NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Néhány érdektelen ülés után mart. 21-dikén megint egy fölötte érdekes tárgy került szőnyegre. Palmerston lord t. i. az alsóházban inditványt tön, miszerint az amerikai kormány és Ashubrton lord között folytatott és a’ washingtoni szerződésre vonatkozó levelezés a’ ház elébe terjesztessék. Minthogy sir Robert Peel – mond a’ volt whig külminister – jónak látta a’ lelépett kormány és ennek meghatalmazottja közötti levelezést előterjeszteni, remélhetőleg a’ mostani kormány hivatalkodásának kezdete óta folytatott levelezés előterjesztése sem leend ellenére. A’ szónok előre tudja, hogy – ha az említett szerződés és a’ megkötése körül bizonyított ügyetlenséget megrója – némellyek őt azzal vádolandják, mintha nekie szándéka lenne az egyesült statusok és Anglia közötti békés viszonyokat megzavarni. Ő azonban figyelem nélkül hagyja e’ gyanusítást, mert ugy hiszi, hogy a’ külügyek vitele által eléggé tanusította ragaszkodását a’ békeséghez, kivált olly két nép között, mellyet vérrokonság bilincsei csatolnak egymáshoz, jóllehet e’ két népnek sem szabad az igazságot a’ vérrokonságnak feláldoznia. A’ szónok hosszasan előadja, miképen a’ tusának forrása épen az 1783-ki kötés vala, melly állitólag minden határviszályok kiegyenlitésére ’s vég eldöntésére köttetett. Terjedelmesen adja elő a’ szónok a’ kérdés történeti eredetét, az amerikai viszályok többi okainak fejtegetésébe is bocsátkozik, mint p. o. a’ rabszolgaság kérdése ’stb.; ki-kiemelgeti saját érdemeit, ’s Ashurton lordot azzal vádolja, hogy bár Anglia igazságos igényeit gondatlanul ’s ügyetlenül feláldozá, az egyesült statusokkal mégsem volt képes végegyezkedést kötni. Palmeston egy uttal az egész tartományra kiterjeszté megrovását, jelesül a’ rabkereskedésre nézve melly Aherdeen lordtól inkább felbátoritást kapott, semhogy elnyomatott volna. Frankhon t. i. Ashburton lordnak e’ kérdés körül Amerikában mutatott fonákságát a’ motozásjogi szerződés aláirásának megtagadására használta. ’S mi az Oregon kérdésére vonatkozólag legujabban a ’washingtoni congressusban történt, világosan bizonyítja, mikép a’ nemes lord amerikai látogatása vajmi keveset használt az Anglia és Amerika közötti barátság szilárditására. Sir R. Peel kamattal adá vissza Palmerstonnak a’ kölcsönt, és a’ torykormány ellen felhozott vádakat a’ whigekre ’s jelesül Palmerston külpoliticájára háritá vissza. Maccaulay, Edinburgh szabadelmü követe és hadminister a’ whig kormány alatt, az inditvány mellett, Douglas H. pedig ellene szólt, mire a’ vitatkozás másnapra halasztatott. – Mart. 22-kén sir Charles Napier vevé föl a’ fonalat, ki hasonlag az inditvány mellett, utána pedig d’ Israeli ur ellene nyilatkozott. Ekkor következett az inditvány fölötte mulatságos halála. Hawes ur, lambethi szabadelmü tag és szappanosmester, nagy méltósággal a’ diplomatia és népek jogának egy fölötte fontos kérdését kezdé fejtegetni. Ezt már senki sem állhatá ki, és a ’tagok lassankint betű szerint megszökének, mig a’ ház 34-re olvadott, mire az ülés, minthogy a’ háznak legalább is negyven tagból kell állania, eloszlott. – Mart. 23-kán Parmerston lord kijelenté még, hogy inditványát nem kivánja megujítani. – Pótlólag megemlitjük még, hogy mart. 22-kén Divett ur a’ vámcsempészkedéseket hozta szőnyegre, mellyek főleg a’ selyemárukkali kereskedésben fordulnak elő. A’ csempészkedések ujabb időkben olly gonoszul üzetnek, hogy Frankhonban már szokássá vált megrendelés alkalmával megkérdezni: „A’ rendes uton küldessék e önnek az áru, vagy hold alatt?” A’ kincstárnok a’ fölfedezett csempészek jegyzékét Divett ur kivánságára előterjeszteni igérte. – A’ felsőházban Brougham lord ama’ hirlapi hirt, mintha Lynedoch lorddal párviadalra volna menendő, alaptalannak nyilatkoztatá.
Az anti-cornlaw-league mind a’ mellett is, hogy a’ gabnakérdés mind a’ két házban ismét és ismét elesett, és hogy a’ vetések kedvező állása és a’ kenyér mérsékelt ára nem igen hajt vizet a’ társaság malmára, csüggedetlenül működik, és czélját nem sokára valósulni reméli. A’ tagok naponta szaporodnak, ’s eddigi gyülhelyeik nem levén már elég téresek, Drurylane-szinházban, London legangyobb szinházában tartják gyülekezeteiket, hol a’ nevezetesb parliamenti tagok közül Cobden, Ewart, Wallace, Walker, Hume, Leader, dr. Bowring, Sharman Crawford, Silliam, Thorneley, Scholefield, Gibson ’stb. szoktak a’ gabnatörvények ellen szólni. O’Connell ellenben, ugy látszik, egészen elvoná figyelmét a’ parliamenti zajgásokról, ’s Dublibnan repeal-izgatásait folytatja. Legujabban, minthogy a’ társulatnak eddig gyülhelyül szolgáló gabnabörze a’ roppant arányban szaporodó tagoknak szük kezd lenni, repealcsarnok épitését inditványozá, hol addig is, mig Irland törvényhozásilag Angliától el leend választva, a’ leendő irlandi parliament előjátéka fog adatni. A ’szabadelvü Sun sajnálja, hogy O’Connell roppant szellemi erejét, jellemszilárdságát és irlandi népszerüségét illy elérhetlen agyrémre vesztegeti, a’ helyett hogy azt gyakorlati czélok előmozditására forditaná. Angliában a’ toryk, whigek és – némi kivételekkel – a’ radicalok egyaránt meg vannak győződve, hogy a’ brit koronának a’ három ország egységét szilárdul fen kell tartania.
A’ francziák déltengeri hóditmányai különféle benyomást tettek Angliában. A’ Morning Chronicle nagy fontosságot tulajdonít, melly Anglia és Frankhoz között sok nemü bonyolodásokat idézhet elő. A’ Times ellenben az egész dolgot – mondhatni tulságosan csekélyli, ámbár e’ hirlap czikkében is könnyen ráismerhetni az aggodalom hagnjára, mellyet gúnyos tréfákkal igyekszik eltakarni. „Azon előlépések után itélve – mond a’ Times – mellyeket a’ francziák a’ csendes oczeánon tesznek, Tyler elnöknek – ugy látszik – igaza volt, midőn egy minapi üzenetében előkészületeket ajánlott a’ congressusnak a’ Sandwich szigetek függetlenségévek fentartására. E’ megjegyzéssel azonban távolról sem akarjuk felizgatni vagy csak türni is ama’ nemzeti viszály szellemét, melly egy külhatalom hóditmányán azonnal hasznokat sejdít, miket, mig a’ meghóditott tartomány független 231volt, senki sem vala képes rajta fölfedezni. A’ nagy déli tenger szigetecskéi vad függetlenségöket mindeddig megtartották, mert semmi tengeri hatalomnak nem nyujtottak ingert hóditásra. Kenyérgyümölcs és fris víz hajóink, engedelmezés missionariusaink kápolnái ’s pálinkabódéi számára – ez volt az egyetlen haszon, mellyet ama’ – fölötte sajátlanul barátság- és társasági szigeteknek nevezett korallszirteken és félig hült vulkánokon kerestünk. A’ szépnem ama’ naptéritői szigeteken, mellyeket Byron olly bájlón fest, épen nem daczos matrózaink iránt, és Pomare királyné, mint halljuk, tetemes haladást tett a’ zsoltáréneklésben. Igy keletkezett a’ déltengeri szigeteken a’ czethalászok és weslayanusok egyesült befolyása által bizonyos neme a’ félcivilisatiónak, melly némelly londoni parti helyek (értsd: csapszékek) korhelységéből és az Ebenezer-kápolna zelotismusából elég csudálatosan van egybeférczelve. Dupetit-Thuars admiral látogatása Pomare királyné udvaránál a’ képeződésnek uj elemét vitte be, melly azonban egy franczia sorhajó legénységének ismert udvariassága mellett – mert Jacque Bonhomme szárazon és vizen aimable roué – Tahiti szigetének, melly missionariusaink szerint valóságos szentek országa, holott Bougainville* azt szentségtelenül Uj-Cytherének keresztelte, jeunes demoiselles-jeinek nevelését inkább földi mint mennyei irányban mozditandja elő.” E’ félig tréfás, félig epés kifakadás után a’ Times szeretné megmutatni, hogy a’ francziák uj szerzeménye – melly azonban, mikint a’ Times hangulatából láthatni, mégsem történt egészen John bull szíve szerint – semmi lényeges hasznot nem nyujt, ’s politicailag e’ hóditásnak legfölebb azon eredménye lesz, hogy a’ franczia hiuság némi anyagot lel önmagának szerencsét kivánni, és hogy ama’ kannibál szigetekre egy franczia alkirály fog kineveztetni. Az igazság adójául megvallja a’ tory lap, mikint Anglia e’ gyakorlatot leginkább törvényesitette, midőn a’ legközelebb lefolyt években a’ déltengeri szigetek legszebbjeit igen hasonló módon angol gyarmattá változtatta. Egyébiránt a’ Times azt hiszi, hogy Pomare királyné országának csak külfüggetlenségét áldozá fel a’ francziáknak, mire Lajos Fülöp Spanyolhonban és Belgiumban is már régen törekszik. A’ Sun, melly különben rokonszenvvel viseltetik a’ francziák iránt, ugy vélekedik, hogy a’ „béke Napoleonja” (Lajos Fülöpé) mióta trónon ül, olly politicát követ, mellynél csak azt lehet csudálni, hogy politicát követ, mellynél csak azt lehet csudálni, hogy még nem gerjesztett háborút. Illyen e’ buccanier-táborozás is a’ déli tengeren. Hirlik, hogy Aberdeen lord e’ tárgyban nyomosan szólalt fel a’ franczia kormánynál.
Bougainville Coock után pár évvel jött e’ szigetre, ’s a’ nőnemet ott olly szépnek találta, hogy azt Uj-Cyherének nevezte. Matrózai a’ bujasenyvet vivék közéjök, melly ez ártatlan népben nagy pusztitást tőn.
