Szabolcs.
Szabolcs.
Mielőtt a’ martius 12-ikei közgyülés szomorú eredményeit jelenteném, szükséges a’ közönséget elébb megyénk beléletével, eddigi erejével, majd a’ jelen gyülés előzményeivel megismertetnem. – Szabolcsnak köztanácskozásokban résztvevő ’s vehető fiait birtokegyenlőség, miből kivételt csak igen kevés dús nagy ur tőn, különösen pedig általános vagyonosság egy büvös egészszé olvasztotta, mellyet rendesen csak a’ választás harczai szaggattak meg, különben a’ vagyonos egyenlőségérzet nemes büszkeséggel párult egyetértést szült. – E’ boldog egyetértés pedig erőt fejte ki. Melly előzmény természetes következménye, hogy megyénkben az ármány rendesen megbukott; ’s az egygyéolvadott, egymásért ’s egymás mellett működő, ’s a’ kor kivánatait mindeddig olly tisztán felfogott általános municipált erő – mint mindenki tudja – Szabolcsban rendithetlen erős volt. – Megyénk a’ legnagyszerűbb korkérdéseknél, a’ vitatkozás mezejére ritkán szállva ki, azoknek kivitelét egy általános „éljen”-nel ölelé; mert Szabolcs nem szónokok demosthenesi rábeszélése, hanem kebel meggyőződése következtén halada; ’s a’ haladás dicső pályáján, nem egyesek által vezettetek, hanem fiai egész öszvegével haladt. – És mart. 12-ike megyénknek gyásznapjává lön. Boszú, nagyravágyás ’s magányérdekektől vezetett pártfők az alkotmányosok ősz üstököseivel fogtanak kezet a’ kor életkérdéseit összetiporni; de az a’ napnak nem leggyászosabb oldalat, a’ mód az, mellyel ezt tevék, melly megyénket messze visszaveté, ’s melly egyenesen a’ megyei rendszer erkölcsi öngyilkolásához vezet. – A’ mart. 10-kén munkálkodott küldöttség, az ellenfél becsődített pártvezérei által megtömetvén, a’ házi adó kérdése, valamint a’ kötelező urbéri örökváltság, már itt elbukott; egyébiránt a’ népképviseleti jog, legalább a’ honoratioroknak megadatott,’s a’ papi jószágok birtokosai a’ népnevelésre ösztönöztetni inditványoztattak; ’s a’ „hajdan” szatmári 12 pont többi részei pártoltattak. – A’ küldötteken kivül összegyült táblabirák, a’ megyének azon határzata következtén szavazhattak, melly ezen jogot minden a’ választmányban részt venni akaróknak megadá. – És a’ helységről helységre járt körlevelek, az adózni nem akaró pártfők örök izgatása, mart. 12-ikére a’ roszul értesített szegény nemes nép roppant tömegbeni megjelenését eszközlé. – És mart. 12-kén reggeli 8 órakor harsányan ordíta több mint 1500 torok: „éljen a’ szabadság, nem adózunk!” Egy negyeddel később, már roppant tömegben pontosul össze a’ megye háza előtt, ’s indul a’ termet elfoglalandó, máglyára szedetvén a’ szatmári okok*, padokat és lóczákat foglal el a’ késekkel ellátott nemesség; a’ moraj nőttön nő, az egyik táb. biránk udvarán jót ivott tömeg annak nevét harsányan hangoztatja; ’s ő először éltében diadalszekeren gőgjét felejtve mámoros népet ölel, és viszont öleltetik. A’ kevély nagy ur, az örökké ízletről papoló, ’s azt magának annyi erőtetéssel fizető, a’ most először megnyert népkegyvadászatban fáradhatlan, ’s kik a’ népcsődöt pénzzel segélék, későn veszik észre, hogy a’ nagyravágyás kezében eszközökké váltanak. – Az óra tizet üt, ez a’ megkezdendő tanácskozás határideje.– Szeretett első alispánunk értesittetik, mikint a’ terembe-juthatás lehetlen. – Mire az alispáni termekben összegyült értelmes rész előtt E – tb. inditványt tőn, miszerint a’ gyülés a’ megyeház udvarán tartatnék, ’s ezt sürgeti, mert ugy mond: „én semmi következésekről nem felelek, a’ rohanó árviznek nem lehet elibe állni.” Az ármányszőtt inditvány azonban, gr. D – Emil többektől pártolt ellenmondása következtén elvettetik. Most E – a’ téres egyházat ajánlja, melly ismét nagyon természetes okoknál fogva elvettetvén, igy kiálta fel: „ha tisztujitás tartathatik az udvaron, nem tudom gyülés miért ne tartatnék.” – Ezt általános kaczaj követé, mert a’ bőszült tömegtől harsogtatott név elég világosan mutatá, hogy van közöttünk, kinek a’ jelen gyülés követválasztás és semmi egyéb. – Az alispán kijelenté, hogy a’ tanácskozást minden esetre a’ teremben fogja megnyitni. És nagy fáradság után a’ két alispán, a’ tisztviselők csaknem általános kizárásával, helyet foglal; a’ késekkel ellátott ’s föltelt fövegekkel, füstölő pipákkal asztalokat és padokat elfoglalt felbőszitett nemesség közt, beszélésről, szónoklatról szó sem lehetett; maga az alispán sem hallgattatik ki; a’ legnépszerűbb, de adó mellett szólandó tisztviselőkre kés villogtatik. S–I– a’ legnépszerűbbek egyike pedig meg is késeltetik. Sz– R – midőn szónoklandó vala, illy felkiáltással szakittatik félbe: „Ugy szólj, hogy véredet itt iszsza meg a’ kutya.” SZ– R – a’ mellette állott egyik pártfönokhöz fordul, ’s figyelmeztetésére, hogy mit cselekedett, e’ választ nyeré: „Ez a’ régi súrlódások természetes következménye.” Ismét egy uj jel, mikint hivatal utáni vágy ’s egy hajdani bukás szülte ingerültség volt a’ nap cselekvényinek rugója; ’s a’ hon életkérdésének eszközül kellett szolgálni, hogy a’ szegény durva köznemesség magányérdeknek víjon győzelmet. –
Vulgo ólmos botok. – Szerk.
Az említett pártfőnök a’ tovább is vele beszélt Sz. R.-re majdan a’ bőszült népet figyelmezteté, mondván: „hallják az urak, ez az a’ Sz., a’ ki adóztatni akarja az urakat” ’s csak később tartóztatá vissza a’ rohanó népet. – ’S most a’ tóduló tömeg az alispáni székhez közeledik, ’s erőszakkal kicsikarja a’ határozat kimondását. – Az ügy mellett egyetlenegy szó sem emelkedhetek, nem azért, mintha a’ tettes nemes t.biró ur legidősb fiának már a’ gyülést előző napon tett nyilatkozása, miszerint a’ házi adó mellett szónoklandók leüttetnének, elijesztett volna, hanem mert a’ folyvást orditó tömeg szóláshoz jutni senkit sem engede. Mig ben a’ teremben az adó igy lebicskáztatik, addig kün a’ magát fölemelve hurczoltatott népember az ősiség kérdését ejté el, ’s néhány percz – és ez is eltemetteték. – Ekkor már későn veszi észre a’ tiszta keblü maradási pártvezetők némellyike, mikint az általok behozatott száz meg száz ember magányérdekek elérésére használtatva, mint buktat meg minden általok is ohajtott ügyet. – A’ kiadott százak vagy ezerek nem nekiek – kamatoztanak. – Illy szomorú e’ nap eredménye! Az elnököket hunczfutozó nép, mint láttuk, (a’ maradási párt tisztes véneinek kebelmeggyőződéses kivételével) szennyes indulatok vak eszközéül használtaték, – a’ nemesség nem háziadóról, nem fizetésről szólt, hanem senkivel és senki ellen nemessége megtartásaért küzdölt élethalálra. – Nem a’ különben nagyon ohajtandó háziadó megbukása itt a’ legfájdalmasabb, de azon szomorú tapasztalás, mi szerint olly erős megyékben is, mint Szabolcs, az ármánynak illy óriási befolyás sikerülhet. – Legfájdalmasabb pedig az, hogy olly gyüléseket érénk, hol senkinek véleménye ki nem hallgattatván, nyers tömeg által hozatnak határozatok. – Valóban fájdalmas,hogy a’ nép, bal értesitése következtén, általa nem értett dolgokat dönt el önkárára. Pedig Szabolcsban mindennel igy volt! Még midőn a’ népnevelésnek szent ügye hozatott is szőnyegre, igy kiáltanak Szabolcs becsőditett rendei: „nevelje? a’ ki csi – ta.”
Ennyit tehet egy ember illyen ügyben! Szatmárban az adó lebotoztatott, Szabolcsban lebicskáztaték. Szatmárban U–y, nálunk E– győzött. – Költők! hol a’ toll, 186melly Szabolcs bicskás vitézelt megénekelje? – A’ többi tárgyak 13-kán fölveendők.
Gr. Vay Dániel.
Eddig a’ tudósitás, ehhez nem kell commentár. – Ez az, a’ mit gyülésnek, mit tanácskozásnak neveznek. Mi tagadjuk, hogy ez gyülés; tagadjuk, hogy tanácskozás; ’s hiszszük, hogy az utobbi napokból veendünk talán egy tudósitást, melly értesítend, mikint csak volt, ki a’ nemzeti legdrágább kincs sirásóit nemzet és törvény előtt felelőssé tette. – Ha pedig nem volt, ha erre a’ nyugalmas órák is reá ütendik a’ szentesités pecsétét: ugy veszszünk, sorsunkat megérdemlettük. –
