FRANKHON.
FRANKHON.
(Követkamrai ülések.) Mart. 1. A’ követek nagy számmal jelennek meg; a’ karzatok tömvék hallgatókkal. A’ financzminister az 1841-iki budget végszabályozását tárgyazó törvényjavaslatot terjeszti elő, melly a’ kamra által vizsgálat végett az osztályokhoz utasittatik. Ezután a’ titkos költségek iránti ministeri törvényjavaslat van napirenden. Legelőbb is Ledru-Rollin ur foglalja el a’ szószéket. „Uraim!” – ugy mond – „a’ biztossági javaslat valóban és minden kétség fölött a’ minister-crisis kérdését állitja fel. Ha a’ cabinet meg leend buktatva, ugy ez a’ huszonharmadik ministerium 1830 óta. (Hosszas nevezetés.) Midőn a’ „juliusi intézkedés” alapíttatott... (számos szózat: „Mi akar ebből lenni? Miért mellőzi ön e’ szót: monarchia?”) akkor két egymással megférhetlennek látszó dolgot akartak egyesíteni: a’ szabadságot és hatalmat. A’ szabadságnak Frankhonban, mikint önök is tudják, négy gyökere van: esküttszék, sajtó, választás és nemzeti őrség.” A’ szónok megmutatni törekszik, mikint e’ négy institutio meghamisittatott, az esküttszék polilicai fondorkodások eszközévé aljasittatott. A’ szónok Guizot urnak egy munkájából idézetet mond, mellyben elmondatik, hogy gyönge kormányok mindig az esküttszéket veszik segítségül, ’s ekkép az igazságszolgáltatást vonják a’ pártok küzdéseibe. A’ szónok emlékezteti a’ kamrát az esküttek jegyzékének nem rég a’ szószéken fölfedezett készítésmódjára, elősorolja a’ sajtó ellen elkövetett ministeri vétkeket, a’ nemzeti őrségnek különféle városokban történt eloszlatását, holott X. Károly épen azokért lön megbuktatva, miket most a’ ministerek cselekszenek. A’ szónok hasztalannak véli a’ kormányt csak azért megbuktatni, hogy megbuktatva legyen, ’s kijelenti, hogy a’ democrata párt voksát mindaddig visszatartandja, mig a’ kormány mostani tagjait felváltani akaró férfiak őszintén és egyenesen nyilatkozandanak. Ledru Rollint a’ szószéken Gasparin Agénor követi. Ő hasonlag szükségesnek tartja, hogy mindenki őszintén és egyenesen nyilatkozzék. Élénken kél ki a’ szónok az oppositio ellen, melly mind a’ mellett is, hogy az események pálczát törtek fölötte ’s az ország öt megtagadta, folyvást a’ vádló szerepét játszá a’ kamrában, és a’ ministerpárttól elszakadni készülő Dufaure- és Passy-féle szinezet megleczkézése után már csak azért is a’ kormány fentartására, tehát a’ titkos költségek mellett szavaz, mert az oppositio szándékaival ellenkezőt akar. Jolly ur az esküttszék, a’ sajtó és szabad választás elleni sérelmekkel vádolja a’ kormányt, ’s a’ hibát, mint Lamartine ur a’ válaszfölirat fölötti vitatkozás alkalmával, az összes rendszerben keresi, ’s e’ jeles szónoknak akkor mondott szavait idézi: „Olly kormánynak,melly egy szabadelmű eszme fellobbanásából eredett, a’ tömegek, az értelmiség, a’ munka kormányának kell lennie, vagy szükségkép semmivé lesz, ’s egykor mulhatlanul le fog döntetni.” A’ szónok minden 1830 óta hozott törvényt felhord, le a’ Paris befalazását tárgyazóig, ’s a’ morogni kezdő középeknek ezt kiáltja: „Morogjanak csak önök, önöknek igazuk van. Majd ha Paris körülbástyázva leend, akkor fogják – de fájdalom! már igen későn – átlátni, mikép e’ vármüvek nem arra rendelvék, hogy Parist idegenek ellen védjék, hanem hogy róluk közszabadságaink megtámadtathassanak.” A’ szónok azon kijelentéssel végzi rövid beszédét, hogy a’ titkos költségek ellen szavaz. Desmousseaux de Givré ur emlékezteti az oppositiót, hogy 1840-ben is a’ titkos költségek mellett szavazott, ’s a’ pártok jellemzésébe bocsátkozván, egy uj ministerium összeállitásának lehetlenségét igyekszik megmutatni. Passy ur kijelenti, hogy ő nem vágy ministerségre. Dufaure ur, mint egy hónap előtt Lamartine, ünnepélyesen elválik a’ ministeri párttól, ’s e’ lépésének, valamint ama’ pártfogásnak, mellyet eddig a’ ministeriumnak nyujtott, okait hosszasan fejtegeti. Két év előtt a’ helyzet olly veszélyes, olly fenyegető vala, minélfogva kötelességének tartá a’ belpoliticát egy pillanatra hevertetni’ de balgaság volna egy országtól, magát örökké olly politicai törvényekhez kötni, mellyek egy forradalom után készültek, balgaság volna, ha a’ kormány létezése 13-dik évében sem akarná még megvizsgálni: ha nem volna e üdvös, alant is mindennemű mérsékelt és józan javitásokat eszközölni, ’s igy a’ régi többség szűk köréből valahára kivergődni? A’ szónok csak a’ választási törvény javitásában lát üdvösséget, és a’ titkos költségek ellen szavaz.UtánaGuizot ur, külminister, megy a’ szószékre. „Uraim! – mond Guizot – mindenek előtt köszönetemet kivánom kifejezni az előttem szóló tisztelt szónoknak (Dufaure urnak). Teljesen igaz, hogy ő tiszteletreméltó barátival egyetértőleg a’ kormányt két évig támogatta, még pedig önkényt, szabadon, tisztán csak az ország érdekében, a’ nélkül hogy az egyik vagy a’ másik fél köteleztetéseket vállalt volna el. Ő kifejté önök előtt okait; ő támogatá a’ kormányt, mert szükségesnek hivé, hogy baráti külviszonyaink Europával helyreállittassanak, a’ belrend fentartassék, pénzügyeink jobb rendbe hozassanak, és a’ közjólét biztosíttassék. Ezen okoknak áldozá fel ő és áldozák fel tisztelt baráti ama’ véleménykülönbséget, melly őket azelőtt a’ kormánytól elválasztá. A’ tisztelt szónok most elértnek hiszi ama’ kettős czélt, mellyet szemmel tartott volt; ő azt hiszi, hogy barátságos viszonyaink külföldön helyreállottak, hogy a’ béke megerősíttetett, a’ belrend biztosíttatott, hogy pénzügyeink, jólétünk, jó állapotban vannak. Ha ezt nem hinné, ugy a’ kormánynak két éven át nyujtott támogatás okai még fenforognának. De a’ tisztelt szónok ugy vélekedik, hogy ama’ czélok elérése után teljes szabadsága van más czélokat, más nézeteket követni, mellyekre nézve közte és a’ kormány közt véleménykülönbség forog fen. Fogadja köszönetemet azokért, miket mondott; ’s most a’ véleménykülönbségre megyek át, melly itt elől áll. Ha e’ véleménykülönbség valóban ollynemű volna, minőnek ő festi, ugy azt méltán roppantnak nevezhetné. Ha az általam támogatott politica valóban a’ mozdulatlanság politicája, ’s minden előlépés ellensége volna, ugy valóban nagy oka volna e’ politica ellen harczolni. De én az általam követett politicát nem csak nem tartom a’ haladás ellenségének, sőt meg vagyok győződve, hogy a’ hon csak ezen politica által teheti meg azon előlépteket, mellyekre annyira szüksége van. Egy pont iránt, t. i. a’ jelenleg fenálló politicai jogok kiterjesztése körül, van ugyan némi véleménykülönbség a’ tisztelt szónok és a’ kormány között. Ugy van, a’ kormány nem hiszi, hogy törvényhozásunk reformjainak ideje már elérkezett, kivált most egy tizenhárom éves roppant rendszerváltozás után, melly minden társadalmi viszonyainkat megváltoztatná és kétségesekké tevé, mellyel kevés hónapok alatt reformok hozattak létre, mellyek eygy egész századra elégségesek lettek volna; a’ kormány nézete szerint az ország érdeke nem kivánja, hogy álladalmi épületünk talpkövei csekélységek miatt ujból megrendíttessenek. A’ kérdés, melly bennünket elválaszt, csak az idő és a’ közérdek kérdése. Reformjaink pályáját, politicai jogaink körét örökre bevégzettnek egy józanelmű som tekintheti. A’ dolgok egyszerű folyama, az erkölcsök természetszerű előmenetele által egykor politicai jogaink is nagyobb számu polgártársainkra fognak kiterjedni. De mi nem tartjuk czélszerűnek e’ reformokat most megkisérteni; nézetünk szerint az ország, a’ szabadság többet veszítne vele mint nyerne. Alkotmányos kormányunknak, e’ kamrának, a’ koronának ’s minden institutióinknak előbb szilárd alapot kell nyerniök; mielőtt szabadságaink kiterjesztéséről gondolkozunk, annak teljes, türelmes gyakorlatát, használatát kell előbb megtanulnunk. Ez nem csekély előlépés, mellyet tennünk kell, ’s hitem szerint az előlépések leglényegesbike. A’ politicai jogok és szabadságok jó alkalmazása is valami, és én ugy hiszem, több idő fog talán kivántatni, mint önök vélnék, hogy azokat komolyan és teljesen gyakorolhassuk. (Szózat a’ baloldalról: „És becsületesen.”) És becsületesen, mint ön mondja. De forradalmakból tisztán ’s becsületesen nem származhatnak szabadságok.(A’ szónok zajosan szakasztatik félbe balról.) Ez még soha sem történt. A’ rend ölében és szabályos kormányok ótalma alatt kell a’ szabadságoknak egyesülniök és fölemelkedniök. Ez a’ legfontosabb előlépés, mellyet tennünk kell. Hasonló fontosságu előlépés, minden személyek és életviszonyok erkölcsi anyagi állapotának javitása, ’s ezen még soha sem munkáltak olly buzgalommal, mint jelenleg mi munkálunk. Ne áltassuk magunkat. Sem a’ belátás, sem a’ műveltség, sem a’ személyek erkölcsi és anyagi állapotja nem áll még nálunk ama’ polczon, mellyen institutióink állanak. Még rendkivül sokat kell tennünk, hogy a’ társaság minden osztályait e’ polczra emelhessük. Ez azon előlépés, melly körül nem lehet eléggé fáradni, ’s melly körül mi naponkint fáradunk. Azok, kik – mint mi – a’ tömegek oktatása, polgárositása körül fáradnak, nagyobb előlépéseket tétetnek a’ társaság által, mint azok, kik némi politicai jogok rongyait akarják elébe dobni, összesen. Ne kövessünk el anachronismust! Egykoron egy ránk nézve dicső időben nálunk a’ társadalmi és politicai jogok kivivása volt az ország nagy feladata. E’ feladat most meg van már oldva; most arról van szó, hogy annak eredményeit hasznunkra forditsuk. Mi volnánk a’ haladás ellenségei? Azt önök, uraim! nem hihetik. Ama’ haladás, mellyről önöknek szólok, a’ társaság élete, ez ma minden kormány fenállásának föltétele. Ne áltassék önök magokat: minél szabályozottabbak leend a’ kormányok, minél nyugodtabban forog az igazgatás törvényes határai közt, 189minél szilárdabb alapon nyugszik a’ béke ’s nyugszanak a’ külhatalmakkali barátságos viszonyaink, annál gyorsabb és biztosabb leend haladásunk. Ime ez értelme a’ kormány politicájának, és ama’ többségének, melly a’ kormányt támogatja. Mi magunkat a’ haladás barátinak hiszszük, épen ugy, ’s még sokkal inkább, mint akárki más, és ugy hiszszük, hogy haladást tétetünk a’ nemzettel épen ugy, és még sokkal inkább, mint akárki más.” Ezután a’ szónok egy más véleménykülönbségre megy át a’ kormány és Dufaure ur között, t. i. a’ motozásjog kérdésére. Erre nézve régibb nyilatkozatait idézi. – „Én – ugy mond – a’ motozásjog fölötti vitatkozások alkalmával négy dolgot mondék; először: hogy a’ szerződvényket, mig megszüntetve nincsenek, fentartani és teljesíteni kell; másodszor: hogy szerződvényket csak fegyverrel vagy kölcsönös egyetértéssel lehet felbontani; harmadszor: hogy szerződvények megszüntetésére addig nem lehet alkudozást kezdeni, mig nem mutatkozik a’ czélérhetés valószinűsége; negyedszer végre: hogy az ország és kamra e’ részbeni ohajtását komolyan fontolóra vevén, azonnal alkudozást fogok kezdeni, mihelyt ennek sikerét remélhetem. Ezt mondottam én; mit lehet még tőlem kivánni? Azt álliták, hogy a’ kormány nem fordít elegendő buzgalmat ama’ feladatra, mellynek megoldását a’ kamra ohajtja. Midőn az 1841-ki szerződvény megerősitéséről vala szó, kötelességemnek tartam önök elébe terjeszteni azon okokat, mellyek engem e’ megerősitésre inditának; én nem hallgaték el semmit. De miután a’ kamra és ország ellenkező értelemben nyilatkozott, alkudozni kezdek; én megtagadám a’ megerősitést, ’s kieszközlém, hogy e’ miatt a’ két ország közötti barátságos viszony legkisebb változást sem szenvedett. Azok után, mik akkoron történtek, és miket önöknek régibb beszédeimből emlékezetökbe hozék, fölöslegesnek tartom a’ motozásjogot illetőleg még valamit mondani.” A’ szónok végre megmutatni törekszik, hogy Roussin admiral tengerészeti ministerré nevezése legkisebbet sem változtatott a’ kormány rendszerén, ’s az admiralnak a’ pairkamrában mondott beszédét idézi bizonyságul, hogy özte és a’ kormány többi tagjai közt legnagyobb egyetértés uralkodik. A’ külminister e’ beszéde de a’ Journal des Débats állitása szerint a’ kamra minden felekezeteire mély benyomást tön. Dufaure ur ülőhelyéből röviden azt válaszolja: hogy közte és Guizot ur közt sokkal nagyobb a’ véleménykülönbség. Az ő nézete szerint a’ reformokat már be kellene jelenteni ’s még e’ törvényhozási szakban munkába venni. Ezzel az ülésnek vége szakad, ’s az elnök a’ vitatkozás folytatását más nap délutáni egy órára halasztja. (Folytatása következik.)
