Szepes.
Szepes.
Mart. 3. Ha történetekbe visszapillantunk, ’s a’ nemzetek különböző sorsának okait kutatjuk: meg fogunk győződni, hogy – a’ szerencsétlen viszonyok hatalmát kivéve – a’ hátramaradás vagy előhaladás okai többnyire magában a’ nemzetben találhatók. Nem Demosthen, hanem a’ görögök hiába volt, hogy Phocion jóslatai teljesedésbe mentek. – Hazánk multjának boldogtalan körülményeit vizsgálni e’ helyre nem tartozik; annyi azonban igaz, hogy csak a’ 19-ik századdal ébredt fel elhanyagolt állapotának javitására ’s azóta néhány eredménydús országgyülés után folyvást a’ czél felé vezető módokról eszmélkedvén, sőt némelly specialitásokra nézve már az ösvényt is kijelelvén, a’ legszebb remények közt él. ’S ime elkövetkezik az eldöntő pillanat! a’ sorompók nyilnak, a’ megyékben küzdés van; de a’ győzedelem nem egyenlő; mert egyben az igazság, másban csak cast-ok balúl értett érdeke győz. Honnan e’ különbség? miért vállalja fel Zólyom a’ házi adót, Szepes a’ subsidiumot, somszédja pedig egyet sem? Három körülmény van uraim! melly igénytelen véleményem szerint a’ megyék haladását vagy csökönösségét leginkább határozza: az egyéni értelmiség ’s polgári erény; a’ hivataloskodók, vagy hivataloskodni kivánók ’s a’ választók közti viszony, és végre minden megyének az egész országhozi állása. A’ polgári erény legelső feltétele az öntudat, de ez nem tenyészhetik ott, hol a’ legszebb igyekezet gyakran véteknek bélyegeztetik. „Nem szólhatok meggyőződésem szerint – mond egy – mert ezt az eszély nem engedi”; – „mi haszna lesz Szepesnek a’ fiumei vasutból?” – kérdezi a’ másik, és valóban igen nehéz minden emberrel elhitetni, hogy az egész növekedésével minden egyes résznek is növekednie kell. Ki tehát Szepesnek ebbéli viszonyait ismeri, ki a’ P. H. 196. számábani czikkemet olvasá, annak reményeit a’ haladni kezdő megyének azóta tett ’s a’ közönséggel közlött lépéssel bizonyosan felülmulták. – Azonban van az e’ lap 220 és 21 számaiba foglalt közlésekben két pont, mellyekkel megelégedni még annak is nehezen esnék, ki a’ haladni kezdő Szepesről csak igen miniature reményeket táplált, ha ezek ugy mentek volna határozatba, mint ott közöltetnek. Igy azon határozatból: hogy a’ követek utasitás hiányában azt bevárni kötelesek, még nem fog következni, hogy Szepes megye nullitásban maradjon, mihelyt hozzá teszszük, hogy az utasitás nem érkezése esetében az anya-utasitás és a’ megye szellemében nyilatkozzanak; mert ha megérkezik, ugy a’ pótlóutasitás, ha pedig nem érkezik, ugy az anyautasitás és a’ megye szellemében nyilatkozhatnak. – Igaz, hogy az ősiség eltörlése csak megszoritva fogadtatott el; de jól jegyzé meg egy táblabiró: „vestis semellacerataplicari potest, sed nova amplius fieri nequit.” Szakittassék csak le az ősiség ámitó köntöse, ’s a’ madame hódolóival együtt pirulni fog; nem áll azonban az: hogy az eladó tartozzék az eladott vagyont mással pótolni, mert ezt már valóban impracticus nézetnek lehetne keresztelni; csak az van a’ küldöttség javaslatában, hogy szerzőnek senki se tekintessék addig, mig ősi vagyona kipótolva nincs. – Ezeket előrebocsátván, a’ közgyülés utolsó napjain előfordult tárgyak közül e’ lap számára még a’ következendőket szemeltem ki: A’ választmány javaslá: hogy a’ vámjog a’ megyékre ruháztassék, vámot pedig nemes és nemtelen egyformán fizessen és az ebből bejövő jövedelmek az adózó nép könnyitésére a’ házi pénztárba folyjanak. Tehát privilégiumról volt szó, ’s mindjárt hevesebb lön a’ tanácskozás, és szép alkalmunk volt, a’ házi adó körüli önámitgalásból folyó következetlenségek egész halmazával először találkozni. A’ nemességnek nem tanácsos önkényt lemondani vámmentességéről hallatszott egy részről – mert ha azt teszi, majd minden egyéb kiváltságait is veszélyezteti. Ugyan kár, hogy Árpád idejében még szinházak nem léteztek, mert meglehet, hogy a’ magyar nemes most a’ komédiát is bérmentve nézhetné. Inkább egyenes adót akarunk fizetni – mondatolt másfelöl – mintsem hogy a’ vámosok zsarolatainak kitéve legyünk. – Igen különös! ha a’ házi adóról van szó, akkor az indirect adó tetszik; ha megint vámról van kérdés, akkor az indirect adót egyenes adóval szeretnők pótolni; de ki van már mondva, hogy egyenesen nem adózunk. Mit tegyünk tehát, hogy a’ jobbágy nagyobb terheltetése nélkül jó utakon járhassunk? ajánljuk subsidiumot; de nagyon szaporodni fog a’ subsidium: vegyük tehát határozatba, hogy az ajánlott subsidium egy része mindig a’ megye számára hagyassék, és ez a’ nemesség részéről vám gyanánt utcsinálásra fordíttassék; ’ s a’ többség a’ mellett nyilatkozván, a’ határozat illyformán kimondatott. – A’ népképviselet még időelőttinek tartatik; de a’ választmány javaslata, melly szerint minden urihatóság alól fölmentetett község, két tanácskozó, de nem határozó szavazattal felruházott követekkel a’ megyei gyüléseken képviseltetni javasoltatott, elfogadva lön. A’ mészárszéki jog eltörlése nem pártoltatott, hanem a’ követeknek utasitásul fog adatni, hogy az iránt olly rendelés tétessék, mint 1836-ik a’ boltnyitás iránt tétetett*. – Végre Gömör megye levele a’ fegyvergyakorlatok iránt, a’ választmányhoz utasíttatott; Tolna megye levele pedig lelkesen pártoltatott.
Ez a’ mi nézetünk is. – Szerk,
Jámbor
