Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Miután már a’ városi fegyenczek (Züchtinge) számára dologház állittaték föl, ’s különben is általános erkölcsi és politialis szempontból tekintve, igen céliránytalan, igen hibás dolog az, miszerint a’ városházához tartozó raboknak a’ botrányos utczasöprés még mindig köteleségökké tétetik. Ezen szellőztetés és mozgás ugyan nem árt a’ raboknak egészségi tekintetben, de kétszeresen árt becsületöknek, moralis reputatiojuknak; ők igy a’ nyilvánosság szégyenkövére kitéve, minden szeméremből kivetköztetnek, ’s megvetéssel rájok néző embertársaik ’s önmaguk iránt egészen elvesztik becsülésöket, javulás helyett még inkább megromlanak; szóval: ennél embertelenebb, megsemmisitőbb büntetés nem létezik, és az a’ port és sárszemét, mit ők elsöprenek, korántsem olly ártalmas a’ polgári társaságra nézve, mint ezen, emberi méltóságot tipró borrányos megalázás. Azért hát az utczasöprést, ugy mint minden rendesebb nagy városban, közköltségen kellene eszközleni, – különben most az utczasöprést a’ nők hoszszu ruhái is elvégezik, kik és mellyek szinte rabok, – de csak a’ divat rabjai! – – Mult héten a’ lövész-utcza egyik házából, az ablakon át horoggal benyulkáló tolvajok éjfélután minden ágybelit, sok ruhát és ezüstnemüt kihuzogattak, sőt olly biztosan vivék horgászi működésöket, hogy gyertyavilág mellett szedték le a’ téli ablakot, ’s mivel a’ vasrostélyon át be nem bújhattak, hosszú léczek segélyével rablának. Isten látja lelkünket, mi kárörvendők nem vagyunk, ’s polgártársaink vagyonát a’ legnagyobb bátorságba helyezve szeretnők tudni: de épen ezért hiszszük azt, mikint Pest városában még sok illy rablás fog történni, mig elvégre a’ gondatlan, fukar házi urak eszökre térnek, ’s közös költségen minden utczában egy-két éjjeli őrt állitanak, addig is bár minden pillanatban füleikbe sughatnók a’ dán nota ezen ismert refrainjét: „Vigyázz, vigyázz Venvod ur!” – – Pest városa tanácsa a’ nemz. szinház orsz. igazg. választmányának multkor említett felszolitását a’ német szinház átengedésének ügyében, bővebb megvitatás végett választmányra bizá, mellynek nagy része hazafiui lelkesedéssel fogadá a’ tervet, ’s bizonyos föltételek mellett egyezkedni kiván az orsz. választmánynyal. Mire nézve mi legczélirányosabbnak találjuk az egyesülés eszméjét létesitő középut választását, miszerint t. i. még most eleinte, egy ideig, tekintve az idegen ajkuak kivánatait, a’ dunaparti nagy szinházban hetenkint három magyar ’s két német drámai előadás foglalna helyet, az opera pedig, minthogy itt a’ nélkül is nem a’ beszédre, nem a’ szavakra, de csak az éneklésre ügyelnek, kizárólag magyar nyelven adatnék. E’ szerint mindkét félnek elég volna téve, a’ nemzeti elem sem játszanék alárendelt szerepet,;s az idegen ajku fővárosiak műélvezési joga sem sérülne általa, ’s a’ mi legfőbb, megszünnék azon ellenségeskedő rivalizálás, melly most a’ magyar és német szinház közt olly rút és kártékony alakban tünteti föl a’ viszálkodás asmodiját. – Ki ennél okosabbat tud ajánlani, ám álljon elő; a’ jobb, sans doute győzni fog! – – Az elővásár nem olly igen népes, mint sokán remélték, főleg kik a’ hid beállitásából rendkivüli nagy vásárt jósoltak. De azért most is van elég bécsi kereskedő, nagybetűs német hirdetmények kiséretében, van sok rendetlenül kikötött hajó a’ dunaparton, sok dísztelen fabódé a’ nagy piacz tágas terén, van elég vidéki árus és vevő, hisz ugy szólván egyedül ezek miatt tartatik itt vásár, mert hol a’ centrum olly erős, mint Franczia- vagy Angolhonban, ott évnegyedes sokadalomra nincs szükség, ott örökös vásár van. Fővárosunknak különös képet ad a’ vásár, hazánk néptarkaságának öszpontosulása igen sajátossá teszi azt, ’s a’ nehézkes, ügyellen, passiv kereskedés itt nagyban is csak ugy veszi ki magát mint a’ se ki se be – ablakfa. – – – Egressy Benjamin néhány kitünőbb költőnk dalait zenére alkalmazva bocsátá közre, ’s műértőktől halljuk, hogy a’ melódiák többnyire szépek és könnyen énekelhetők. Sok szerencsét kivánunk ezen sokaktól annyira ohajtott szépmüvészeti vállalathoz, melly kivált több hangszerző segélye által lyrai költészetünk néma ajkait hangos dalszózatokra nyithatná föl. – – A’ kisdedóvó-intézetek legújabban megjelent évkönyveiből elszomorodva olvashatjuk, miszerint azon forró részvét és lelkesedés, melly eleinte a’ kisdedóvó-intézetek iránt hazánkban olly dicsően lángola föl, most mind inkább csökken, hüledez. Tehát a’ népnövelés alapköve már is ingadoz, midőn még arra ugy szólván mit sem épitettünk. Das heisz ich endlich vorgeschritten! – mondaná Mephistopheles.
