SZERBIA.
SZERBIA.
Belgrád, mart. 28-kán. A’ törökök ismét mozogni és emelkedni kezdenek. Szerbiában midnennap ujabb és ujabb, isten tudja honnan szakadt mozlemimok érkeznek, ’s fejöket igen magasan hordják. A’ minap egy szerb fogadóban ebédeltek az illyféle emberek, de nem fizettek; ’s midőn a’ fogadós által kötelességök teljesitésére intettek, pénzt mutogattak ugyan, de hozzá tették, hogy nem jut zsebébe. Be szoktak térni a’ boltokba is, ’s leütnek ide ’s tova, a’ nélkül hogy vásárolnának, ’s a’ keresztény kalmárnak könyörgés a’ dolga, ha azt akarja, hogy továbbálljanak. A’ minap néhány szerb napszámos dolgozott a’ várban – melly, a’ mint tudjuk, a’ törökök birtokában van – ’s estve fizetés helyett eleinte hideg elutasitást, később pedig halálra-döngetést nyertek jutalmul. A’ panaszkodók Pontiustól Pilatushoz küldenek. Egy török a’ minap a’ rendőrség egyik főtisztjének a’ gyülés szinén szemébe mondta, hogy hazud, ’s apját szidta össze. A’ pasa a’ várban szüntelen az ágyukat igazgatja ’stb. Ezeket irja egy belgrádi levelező a’ pesti szerb lapban, mihez mi még csak azt adjuk, hogy Szerbiában – ’s tán egyebütt is – a’ törökök ingerkedő ’s a’ keresztényeket faggató magaviselete közelgő lázadás előjele gyanánt tekintetik.
