Vezérczikk. (Kereskedelmi szemelvények. I.)
Vezérczikk. (Kereskedelmi szemelvények. I.)
Adott szavamat beváltandó, némelly szemelvényekről kivánok emlitést tenni, mellyek a’ közeledő országgyülésen véleményem szerint sürgetős fölvételt igényelnek; de minthogy a’ Pesti Hirlap hasábjain már ugyis kimeritőleg megvitatvák, számomra ismételt elősorolásuk mellett itt-ott néhány toldalékszónál egyéb alig marad fen.
Emlitenem kell pedig, hogy egyedül azon szemelvényekre szoritkozom, mellyek egyenesen az ipar és kereskedésre vonatkoznak. Ezek pedig bizonyos iparágak iránt a’ védrendzser szellemében meghatározandó némelly vámok, és a’ kereskedéshez föltétlenül szükséges közlekedési utak megnyitásából állanak. A’ védvámokat illetőleg: mielőtt közelebbi részletekbe bocsátkoznám, igyekezni fogok szükségességök és gyakorlati alkalmazásuk fölötti csekély nézeteimet, az ausztriai tartományokkali viszonyainkat is illetőleg tisztán és tartózkodás nélkül előadni.
Jó hiteltörvények élénkebbé teszik ugyan az ipart és kereskedést, de azt teremteni egyedül nem képesek, és csak akkor tarthatják fen teljes böcsöket, ha az ország műiparának zsenge csirái, gondosan ápolva, a’ fejlettebb külföld korlátlan versenyzésének semmisitő hatalmától megóvatnak’ és a’ productio jutalmas kelete tökéletesített közlekedési módok által lehetségessé tétetik’ egy szóval: ha az ipar és kereskedés olly kedvezésekben részesül, miszerint magát mindinkább és inkább kifejthesse, ’s ezzel az ország kereskedelmi állapotjának is activ állást biztosithasson; mert hol ez nem igy van, ott a’ hitelezett tőkék nem annyira a’ keresetmódok terjesztéséhez vezető eszközt képviselik, mint inkább olly terhet, melly csak az adósok vagyonát nyomja, ’s bizonyos öszvegig improductive fogyasztja; mivel ott, hol az ipar védetlen levén, elnyomorodtan pang, hol a’ népgazdaság folytonos vesztésben áll, a’ tőkék általában véve nem sokszorozzák magukat; mert a’ hitelezőnek lehető legnagyobb biztositása ellenére sem keletkeznek maguktól kereseti tőkék, sem kivülről be nem özönlenek; jól tudván az idegen tőzsér azt, hogy bár érdekei fölött a’ legpontosabb igazságszolgáltatás örködjék is, ő bukások és a’ fekvő birtok becsütlenitése által mégis kárt vallhat. – IIly körülmények közt a’ pénzhiány mindig érezhetőbben fog jelentkezni, ’s ennek következtében szokatlan magasságra emelkedendik a’ kamatláb, sőt az embertelen uzsoráskodás visszaéléseit magok a’ legigazságosabb és legkorszerűbb hiteltörvények sem fognák akadályozhatni; mert a’ hiteltörvénynek legszükségesebb kelléke ép abban áll, hogy a’ szószegett adós fölött statáriumot tart; és ha illyenkor a’ törvény szavaitóli eltérés által akarna az igazságszolgáltatás a’ nyomasztó körülményeken enyhiteni, azonkivül hogy illy esetben a’ hiteltörvények tettleg fölfüggesztve volnának, még sokkal nagyobb baj is származnék, t. i. a’ törvény meg nem tartásának ’s nem becsülésének káros hatású példája, vészteli következményeivel egyetemben.
Ezeknek folytában még azon meggyőződést is táplálom keblemben, hogy legjobb hiteltörvényeink mellett sem lesz hitelünk mindaddig, mig a’ hazai ipar veszélyeztetett helyzetéből ki nem szabadittatik, és a’ kereskedésnek czélszerű közlekedési módok megnyitása által ut nem nyittatik.
A’ mennyire szükséges tehát eladósodott és kellő kereseti tőkéktől megfosztott hazánknak a’ hitel: ép ugy, sőt még parancsolóbban követeli az idő a’ kereskedési kérdésnek szerencsés megfejtését, miután egyedül ez képes amazt megalapítani ép ugy, a’ mint kereskedésre hiteltörvények nélkül csak gondolni is képtelenség; miért is a’ már megalkotott hiteltörvényeket a’ legnagyobb kincsnek kell tekintenünk, – ollyannak, melly ép ugy maga után vonand sok igen jótékony reformokat, mint a’ minő bizonyos, hogy ezen reformok vagy épen nem, vagy legalább sokkal későbben sikerültek volna, ha a’ hiteltörvények már megalkotva nem volnának. – Hogyha tehát a’ fen kifejtett nézet a’ kereskedési kérdés általánosságbani fölvétele mellett küzd: annál inkább kell némelly egyes szükségesebb személyének mellett állnia, mint különösen bizonyos védvámok előleges meghatározása mellett, mellyeknek föltétlen szükségök felől az ország politicai conjuncturáiból ugy is mindenki meggyőződhetik.
A’ reformnak minden lépése, mellynek részint a’ személy és vagyonbeli bátorság biztositására, részint az ipar és kereskedés előmozditására, történnie kellene, pénzbe kerül; pénz nélkül anyagi reform nem lehetséges: mulhatlanul szükséges tehát, hogy egy, a’ só fölemelt árából alapitott tőkéhez hasonló alap létezzék, minthogy amaz már most elégtelen kitüzött rendeltetésének legkisebb ’s legsürgetőbb szükségeit is födözni. – Létezzék pénzalap, mellyből vasutak és csatornák épitése, közintézetek ’s dunaszabályozás ’stb. költségei födöztethessenek. – Vegyük föl a’ dolgot gyakorlatilag, ’s nem fogjuk tagadhatni, hogy az e’ czélra szükséges költségeknek egyes adózás utjáni előszerzését kivánni annyit tenne, mint számadást késziteni fogadós nélkül. Milly ellenszegülésnek van legujabb időben azon legigazságosabb, ’s annyi köz nemzeti érdekeknél fogva má-már halaszthatlan szükségessé vált, de a’ józan politica által is egyaránt ajánlott kérdés is kitéve, hogy az adómentesek a’ megyei igazgatás költségeihez hozzájáruljanak! – Valljon lehet e olly időszakban, midőn értetlen tömegek, mellyekre a’ magasabb fogalom okai befolyással nem lehetnek, ’s mellyek sokszor igen alárendelt capacitások által vezettetve, a’ fölvilágosodottak többségét leszavazzák, – lehet e, mondom, illy időszakban vasutak- ’s csatornákra a’ hon szükségeihez arányozott ajánlatot reményleni? – a’ hon szükségeihez arányzottat mondék, mert hiszen ekkorig Szepes megye adá a’ legnagyobb summát – 3 millió ftot – utasitásba, pedig hát mire mennénk egy debreczen-fiumei vasut-épitésnél 3 millióval? kivált három év alatt lassan rendetlenül fizetve, sok helyünnen pedig szokás szerint nem is fizetve. Jobb a’ dologba belé sem fogva vesznünk, mint nevetség tárgyává lennünk.
Ennél fogva azt hiszem, hogy jelen körülményeink között, hacsak a’ hon régi káros állapotát fentartani nem akarnók, czélt leginkább védvámok által érhetnénk, ’s az ezekbőli jövedelem olly pénzalap alkotására fordittathatnék, melly honunknak a’ javitások lépcsőnkinti kiviteléhez anyagi eszközöket nyujthatna.
Némi védvámok felállitása tehát, ugy nemzetgazdasági, mint financialis szempontból igazolható, és pedig annyival inkább, mert ezen rendszabás alkalmasnak látszik a’ Magyarország és Ausztria közötti vámok megszüntetésére hununkat előkészitni, sőt ezen catastrophát alkalmasint maga után is vonni.
Kik azt hiszik, hogy a’ provincialis vámok megszüntetésére semmi más nem kell, mint az, hogy a’ nemzet egy kárpótlási öszveg fizetésére és milliókba kerülő catasterek elkészitésére készségét nyilvánitsa, ’s azt hiszeik, hogy a’ többi magától önkényt elkövetkezik, – nem gondolják meg, hogy számvetésekből egy mellőzhetlen előzvényt kifelejtettek, miszerint az országnak műiparos és polilicai állását, ebből folyó minden akadályokkal egyetemben kell előbb figyelembe venni, és megfejtésökön igyekezni, hacsak nem szándékuk lehetetlenséget kivánni!
Tegyük föl, hogy ezen időelőtti lépésre a’ nemzet készséget nyilvánitana, mi volna ennek következménye? egy direct terhet vállalna magára, lemondana a’ reform költségeinek fedezésére szükséges alapnak indirect utoni, például vámjövedelem általi beszerezhetéséről, úgyszintén a’ műiparnak védvámok általi fölemelhetéséről. – És ezen egyenes terhén felül még roppant erőfeszitést kellene kereskedése ’s műiparának élesztésére kifejtenie, hogy az ausztriai ipar túlnyomóságával szembe állhasson. Valljon nem volna e sokkal tanácsosabb Magyarországnak előbb időt engedni, hogy műiparának alapjait letehesse – mire a’ kereskedési külviszonyok által is mintegy fölszólittatik; – hogy utakat, vasutakat és más hasznos közintézeteket létesitsen; az iskolai rendszert gyakorlatibbá változtassa; hogy az ügyvéd nemzet, okos mezei gazdák, kereskedők és kézmüvesekké alakuljon; ’s végre megengedni, hogy előbb a’ teher- fölosztásnak igazságos rendszerét elkészithesse, ’s mind ezt egy országos pénzalap segedelmével – mellyre a’ védvámok nélkülözhetlenek – a’ gyakorlati életbe is átvihesse? – Megerősittetvén és előkészittetvén illy módon az ország, akkor a’ méltányosság ’s azon viszony, mellyben az ausztriai ’s többi tartományokhoz áll, megkivánandja, hogy a’ vámoknak vég-eltörlése, és a’ két ország kereskedési érdekeinek összeolvadása, után a’ folyó tiszta jövedelmeknek számba ’s felelőségbe vétele mellett, a’ statusnak kimutatandó közös terheihez vagyonossága arányában honunk is hozzá járuljon. – Kétségkivül sokan azt fogják ellenem fölhozni, hogy nézetem csak jámbor ohajtás; mások, kik szigorúbban itélendnek, azt velendik talán ellenem, hogy olly vágyakat ébresztek, melylyek az állal, hogy elérethetlenek, egyszersmind izgatók is; és egy uttal azt kérdezendik: valljon türhet e a’ kormány Magyarország érdekébeni védvámokat? valljon nem szenvedne e ez által a’ monarchia jövedelme? nem jutna e tönkre ausztria műipara? – Felhiva érzem tehát magamat, egyszer kijelentett nézetemet okokkal is igazolni, elleneim lehető ellenvetéseit megczáfolni, ’s ez által egyszersmind a’ fenérintett rosz akaratú gyanúnak, melly olly epochában, midőn a’ gyanusitások nemcsak napi renden vannak, hanem egy iskolának nyiltan vallott borzasztó politicai hitvallásához is tartoznak*, személyemre nézve sem maradhat ki, tehetséges szerint elejét venni.
Ez gr Széchenyi nyiltan kiajánlott hitvallomása. – Nem első a historiában. Machiavell és Paolo Sarpi tanitották, ’s Marat és Robaspierre gyakorlották. – Szerk.
Azonban ha netalán ezen ellenvetéseket nem sikerülne is meggyöngítenem, némi nyereségnek tartanám mégis, ha nemzetünk legalább arról győződnék meg, hogy csak felszámitó takarékosságban, ipar-erejének egyesitésében, intelligentia- és kitartásban kereshet szabadulást. – Ha ezen meggyőződés általánossá ’s erőssé leend, kereskedelmi ’s biztositási egyletek alakúlaódnak, a’ naponta terjedő rosznak korlátokat teendők. – Következésképen akármellyik részre hajoljon is a’ győzödelem, csak tökéletes legyen, miszerint általa a’ közvélemény erősödhessék, a’ dologban minden esetre nyereség lesz. Nézetem szerint a’ Magyarország érdekében fölállitandó mérsékelt védvámok által Ausztria ipara nemcsak nem veszithet, sőt inkább uj ösztönt ’s magasabb emelkedést nyerend; miért is sokkal hihetőbb, hogy imigy a’ vámokbóli statusjövedelem is csökkenés helyett inkább szaporodnék. Még pedig azért, mert Magyarországnak a’ többi ausztriai tartományokhozi viszonyát nem lehet azon viszonyhoz hasonlítani, melly két egymástól egészen elkülönözött ország, például a’ német vámszövetség és Angolhon között létezik; mivel mig Magyarországnak belföldi productióval nem fedezhető kellékeit állandóan az ausztriai tartományoktól kell vennie, Angolhonnak kényétől függ ezeket bárhonnan előszerezhetni. – Avvagy nem látjuk e, mikint Angolhon a’ gabonát nem a’ német földről, mint ez előtt, hanem Canadából szállitja? – ’s mint igyekszik magát a’ német gyajúpiaczoktól napról napra függetlenebbé tenni, mi alatt gyarmatait minden lehető kedvezésben részesíti? – Magyarország ehez hasonlót nem tehet; mert ténylegesen azon közös vámvonalon belől kénytelen legtöbbnyire kellékeinek födözését keresni, mellyben Ausztriával egyesitve áll. Ha tehát honunk vagyonossá ’s gazdaggá tétetnék, ez által Ausztria számára egy tehetős vevő volna megnyerve. – Ennélfogva minden kedvezés, mellyben Magyarország részesittetik, termékeny földbe hulló mag leend, melly gazdag gyümölcsöt igér, mig az idegen tartományoknak nyujtandó kedvezés soha sem fog illy osztatlan viszonzást adhatni.
Egyébiránt az is kétségtelen, hogy ha a’ magyar iparnak segédkéz nem nyujtatik, az országnak azon alternativába 174kell keverednie, miszerint vagy mindinkább elszegényedik, vagy pedig biztositó társulatok ’s gyárak alapitására szerfölötti erőfeszitést leend kénytelen kifejteni. Már pedig Ausztria műipara mind e’ két esetben valósággal veszélyeztetnék’ mig ellenben a’ magyar műiparnak nyujtott korszerű engedmények által fejlődhetik egyedül ki egy normalis, minden folytonos izgatottságtól ’s privát viszonyok megzavarásától ment, mindkét ország termesztő erejének kedvező fejlődés.
Hogy fentebbi nézeteimet érthetőbbekké tehessem, fölteszem például, hogy Magyarország gyapotmüvességének alapja le volna már téve, ’s ennélfogva már azon időpont is eljött volna, mellyben ezen iparág olly védvámok által gyámolittathatnék, mellyek az ausztriai versenyzés lehetőségét természetöknél fogva sem zárják ki: mi volna természetes következménye e’ kedvezésnek? az, hogy Magyarországban a’ gyapotgyártás bizonyos határok között lassankint fölemelkedhetnék; de azért Ausztria nem vesztene, részint mivel a’ magyar gyapotszövést pamutfonallal nagy részben az ausztriai gépfonógyárak látnák el, azoknak tehát munkásságuk garapodnék; mert a’ fonal behozatala védvám tárgya nem lehetvén, annak készitéséről Magyarország lemondana; részint mivel a’ müipar magasb fokát föltételező szövetekre nézve, minő például a’ bobbinet ’s egyéb fényűzési czikkelyek, ausztriávali viszonyainknál fogva csakugyan annak termékeire volnánk szorulva.
Ha tehát Magyarország egykor talán képes lenne is Ausztria közönséges gyapotszöveteinek keletét nem anynyira kevesíteni, mint inkább más piaczokra szoritani, mire nézve azonban Ausztria műiparos túlnyomóságának mérsékelt védvámok nem igen árthatnának: elvégre is, mi előtt ezen catastropha elkövetkeznék, a’ provinciális vámok teljes megszüntetésének pillanata már rég itt leend; mikor aztán a’ magyar nemzetnek divat és fényüzéshezi természetes hajlama, és azon nehézségek, mellyek hazánknak a’ gyapotfonal készitésébeni versenyzését még sokáig nem engedendik, illy nemű áruczikkek gyártását kizárólag az ausztriai tartományoknak biztositanák.
Vegyük most a’ műiparnak ollyan ágát, melly már az életnek nálunk is jeleit mutatja, és melly ennek következtében már azon ponton áll, hogy védvámokat joggal igényelhetne, minő például a’ gyapjú-manufactura. – Hogy védvámok ótalma alatt a’ magyar posztógyártás fölemelkednék, az igen természetes; de történnék ez lassan, történnék Ausztriára nézve legcsekélyebb kár nélkül; mert mérsékelt védvám az ausztriai posztó versenyzését ki nem zárná, melly kizárás egyébiránt azon körülmény mellett, hogy Cseh-, Morvaország és Silézia a’ juhtenyésztésben és gyapjúnemesitésben Magyarországot sokkal felülmulják, ’s hogy minálunk előbb még gyárnépességet kell teremteni, valóban nem is képzelhető. Végezetül pedig a’ minő arányban csökkentené a’ magyar gyapjú-manufactura az ausztriai gyapjúszövetek honunkbani fogyasztását, azon arányban nyerhetne Ausztria gazdag kárpótlást keleten, ha t. i. Belgium példáját követve, azon világrész izéséhez alkalmazná szöveteit, mit tenni, ’s általában a’ keleti vásárt fölkeresni, mindaddig ingert magában nem érezend, mig gyármüveinek keletét Magyarhonban eléggé biztosítva találja, ’s a’ magyar gyáripar versenyzése által az édes megszokás helyzetébőli kiocsúdásra ösztönt nem nyerend.
Nézetem szerint tehát a’ Magyarország érdekében fölállitandó védvámok által a’ két országnak méltányosabb egyensúlyba hozott műiparos kifejlése a’ csereközlekedést ugy kiterjedésben, mint élénkségben csak gyarapitaná; ezenkivül pedig az ausztriai iparmüvesek között nagyobb mozgást és energiát hozna létre, mellynek következtében azok a’ helyett, hogy szorgalmuk jutalmát örökké a’ monarchia határai között, és mintegy az egyedáruság talapzatán keresnék, hajlandókká lehetnének a’ világkereskedéshen erőteljesebben föllépni, ’s a’ monarchiát idegen tartományok kincseivel is gazdagitani.Sokan, kik okaimat fölfogják ugyan, de a’ sükert egyedül a’ szemközt álló pártok ereje ’s hatásától mérik, az itt kifejtett nézeteket baljóslatokkal kisérendik. És valóban nem tagadhatni, hogy csakugyan csekély erők is állanak a’ győzelemhez szokott ausztriai manufacturisták irányában!
Némelly jó szándékból irott hirlapi czikkek, mellyek alatt a’ gyanusitások párthívei a’ legnevetségesebb ’s legízetlenebb tartalékgondolat lappangását ’s minden betűjökben árulást szaglálnak, vagy mellyek theoreticus képzelődések gyanánt kikaczagtatnak, ez által nem ritkán az őket némi joggal illető közvéleményrei hatástól is megfosztatnak. A’ sajtónak e’ részbeni hatása tehát valóban igen erőtlen. Magyarországnak kis számú ’s elkülönözött iparmüvesei, ausztriai collegáik hatalma ’s ügyessége által elbátortalanitva, reményleni is alig merészelnek. Ezek mellett a’ nem coordinált városok igazán olly gyönge harczerők, hogy elleneinknél legkisebb aggodalmat sem gerjeszthetnek. – Végre mig az ország műiparos érdekeinek törvényes védelmezője, az életmód ’s eddig inkább jogtudományi irányú nevelés miatt erre kevésbé alkalmatos nemesség csak most készül a’ műiparos élet természetét kitanulgatni, ’s közvetlen érdekeit fölfogni: az alatt elleneink már régóta magányhasznukat az egész monarchia közálladalmának javával azonosítottnak tüntetik elő, s győzelmi mámorukban most bátran uj nyereség után száguldozva, a’ régi gyakorlatot, mint elhasznált eszközt félrevetik, és szabad kereskedést pengetnek ajkaikon mint olly panaceát, mellynek megvásárlásáhoza magyarnak is direct pénzáldozattal méltó volna hozzá járulnia. És ezen győzelemhez szokott műiparos és kereskedelmi czéhnek vannak saját hazánknak szivében is szövetségesei, egy tőlefüggő embercsoport, és mind azok, kik a’ legelfogultlanabb lélekzésre is szakadási czélzetokat költenek. – Gynusitások, mellyeknek érdekeink ellen fegyverül használásukra alkalmat igen könnyen nyerhetni. –
Reményeinket ezen urak engedékenységére akarni épiteni igazán gyermekes könnyenhivőségre mutatna. – Avvagy nem ád nékünk, elég világos bizonyitványt a’ triestieknek Fiume elleni harczuk, hogy ok az egész kereskedést saját zsebeikben kivánják centralisálni? – és mikint is lehetne ez másképen! – Avvagy nem fekszik e a’ gyár- és kereskedés embereinek physiologiájukban bizonyos vágy, minden tekintet nélkül mások sorsára, „a’ pillanattól lehető legnagyobb nyereséget kicsikarni? – Ők a’ jelennek emberei, ok jövendőt nem ismernek! Ha tehát igazságos kivánataink eldöntése hatalmas elleneinktől függene, ugy kétségtelenül vesznünk kellene. – E’ viszályos kérdésnek megfejtése azonban, istennek hála! most sem egyik, sem másik párt tulnyomóságától nem fog függni, hanem egy minden magányérdekeken felülemelkedett birónak közös fejedelmünknek itéletétől! Ha ügyünk igazságos, ha igényelt érdekünk az egész monarchia érdekével öszhangzásban áll: akkor elleneink, számban bármi sokan, – pénzben bármi hatalmasak legyenek is, kénytelenek lesznek visszavonulni. – Nem látok tehát semmi okot, miért kellene a’ magyarnak ez ügynél kétségbeesni, ha keblét, kormánya iránt az ujabb idő eseményei által igazolt bizodalom, ’s azon meggyőződés lelkesíti, hogy hatalmasan ótalmaztatva egyesek kapziságának áldozatául nem eshetik.
Gróf Pejacsevich János.
