ápolása körüli gondosságai és ama’ jeles hadvezéri tapintatot, mellyel némelly sipahi ezredeket, mellyek a’ keyberszorosok látására elcsüggedni kezdenék, felbátoríta. „E’ jelentés – mond Peel – elevenül emlékeztet engem az ó történetek ama’ szakára, midőn Görögország legnagyobb hőse 2200 év előtt hadának győztes előhaladását ugyanazon akadályok által látta gátoltatni, mellyek Pollock harczosait égy pillanatra elcsüggeszték. Pollocknak erre vonatkozó tudósitását olvasván, rögtön eszembe jutott a’ hely, mellyen a’ római történetiró (Curtius Rufus) a’ macedo-hadnak ugyanazon zuhamok és kősziklák megpillantásakori hangulatát, ugyszinte Sándor beszédét leirja, mellyben ez győztes hadát nem rovogatá, hanem bátoritá ’s éleszté. Date hoc precibus meis, et tandem obstinatum silentium rumpite. Ezt kiáltá nagy Sándor hadainak. A’ macedo-phalanx Pendzsabnak: ugyanazon folyamai között állott, ugyanazon sziklafalak 179és szirtrohanyok (Klippenstürze) által rémitteték, és Sándor annyira méltányolá e’ csüggedés okait, hogy ő, korának legnagyobb hadvezére és a’ hadi fenyiték legszigorúbb fentartója, ez esetben nem tárta tanácsosnak hadaival szoros fenyitékileg bánni. Ő észszerű okokkal törekvék bennök bizalmat gerjeszteni, mellyekre azonban ennyi rémes akadályok közt még a’ vilaghirű phalanx sem akart hallgatni. Nem szabad tehát a’ sipahikról fölötte szigorúan itélnünk, kik ama’ csüggesztő befolyások alatt is csak pillanatnyi gyöngeséget mutattak.” Peel kimeritőleg írja le a’ hadi műveleteket, magasztalja Sale lelkes magaviseletét Dszellalahadban, ennek hőslelkü nejét ’stb., ’s következő emlékezetes szavakkal végzé beszédét: „Lehetetlen mind ezen érdemekre és az 1842-ki roppant eseményekre Ázsiában gondolnunk a’ nélkül, hogy bizonyos nemét a’ büszkeségnek ne éreznők honosink magaviseletére nézve. Hajlandó vagyok hinni, hogy ez események eléggé megmutaták, miképen az egyesült brit királyság hadi dicsősége – a’ hosszú békekor mellett is még mindig olly magas polczon ragyog, mint az utólsó háború izgalmai alatt, ’s örömest akarom remélni, hogy gyengületlen erőnk és vitézségünknek ujabban adott tanujelei a’ béke fenmaradására uj és nagy kezességet nyujtandanak. Ha mindazáltal ez eredményt elérnünk nem sükerülne, ha jogaink megőrzésére és nemzeti becsületünk védelmére szükség volna terjedtebb szinhelyen erőnket kifejtenünk, – ez esetben, erősen hiszem, ama’ hadi tettek legkisebb kétséget sem hagyandanak len, hogy hazánk érdekei ótalomra, és nemzeti becsületünk – a’ földnek bármelly részén merészeljék is azt csonkítani – minden lehető módon védelemre találandanak.” A’ szónok, kit beszéde közben a’ ház mindkét oldalának tetszése kisér e, e’ „noli me tangere”-féle férfias végnyilatkozat után – mellyet a’ szajna- és néwa-melléki uraknak egyaránt jó lesz szivökre venni – zajos helyeslés közt foglalá helyét. A’ vitatkozás ezután nagyobb kisebb mértékben pártvita volt, melly azonban a’ már tudva levő eredménynyel végződött.
