Duna és Fiume.
Duna és Fiume.
Mult őszszel egy triesti nagykereskedő a’ bánságban vásárlott repczéjét a’ Dunán le ’s a’ fekete tengeren Hollandiába, Angliába és tovább szállitván, aggodalmak támadtak Fiuméban az iránt, valljon nem sikerül e ez uton a’ szállitványozás annyira, hogy az által első kikötőnk jövendő érdeke veszélyeztetnék? és miután mi e’ végett kérdést tettünk C. W. Huber ausztriai consul urnál Galaczban, ezen az ausztriai kereskedés előmozditásában fáradhatlan szorgalmú férfiútól következő választ vettünk: „Galacz, január. 2. 1843. Mult őszszel egy trieszti kereskedő által a’ Dunán a’ fekete tenger felé 9 hajó teherrel tett szállitványozási kisérlet nem legjobb példát adott az illy vállalkozás megujitására; mert két teher a’ vaskapunál – a’ mint mondják,a’ kormányos hanyagsága miatt – elsülyedt. Véleményem tehát az, hogy ezt az utat csak akkor lehet biztosan használandani, ha majd a’ főfolyam tökéletes szabályozása el lesz végezve, ’s kitisztított torkolatai minden nemzeteknek akadály nélkül megnyitva. – A’ szállitványozás naszádokon történik, mellyeket a’ küldeményező Magyarországban vásárol, és Galaczban megint elad, minthogy azokat nem érdemes visszaküldeni. Bánságból Graczig 24 pkr a’ fuvarbér egy mérőért, mivel minden hajós megelégedhetik; kemény fából készitett hajóknak elsőséget kell adni, mellyek könnyebben is találnak vevőre Galaczban. A’ fentebb érintett kereskedő mult őszszel többek közt a’ keményfa-hajót 1050 és 1100, a’ fenyőfa-hajót pedig 400 pft körül vette. Az elsőért 550 (vagyis 1100 pftot), az utóbbiért 75 és 80 spanyol tallért (vagyis 150–160 pftot) kapott. – Ebből kiviláglik, hogy a’ keményfa-hajó eladása ollykor még hasznot is is hajt. – Az öt vagy hat személyből álló kétezer mérős naszádhoz szükséges szolgáló emberekre tett költségek Magyarországtól Galaczig 40 vagy 50, vissza pedig 30 spanyol tallérra rúgnak.” – Eddig a’ levelező. Ezen adatokból sok következtetést vonhatunk. Meg kell először is fontolnunk, hogy a’ vízi utak az egész közlekedési rendszernek csak tökéletesbülésére szolgálhatnak. Azért egy kereskedelmi fővonal pályájának mindig nyitva kell állania, és a’ folyami közlekedés leginkább ott szolgálhat a’ szállitási költségek olcsóbbitására, hol egy biztos, állandó és semmi akadályoknak alá nem vetett szárazföldi ut már létez, mellyen minden időszakban, minden órában a’ szállitványozás megtörténhetik, mig a’ vizén a’ közlekedést hol a’ fagy, hol a’ szárazság, hol a’ lassuság megszakitja. No már illy útvonalra egész a’ fekete tengerig egyelőre reményünk sincs, ’s azért nem is hiszszük, hogy mig azon vízi utra szoritkozunk, kereskedésünk tökéletesen kifejlődhessék. Legkisebb kétség sincs tehát a’ fölölt, miszerint kötelességünk kereskedési vonalunkat Fiume felé vinni, ezt pedig mindenek előtt vasuttali összeköttetés állal szárazföldön eszközleni. – Zólyom megyének sok részben példátlan dicséretes követutasitásaiban is egy nagy hibára találunk; értem azt, hogy a’ közlekedési eszközök iránti intézkedés a’ duna-fiumei vasút eszméjének félretételével a’ Dráva, Száva és Kulpa szabályozására ’s csatornákkali összeköttetésére ’s a’ Luiza-ut megvételének sürgetésére szoritkozzék, melly határozathoz a’ P. Hirlap levelezője azon megjegyzést ragasztá, hogy többeknek állitása szerint ez hasznosabb a’ pest-fiumei vasutnál. Ez azonban a’ fentebbi okoknál fogva teljességgel nem áll, ’s bármi remek munka legyen is a’ Száva folyam szabályozása, mig minden folyóink kitisztitva, egymással összekötve és szabályozva nem lesznek, mig kiapadás, szárazság és zátonyok ellen senki sem biztosíthat, mig a’ téli fagy a’ vízi közlekedést megszüntetheti, mig folyamellenes szállitványozás csak időveszteséggel történhetik: addig a’ vasút minden esetre elsőséget érdemel, ’s a’ vízi utaknak rendeltetésök: az utak által biztosított közlekedésnek mintegy kiegészitő részét képezni. Mikint lehet ott élénk forgalom, hol annak fonala télen vagy nyáron is több hónapokig megszakittathatik, hol a’ szállitványozás bizonyos időre még csak hozzávetőleg sem eszközöltethetik.? Ez semmi esetben sem lehetséges, legkevesbbé pedig az ország olly része felé, hová egy kereskedési vonalt kivánnánk vezetni. – Én nem gondolom, hogy folyóink szabályozása (mert egy-két kis folyam rendbehozása mitsem használ) többe nem kerülne, a Duna és Fiume közt olcsón épithető vasutnál; és hogy ennél kétannyi haladást, kétannyi sükert várhatnánk kereskedésünkre nézve, mint amannál, azt ujra meg ujra állitni merem. Már csak azt gondolni is visszás dolog, hogy a’ bánsági búza csak ugy állhatja ki a’ versenyt az odessaival, ha Fiuméig (?!) hajón vitetik; hiszen igy mindig a’ régi bajban szenvednénk, miszrint a’ folyam elleni szállitványozás sem olcsón, sem gyorsan nem történhetnék. – Nem, nem! Fiuménak vasut kell. – Vizsgáljuk meg egyébiránt az aldunai szállitásoknál szükséges munkálkodások folyamát: kiki tudja, hogy a’ kereskedés bonyolodott munkát nem igen türhet, és annál szilárdabb, minél egyszerűbb alapokon folytattatik. Már pedig ezt azon aldunai vonalról nem mondhatjuk. A’ naszádok megvásárlása Magyarországban, azoknak eladása Galaczban, a’ hajóslegények visszaszállitása mindannyi kellmetlen mellékgond, melly az egész munkálatot nehezíti, a’ vállakozónak pedig legtöbbnyire nagy kárt is okoz, kivált ha hajóját maga nem kisérheti. – Galacz felé fa fölös bőségben van, ’s olcsóbb mint nálunk; azért is a’ hajók eladásánál csak az épitési érték fizettetik, és ollykor ez sem, vagy az eladással legalább hónapokig kell várni. Vegyük most hozzák, hogy az Aldunán, valamint a’ fekete tengeren is, a’ kár elleni biztositás tetemesb, a’ tengeri fuvarbér magasb, az idővesztés pedig hosszabb, mint ha Fiume felé kereskedünk: és meg fogunk győződni, hogy legalább nyers termékeinket nem kelet, hanem nyugat felé kell az országból kivinni. A’ többi akadályokat, mint a’ Duna torkolatainak elzárását, a’ Duna mentébeni egyenlőn termékeny tartományok versenyzését, a’ civilizálatlan népek közti veszélyes utazást a’ P. Hirlap olvasói már jól ismerik, ’s igy bizton reménhetjük, hogy a’ fentebbi levélből kitünő adatok mindenkit tökéletesen meggyőzendnek, miképen nyers termékeink kivitelének kapuját inkább nyugaton, azaz Fiuméban, és nem keleten kell keresnünk.
Ifj. Szabó Pál.
