Gömörnek mart. 14–15-ikei nevezetes közgyüléséről terjedelmes tudósitást vettünk, jövő számunkban közlendőt. Nevezetes volt e’ közgyülés nem csak azért, mivel a’ házi adó aránylagos együttviselése, hetven szónak mellette, négynek ellene nyilatkozása után elvállaltatott; hanem azért is, mivel ujabb bizonyságot nyujt, mikint a’ magyar nemesség azon része, mellyet kevesb vagyon mellett a’ tisztes földmüvelés élelmi gondjai, magasb müveltségre kiemelkedni nem engedének, nyilt keblet viszen hacsak a’ jellemvesztegető alakos vezérek által annyira fel nem bőszittetik, hogy az igazság szózata hozzá rést sem találhatna. – Gömörben, első napon, midőn a’ betanított szenvedély még első lobbal égett, örökös refrainben együtt lehetett hallani a’ „maradjon az ősiség!” és „nem adózunk!” kiáltásokat; – és az ősiség csakugyan meg is maradt; ’s botrányos jelenetek közt maradt meg; ’s mégis más napon, azon tulajdon sőt megszaporodott sokaság, engedve az igazság istenszavának, a’ házi adó arányos viselését elvállalá. – Nemzetek istene! mi gyönyörű sorokat víhatna ki magának ezen nagylelkű nemesség a’ történetek évkönyveiben! – sorokat, minőkkel nemesség még sehol sem bir! egy nemes és derék nemzet ujjáteremtésének dicsőségét víhatná ki, ha nem járnának közötte a’ csábitások ördögei, kik becsületes egyszerűségével visszaélve, kicsinyded boszúnak, vagy személyes nagyra- (akarók mondani kicsinyre-) vágyásnak, a’ nemzet jövendőjét, ’s azon nemességnek hirét, nevét, boldogságát, dicsőségét, könnyelműleg martalékul vetni nem iszonyodnak. – A’ gömöri követutasitás majdan közlendő többi pontjai közt van az incapacitás eltörlése, a’ földesurnak az urbéri örökváltságra kötelezhetése, ’s a’ – sajtószabadság is. – Bővebben a’ jövő számban.