SZERBIA.
SZERBIA.
Az augsburgi Allg. Ztg. egyik nándorfehérvári levelezőjétől következő levelet közöl febr. 27-kéről: „Kiamil pasa Stambulba hivatott, ’s néhány nap előtt már el is utazott a’ fővárosba. A’ portának a’ Szerbia miatt elkövetkező bonyolodásoknál szüksége van azon férfiúra, ki utolsó septemberi forradalmunk drámájában, ’s azóta mind maiglan, tartományunkban a’ legfontosabb szerepet játszá. Gyorgyevics Sándor kormányának és önmagának fenmaradását még soha sem fenyegette olly komoly veszély mint most, és ez saját közös hibájok! A’ kormány kettős kibát követett el. Először ama’ túlságos rendőrségi rendszabályok által, mellyek idegenek és honfiak ellen hozattak, minélfogva a’ lakosok mértéken túl alkalmaztattak a’ határszélek és a’ belkerületek őrzésére; minek az a’ vége lön, hogy a’ nép, melly eleinte rokonszenvvel viseltetek a’ mostani kormány iránt, jelesül pedig a’ kereskedést üző osztályok, elidegenültek tőle. Másodszor: ama’ veszélyes irány által, melly az uj kormánynak adatott, ’s ezen amannál sokkal fontosabb balfogást súlyos következmények fenyegetik. A’ szerb kormány t. i. néhány legnyugtalanabb tagjainak – kik legújabb időkben vakon követték az itt levő franczia consul sugallatait – unszolgatásaira és saját keblében lappangó ellenségeinek – kik a’ ragaszkodás álarcza alatt Gyorgyevics Sándor kormányát szándékaiban erősitgeték és e’ veszélyes pálya követésére bátorítgaták – csábitásaira, olly szövetkezésekbe bocsátkozott, mellyek szükségkép a’ legnagyobb zajt fakaszták Europa szivében, és Oroszországot kiragadák ama’ magányhelyzetből, mellyben legújabb ideig Szerbiára nézve volt. Azonban a’ porta még folyvást szilárdul el van tökélve, hogy itt a’ status-quo-t fentartja, és mintha előre más nézetekre hajolását lehetlenné akarná tenni, különbség nélkül nyul minden eszközhez, mellyet czéljaira alkalmasnak vél. Illy kényes eszközhöz nyúlt most, midőn a’ nagy urnak a’ már több ízben említett czári levélre adott válaszát nyilvánitá. Az emlitett nagyúri válasz az Echo de l’Orient legközelebb számában olvasható leend. Ez iratnak hangzata és tartalma sokkal himezetlenebbnek látszik, mintsem hogy a’ Stambulban levő orosz követ azt eredetiben merészelte volna Sz. Pétervárra küldeni. A’ porta tartózkodás nélkül nyujtja most az az egész világnak tudomásul. Volt vagy van e tudomása a’ portának ama’ fondorkodásokról, mellyekben egy ismeretes lengyel herczeg magát elég meggondolatlanul vezérré tette? Ez alig hihető; különben nem igen remélhetnék Stambulban, hogy más álladalmak, mig a’ porta tekintélyét nagy fáradsággal támogatni törekszenek, saját kötelességeikről és érdekeikről megfeledkezhetnek.” – E’ levélhez a’ fenidézett hirlap szerkesztősége csillag alatt egy jegyzetkét ragaszt, mellyben egy párisi levél nyomán az itt említett szövetkezéshez némi felvilágositások foglaltatnak. Ezek szerint a’ mostani szerb kormány párisi ügynöke, talán a’ Belgrádban levő franczia consul sugallatára, Parisban Czartoryski herczeghez folyamodott, ki az uj szerb kormány fáradozásait, a’ franczia kormány általi elismertetésének eszközlése körül, támogatta. A’ franczia consul köztudatul első vala, ki a’ septemberi forradalom után Belgrádba visszatért. Czartoryski herczeg, ki roppant magányvagyonnal bir, e’ hirek szerint, nem csak tetemes pénzsegélyt nyujtott a’ szerb kormánynak, hanem a’ hadi eszközök beszerzését is elősegíteni igérte. Mi való, mi nem való e’ hirekből? fölötte homályos; csak azt véljük szükségesnek megjegyezni, hogy az augsburgi hirlap azok sorában áll, kik a’ szerb ügyekről és a’ forradalom előzményeiről a’ legfonákabb nézeteket terjesztek. Feltünő azonban minden esetre, hogy az említett hirlap Londonból is illy lengyelszövetségre utaló levelet közöl, mellynek tartalma sokkal érdekesb, mintsem hogy közlését elmulaszthatnók. „London mart. 2-án. Önnek levelezései az aldunai tartományokból több ízben ismételgetek, miképen ott nem csekély nép és pártvisszahatás létezik az orosz szlavismus és ennek rendszere ellen, melly uralmát e’ szélesen elterjedt nép minden törzsökeire lassankint kiterjeszteni és a’ panszlavismus eszméjét okossággal és erővel valósítani készül. A’ szlávok egyesülése csak akkor lehet veszélyes Europára nézve, ha orosz erővel, orosz hegemónia alatt valósul; másképen a’ panszlavismusnak nincsen értelme. Reméltek e a’ dunai fejdelemségek bizonyos német hatalomra támaszkodhatni? nem tudatik; de aligha kétségbe vonható. De bárminemű mozgás történjék is ama czélra a’ balti és fekete tenger közt, mindig szükségkép sikeretlen marad, ha Németország fenállását és hatalmát fenyegeti. Tény, hogy illy elmélkedések az aldunai „hazafiak” közt és más vidékeken eleinte némi befolyást gyakorlának; de a’ dolgok vajmi gyorsan más fordulatot vőnek, és az eredetileg tisztán anti-orosz irány egyszersmind – és elég váratlanul – antinémet is lőn. Franczia ügyviselők – nem akarom mondani, statusférfiak – szenvedélyességének és meggondolatlanságának sikerüli ez uj szinezetet adni, és roszúl kiszámolt beavatkozásuk által a’ dunai fejdelemségek reményeit meghiusitani. A’ franczia szövetség Sz. Pétervárott köztudatul nem lőn elfogadva. Oroszország azonban ama’ visszautasitásnál talán nem egészen határozott ellenszenvek által vezérelteték. Oroszország többecskét számolt, ’s ugy látta, hogy a’ franczia szövetség nem 188igér túlnyomó hasznokat, hogy jelen viszonyai közt kényelmesb helyzetben van; ámbár egy aljas, erőszakos és övéivel ellenkező álladalmi elveken alapuló szövetkezés nem keveset tőn arra, hogy Oroszország régibb szövetségei iránt kedvezőbbleg mutatkozzék. Francziaországból mind e’ melleit is mohón fordultak a’ vágyak az alsó Dunára és Visztulára, ámbár e’ vágyak, Belgiumért, ez egyetlen jutalomért, szívesen eloroszosodtak volna, ott (t. i. a’ Duna és Visztula partjain) minden elkövettetek, hogy francziák iránt rokonszenv gerjesztessék; a’ közhangulat összefüggésbe hozatott a’ lengyel-franczia propaganda forradalmi törekvéseivel, ’s ez által a’ német hatalmaknál nagy figyelem és aggodatom gerjesztetek. Ugy látszik, hogy Belgrádban, Jászvásárban, sőt Bukarestben is, még pedig az uj kormány alatt, nagy hibásan e’ dologba ereszkedtek, mit sok részben Gyorgyevics Sándor párisi politicai ügyviselője Csernobaracz, egy szűk politicai belátásu ember, tudositásai által eszközölt, mellyekkel teljesen sikerült, legnagyobb szerencsére nem a’ fejedelmeket ugyan, de a’ három nevezett városban a’ legtekintélyesb kormányférfiakat tévútra vezetni. Igen világos, hogy e’ bonyolodásoknak az oroszok csak örülhetnek, mert a’ német hatalmaknak szükségkép e’ veszélyes fondorkodások ellen kell súlyokat forditaniok. Ez röviden szólva, históriája a’ nyugoti szláv tartományok mozgalmainak, jelesül a’ török-szerb forradalomnak,melly eredetileg tisztán az oroszok ellen vala intézve, a’ moldvai és havasalföldi forrongásnak, melly eredetileg ugyanolly szinű vala, de idegen-szerű elemek hozzávegyülése által egészen más alakú lön, és egy német hatalomnak maga elleni fölléptét idézendi elő. Mindezeknek eredménye hihetőleg az orosz hatalom ujabb szilárdulása leend nyugati határain, melly bizonyosan nem feküvék Francziaország szándékában.” Óhajtva várjuk legközelebbi leveleinket Szerbiából, mellyek talán világot vetendnek e’ sötét politicai szövevénybe.
Mart. 6-ról szóló hirek szerint Stambulból Belgrádba azon hir érkezett: hogy Abdul Metsid szultán még e’ tavaszon a’ dunai fejedelemségeket beutazni szándékozik. Izzet effendi, Kiamil belgrádi pasának titoknoka, még az nap jött át Zimonyba, ’s innen Bécsbe utazott, a’ szultán szándékát a’ bécsi udvarnak is tudtára adandó. Hozzá adja a’ hir azt is, hogy a’ sultán Belgrádból Bécsbe is fel akar menni. A’ budai újság szerbiai nevezetes tudósitásaival nagyon a’ sárban maradt. Szerbia állapotja változatában marad, ’s Oroszország megegyezése Sándor választását illetőleg Stambulba már meg is érkezett. – A’ befogott lázitók pöre még nem folyt le, ’s az angol és franczia consulok valamint egyéb nagybefolyása emberek tanácsa szerint, alig fog csak egy is életével lakolni közülök. A’ kormány ez úttal is kegyelemre hajlandóbb mint büntetésre. Ezt a’ Zimony környékén tartózkodók félékenységnek tartják, ’s most már azt is kivánják, hogy minden könyörgő levél benyujtása nélkül akarmelly ponton térhessenek vissza hazájokba. Belgrádban nem sokára Szerb futár czimű hirlap jelenend meg német és szerb nyelven Simonovics ügyvéd szerkesztése alatt.
