Vezérczikk. (Kereskedelmi szemelvények. II.)
Vezérczikk. (Kereskedelmi szemelvények. II.)
Miután előbbi czikkemben védvámok előleges meghatározásának némelly egyes műipari ágakra nézve szükségét, ugy financialis, mint nemzet gazdasági tekintetben, bebizonyítani, azokat az ausztriai tartományokra nézve ártalmatlanoknak kimutatni; ’s azon aggodalmat is, mintha az ausztriai iparmüvesek tulnyomossága a’ legigazságosabb ügy felett győzelmet vihatna ki, eloszlatni igyekezém: szükség a’ műipar egyes czikkeit elszámolnom, mellyeket védvámok általi ótalmazásra éretteknek tartok, valamint szinte a’ vámszabályzás mértékét is.
Az ország érdekében feküdnék mindenek előtt a’ honi gyapjuszövetgyártásnak nyujtani segélyt. – Tudni kell, hogy külföldről az ausztriai monarchiába csak olly magas vám mellett szabad posztót behozni, mellyet egyenesen prohibitiónak mondhatni; például finomabb gyapjuszövettől – és pedig előleges engedelem mellett magányhasználatra (mert kereskedés végetti behozatalra a’ vám még sokkal magasabb) netto mázsánkint 183 p.ft 20 kr vám fizettetik. – A’ német vámszövetség pedig 30 tallér vámot vetett egy mázsa külföldi gyapjuszövetre. – Ellenben ausztriai gyapjuszövetek Magyarországba bevitelöknél netto mázsankint csak 5 ft harminczadot és 25 kr kiviteli vámot fizetnek. Ha tehát a’ gyapjuszövet árát középszámvetéssel rőfönkint 2 p.ftra, egy mázsára pedig 114 rőföt veszünk: a’ most fenálló 5 ft 25 krnyi vámhoz még 17 ft 23 krt kell adni, ’s igy a’ vámot 22 ft 48 kra emelni, ha csak azt akarjuk is, hogy a’ magyar gyapjuszövetek Ausztria irányában 10 pcentnyi védvámban részesüljenek; mit magasnak, sőt az ausztriai posztó keletét akadályozónak sem fog senki állithatni, ha meggondolja, hogy az ausztriai posztógyárak külföld ellenében, még a’ magányhasználatra behozni engedett árukra nézve is 80, némelly másoknál pedig 150 pcentet is haladó vámokkal fedezvék, sőt még a’ tilalmi rendszernek egyáltalában nem hódoló német vámszövetség is, mintegy 23 pcentnyi vámmal látja szükségesnek a’ maga már magas tökélyre fejlett gyapjugyárait fedezni. – Semmivel sem látszik szükségtelenebbnek az üveg, vászon, selyemkelmék és porczellánárúkra 10 pcentes vámot határozni, sőt a’ belföldi nyers gyapju kivitelére is lehetne csupa financialis szempontból igen mérsékelt kiviteli vámot vetni, p. o. minden mázsától 1 ftot (a’ német vámszövetség 2 tallért 54 krt vet egy mázsára), a’ nélkül hogy ezen terhet a’ termesztő avvagy csak meg is érezné, melly azonban mégis az országos pénztári igen nevezetes öszveggel gyarapítaná, ’s az ennek segedelmével létesitendő közlekedési eszközök által viszont a’ gyapju árára igen kedvező hatással volna. – Rongyot Amerikába küldünk, a’ helyett, hogy itthon dolgoznók fel, ’s kész papirost szállitanánk ki, sőt inkább még mintegy 60 ezer mázsa papirost veszünk külföldről. E’ részben Németország példáját követhetnők, ’s rongyra a’ kiviteli vámot 1 ftról 4 ft 42 p.krra emelhetnők. – Külföldi boroknak még a’ nemesség által olly könnyedén osztogatott saját használati bizonyitvány mellett sem kellene vámmentes behozatalát megengedni, – ’s hogy ezen uj vámbóli jövedelem a’ magyarországi harminczadnak biztosittathassék, tanácsos volna, a’ magán használatra engedélylevél mellett behozandó külföldi boroktóli vámjárulékot, a’ kereskedés végett közönségesen fenállóknál Ľ részszel kevesebbre tenni. – Végre nem mellőzhetem egy bajnak említését, melly iparüzőink vállalkozási szellemét hatalmas bilincsek között tartja, és ugy szólván az ausztriai vámoknál is sokkal nyomasztóbbnak mutatkozik, és ép ezért rögtöni orvoslást sürgetőleg igényel. – Értem a’ vámok bizonytalanságát. Iparművállalatok csak ugy támadhatnak, ha biztos számvetésre alapithatók. Ez most mi nálunk lehetetlen; ’s ezen bajt a’ vámok még bármi méltányos elrendezése sem volna képes orvosolni; mert hol a’ vámokban minden pillanatban változás történhetik, ott a’ gyáros csak azon veszi magát észre, hogy gyára ma még legszilárdabban áll, holnap pedig már megbukott. – Ezen csüggesztő viszonyhatása tilalomhoz hasonlít, ’s azt eszközli, hogy a’ vámdíjak a’ hol méltányosoknak látszanak is, csupán képzelődésben illyenek. –
Ha már Ausztria védvámokat lát Magyarország ellenében szükségeseknek, ezek megállhatnának ugyan, sőt némelly egyes czikkekre föl is emeltethetnének, csupán az lenne ohajtható, hogy biztosabb és huzamosabb időre változhatlanok maradnának, – és a’ fölemelés esetében ezen catastropháról az illető gyárnokok jó eleve tudósittatnának, miszerint idejök ’s alkalmuk legyen, sorsukat körülmény szerint némileg biztosítani. A’ gyámok nem olly könnyen állhatja ki a’ csapást, melly öt piaczától megfosztja, mint a’ kereskedő. Mert a’ gyárnok ha már megalapított gyárral bir, vagyonának nagy részét abba fekteté, ’s azt rögtön visszavonni nem képes. Ellenben a’ kereskedő legfölebb azon különbséget veti koczkára, melly a’ vám fölemeléséből származik, a’ kereskedési czikkek közötti válogatásban kötve kevesebbé van, ’s ha végre nyereséges kereskedést semmivel sem űzhetne (a’ mi lehetetlen), tőkéit könnyen visszavonhatja;ellenben a’ gyárnoknak pénze legnagyobb részét el kell vesztenie. –
A’ mi végre a’ közlekedési és kereskedési vonalokatilleti: e’ részben tökéletesen egyetértek azokkal, kik az irányokat, mellyek felé vezettesenek, országos határozattól kivánják függőkké tétetni, ’s technicus kivitelöket egy középponti felelős bizottmányra bizni; – csupán azon egy észrevételem van e’ tárgyra nézve, hogy az illető törvényhatóságoknak e’ bizottmány határozatába betekinteniök szabad legyen, részint a’ középponti bizottmány iránti bizodalom szorosabb megalapitása tekintetéből; részint azért, hogy a’ nyilvánosság olly munkálatokból ki ne zárassék, hol a’ bizottmányoknak szükségkép engedendő tág hatalom által a’ felülrőli ellenőrködés ha nem is épen lehetetlenné, de minden esetre tetemesen nehézzé tétetik.
A’ legszükségesebb kereskedési utak felett elég világosan nyilatkoztak már a’ hirlapok, közvélemény ’s a’ törvényhozás; – minél fogva azt hiszem, alig van valaki, ki p. o. a’ Fiume ’s Alsó-Magyarország, ’s Fiume ’s a’ hon szíve Budapest közti összeköttetésnek fontosságát félreismerné, ha bár a’ honfi kebel erkölcsi érzetének sugallatát, melly szorongatásban lévő fiumei polgártársaink segedelmére sietni ösztönöz, elegendő inditóoknak nem venné is. – Midőn tehát Fiume mellett nyilatkoznánk, egyszersmind Alsó-Magyarországnak a’ triesti vasutvonallali összeköttetése ellen kell ez uttal következetesen nyilatkoznunk, minthogy különben Triest által körülszárnyaltatva – Fiuménak okvetlen bukni kellene. De nem elég Fiuméhoz azon összeköttetést létesíteni, melly részint a’ Dunának és Ferencz-csatornának használata, részint az Eszéktől Brodon át Károlyvárosra viendő vasútvonal által könnyű szerrel elérhető, – hanem még a’ fiumei kikötőnek is tartósan és czélszerün helyre kell hozatnia.– E’ munka kivitelében minden fél rendszabályt – romlásthozó zsugoriság gyanánt kell mellőzni, melly könnyen az egész vállalatnak kárára lehetne.
Ezt tehát elsőnek nyilatkoztatván, meg vagyok győződve, hogy szintúgy senki sem lesz, ki a’ Duna-balparti vonalnak vagy pest-debreczeni vasútnak hasznát kétségbe vonná, vagy pedig a’ tervezett szegedi csatornának fontosságát tagadni akarná. –
Egyébiránt, mint emlitém, mind ezen kereskedési vonalok már országgyülésileg is meg vannak vitatva; csupán azon egyetlen ohajtás marad még fel, hogy létesitésükhöz végre már egyszer hozzá fogjunk; mihez csak azt adhatom: hogy ha van vasútvonal, melly nemzetgazdasági tekintetben a’ statusköltségeni praeferens épitést megérdemli, a’ fiumeit bizonynyal illyennek kell tekinteni.
Mind ezekre pénzerőt védvámok nyujthatnának. Nem kétlem ennélfogva, hogy az ország rendei könnyen hajlandók leendnének azon kivánattal járulni fejedelmünkhöz, miszerint a’ magyar harminczadi vámok némelly egyes czikkekre már a’ közelitő országgyülésen fölemeltessenek, ’s az ebből származandó statusjövedelemből a’ fenemlitett czélra országos pénztár alapittassék. És ezen erőnövekedésből az országra nézve valóban uj aera nyithatnék, – mi nélkül még sokáig fogunk sikeretlen inditványokkal bibelődni, ’s a’ helyett, hogy uj csatornák épittetnének, megérjük, hogy a’ már meglevők is beiszapoltatnak.
Gróf Pejacsevich János.
