NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
M’ Naughten vádpere mart. 3-kán kezdődött Old-Baileyban a’ középponti büntetőtörvényszék előtt, tömérdek hallgatók jelenlétében. Tindal főbiró és a’ másik két biró helyfoglalása után a’ gyilkos a’ törvényszék sorompói elibe állittaték. A’ vádlott egészségesnek látszék, arcza régi piros szinében vala, ’s csak némi kis reszketegséget és sebes lélekzést lehete rajta észrevenni, mi hihetőleg ingerült kedélyállapotjának következése volt. A’ titoknok felolvasá a’ vádiratot, ’s kérdezé a’ vádlottat: „bűnös vagy nem bűnös?” Mire M’ Naughten meglehetősen érthető és szilárd hangon ezt felelé: „nem bűnös!” Az esküttek hitletétele után a’ sollicitor general, sir W. Follett, elibe terjeszté az esküttszéknek, hogy ma egy épen olly kínos, mint fontos kötelesség teljesitésére lőn meghiva. Arról kell ma t. i. az esküttszéknek határoznia, vétkes e valóban a’ vádlott ama’ borzasztó bűntett körül, mellyel vádoltatik? Ő (Follett) legjobban hiszi a’ korona és közönség iránti kötelességét teljesíteni, ha lehetőleg nyugodtan és szenvedélytelenül adja elő a’ szomorú eset minden körülményeit. Sir W. Follett erre elbeszélé a’ gyilkos tettet, ’s igyekezék megmutatni, hogy a’ vádlott nem Drummond urat, kinek szeretetreméltó jelleménél fogva nem is létezett személyes ellensége, hanem önvallomása szerint Peel Robertet jelölte volt ki áldozatul. Említi, mikint Drummond ur a’ kincstárnál hivatalt viselt, ’s egyszersmind Peelnek magánytitoknoka is volt, ’s mint illyen, az első minister hivatalos szállásán lakván, a’ gyilkos által menet ’s jövet közben folyvást lesetett, a’ minthogy M’ Naughten maga is kijelentette, hogy nem Drummond, hanem Peel urat vélte agyonlőni. A’ fölperes főügyvéd, ha a’ vádlottnak büntette pillanatábani őrültsége bebizonyittathatik, a’ védelmet alaposnak tartandja; de a’ közbátorság minden esetre azt kivánja, hogy illy borzasztó bűntett ne maradjon büntetlenül csak azért, mert föl lehetne talán tenni, hogy őrültségből követtetett el. Egyébiránt ő nem akarja az esküttek itéletét megelőzni, hanem a’ törvényszékre bizza a’ vádlott kedélyállapotját megitélni, mellyben a’ gyilkostett elkövetésekor vala. Erre a’ terhelő tanúk hallgattatának ki: a’ rendőr, ki a’ vádlottat elfogá, Drummond ur orvosai ’s több rendőrségi tisztek és constablerek, kik a’ vádlottra elfogatása óta ügyeltek. Ezek vallomása egyenlően azt látszik bizonyítani, hogy M’ Naughten a’ gyilkostett idején csakugyan eszén volt, ’s csak azóta mutatott szóban és viseletben némi különösségeket. Másnap Cockburn, a’ vádlott ügyvéde, majdnem négy óráig tartó beszédben védencze védelmére lényegesen ezeket mondá: „Természetesen eszembe sem juthat az elkövetett tűnt tagadni: az én védelmem tehát nem a’ tett kérdése, hanem a’ fogoly lélekállapotja körül forog, mellyben a’ tett pillanatában vala. Az örök igazság nevében szólítom fel önöket, hogy a’ nyomozásban, melly egy szerencsétlennek élete fölött vet sorsot, minden elővéleménytől távol maradjanak. Törvényeink szerint olly ember, ki elméjének használatával nem bir, nem ura cselekvényeinek, ’s igy a’ tett nem róható föl nekie. Bizonyitványokat terjesztendek önök elébe, mellyek czáfolhatlanul tanusítandják a’ fogoly elmezavarát. E’ bizonyitványok részint anyavárosának Glasgownak hatóságaitól erednek, mellyektől a’ vádlott több ízben ótalmat kért képzelt szövetkezések ellen; részint orvosoktól, kik oda nyilatkoznak, hogy M’ Naughtent elméjének megzavart állapotja vezérlé a’ bűntettre. Ezen orvosok közül többen vannak itt jelen, ’s meg fogják önöknek mondhatni, hogy a’ fogoly az utólsó két évben az őrültségnek tagadhatlan jeleit adá. Épen a’ védenczem által elkövetett gyilkosság bizonyitja legvilágosabban őrültségét. Nekie legkisebb észszerű oka sem volt olly férfiút meggyilkolni, kivel soha legkisebb személyes érintkezésben sem volt. Nincs ok rá, hogy a’ tett politicai fanatismus eredményének tartassék, ’s legkisebb tanúság sem bizonyitja azon állitást, hogy a’ Drummond urat ért golyó sir Robert Peelnek lett volna szánva.” Az ügyvéd ama’ felszólitással fejezé be beszédét, hogy a’ törvényszék igazságos és elfogulatlan itéletet hozzon. Beszéde mély benyomást tőn az esküttekre és valamennyi jelenlevőkre. A’ fölmentő tanúk közül legelőször a’ fogoly atyja hallgattatott ki.
