Pest.
Pest.
Pest megye követutasitó közgyülés határozatinak folytatása. 21) A’ midőn Europának csaknem minden népe kereskedési bel- és külviszonyainak rendezésével foglalkodik, ’s közülök már az is, melly egypár évtized előtt saját szükségét saját gyárkészitményeivel csak parányi részben is alig vala képes fedezni, utakról gondoskodik, mellyeken iparmüvei fölöslegét kifolyathassa, hazánk kereskedelmi mérlege ellenben évenkint 40 millió veszteségre mutat: minden józan értelmű magyarnak éreznie kell, hogy itt az idő nekünk is kereskedési állapotunkba mélyebben betekinteni, ’s azt lehető legczélszerűbben elrendezni; ámde ez sokkal bonyolodottabb ügy, hogysem tökéletes elintézését a’ legközelebbi országgyülésről remélhetnők: ez okból követ urak oda utasittatnak, hogy mindjárt a’ kir. előadásokra adandó legelső válaszban tárják föl azon nyomasztó állapotot, mellyet Magyarország külkereskedési viszonyaiban a’ közelebb lefolyt 27 év alatt, és igy ép az időben szenvede, mellynek Europa többi nemzetei közgazdasági gyarapulásukat köszönik; ’s ennek honunkra minden tekitnetben káros következményeit azon fonák állitásoknak, mellyek a’ közelebbi időkben e’ részben keletkeztek, ’s Europaszerte sajtó utján közzététettek, megczáfolásával kifejtvén, a’ halasztás nem türhető bajnak némi rögtöni orvoslása tekintetéből a’ vámok jelenelgi iingatagságának megszüntetését, e’ mellett pedig egy országos választmány kiküldetését eszközölni ügyekezzenek, mellynek legelső feladata legyen: kereskedésünk jelen állapotát megvizsgálni, mi hogy hiteles ’s kétségtelen adatok nyomán történjék, ugyanazon törvény, melly a’ választmány kiküldetéséről alkottatik, a’ kivántató adatok előterjesztését is rendelje el. Általános elvül szabassék pedig az országos választmány elibe, hogy szeme előtt tartva azon eredményeket, mik Europa több nemzeteire a’ védvámrendszer czélszerű alkalmazásából hárultak, munkálatában honunkat illetőleg is e’ rendszert válaszsza alapul; végre kötelességül tétessék ugyanazon orsz. választmánynak, hogy eljárásában az angol biztosságoknak már fentebb fölhozott példáját kövesse, ’s ahoz képest mind a’ már létező ’s időközben még létesitendő ipar-, gazdasági és kereskedési honi egyleteket, mind azon magánosokat, kik akár elméletileg, akár tapasztalatilag e’ tárgygyal foglalkodtak, ’s magokban erőt ’s tehetséget éreznek a’ nemzeti jólét eszközlésében közremunkálni, nemcsak általánosan, hanem az előfordulandó körülményekhez képest egyes kérdések megfejtésére is felszólitván, ekkép a’ nemeztbeni tárgyavatott értelmesség meghallgatásával készitsen javaslatot, a’ jövő országgyülésnek leendő bemutatása előtt a’ megyékkel ’s egyéb törvényhatóságokkal előre közlendőt. – Azonban vannak olly tárgyak, mellyek iránt már ezen országgyülés rendelkezhetik, ’s a’ közjólét tekintetéből rendelkeznie is kell. Nevezetesen a’ némelly hnoi műiparczikkekre már fentebb javaslott védvámok elrendelésén kivül:
22) A’ mult országgyülés a’ kereskedőkről alkotott XVI. tcz. első fejezetének 2-ik §-ában elősorozván azokat, kik rendes kereskedést nem nyithatnak, magokat mind kereskedők be nem jegyeztethetik, minden másoknak, kik a’ kijelölt categoriákba nem esnek, teljes szabadságot engedett; de ugyanazon § pontjában e’ szabadságot azzal korlátozá, hogy kir. városokban addig, mig e’ részben a’ törvényhozás kimeritőleg rendelkezik, a’ kereskedésnek elkezdhetésére nézve az addigi gyakorlat tartassék meg. Ki nem tudja, hogy honunkban épen a’ kir. városok legnagyobb részben a’ honi ipar és kereskedés gyülpontjai? ’s ki nem látja, hogy e’ törvény az említett megszoritás miatt mindennek inkább, mint azoknak számára hozatott, kik annak jótékonyságával mind magok, mind a’ honi ipar és kereskedés érdekében élni képesek? E’ törvénynek a’ kir. városokra vonatkozó eme’ záradéka, tehát hagyassék ki, ’s a’ kereskedés-nyitás szabadsága a’ kir. városokban lakókra is terjesztessék ki*.
Ezen pontot tisztelt olvasóink figyelmébe annálá inkább ajánlani bátorkodunk, mivel a’ kereskedésről alkotott 1840: XVI tcz. a’ gyárakról szóló XVII. tczikkel viszonyban áll, a’ mennyiben gyárt állitani csak azoknak engedtetett meg, kiknek kereskedést nyitni szabad: e’ szerint tehát a’ kir. városokbani gyakorlat fenhagyatván, nem lehet kimondani, mennyi gátlásoknak, zaklatásoknak van az ipar és kereskedés épen ott kitéve, hol legnagyobb ótalmat kellene tapasztalnia. – A’ czéhrendszernek minden ipart, minden magasabb ügyekezetet elsorvasztó egyedárusága űzi a’ kir. városokban sajnálatos hatalmát, ezerszer nagyobb mértékben, mint más akárhol; ’s a’ legfonákabb jeleneteket kell városokban naponta tapasztalnunk. – Van Pesten egy üvegkereskedő, ki szabadalommal birt cseh-üveg-árulásra (mert itt mindenre szabadalom kell), és im üveggyárt állit a’ hazában, ’s gyárt üveget, melly a’ csehországinak behozatalát fölöslegessé teheti, mellyet az iparműkiállitáson hazafias örömmel szemlélt minden honpolgár, ’s gyártmányát Pesten árulni akarja, és – kivevén vásárok idejét – nem szabad árulnia, mert cseh- ’s nem magyarországi üvegárulásra van engedelme!! – ’s ez Magyarhon fővárosában történik! – Im itt van Gollenhoffer bőrgyáros, kivel az iparműkiállitásróli jelentésnek e’ napokbani megjelenendő 3-ik ive a’ közönséget bővebben megismertetendi, – ő a’ gyors cserzést találta föl, – találmány, mellynek kisérleteire külföldön százezrek adattak ki, mellynek föltalálására gazdag jutalmak tétettek föl. Gollenhoffer föltalálta, ’s a’ legjobb külföldivel is vetélkedhető remek ökör-, botjú- ’s talpbőrőkön kivül készit többek közt saffiant (kordovánt), minőről Pest városa tabakos (kordoványos) mestereinek fogalmuk sincs; – és folyamodik az érdemes tabakos czéh, hogy Gollenhofer csak a’ cserző vargaczéh tagja, nem pedig tabakos czéhbeli is, annálfogva tiltassék el neki a’ saffián-készités, – és eltiltatott. – Van találmányára kizárólagos privilegiuma; de ennek Magyarhonban érvénye nincs, ’s ő gyárilag űzné mesterségét; – ámde a’ törvény, melly a’ kir. városokbani szokást fenhagyá, kezeit köté. – Ez szerfelett szomorú állapot! – Pénzzel, drága pénzzel kellene az illy embereket segitenünk, ’s mi? addig boszantjuk, mig türelmét, vagyonát vesztve, átmegy Ausztriába, hol az iparmüves talentumát jobban megbecsülik. – Városainkban csak a’ középszerüség tengődhetik, a’ kitünő talentumnak sorsa üldöztetés. – Reform, reform a’ városoknak, de egyszersmind gondoskodás is, hogy legalább a’ belföldi ipar és kereskedés akadálya elhárittassanak.
– Szerk.
– Szerk.
23) Hogy a’ czéhek fölállitásnáak czélja honunkban nem az vala, hogy a’ mesterségek néhány kezek közé kerülvén, az ország többi lakosai bizonyos zárt számu egyének önkényétől függőkké tétessenek, ’s azok által az ipar és kereskedés korlátoztassék, nyilván mutatják az 1715: 79, 1273: 74 és 1729: 10 tczikkek, mellyekben az ország RRei panaszra kelnek a’ mesteremberek kihágásai ellen, ’s azok közé sorozzák: hogy törvényellenes szabályaikkal, t. i. azoknak, kik készitményeiket a’ czéh által meghatározott áron alól adják, megbüntetésével, a’ mesteridíj szerfölötti felrugtatásával, a’ mesterek szaporodásának számát gátlani, ’s ez uton árúik drágaságát eszközleni törekednek; azonban hogy az egyesületi eszme, melly a’ czéheket alkottatá, azokan később csakugyan egyedárusági iránynyá fajult, ’s még a’ törvényhozást is, melly e’ bajon segíteni akarva, mintegy ellenmérgül az árszabást hozta be, tévutra vezeté, e’ két rosz pedig nemzeti iparunk elölésére egyesített erővel dolgozott, mindenki előtt tisztán áll. Átlátták ezt Pest megyei RRei is, ’s midőn a’ czéhek eltörlésének inditványozására következőket már két országgyülésen utasították, egyenesen a’ nemzeti ipar szabaddá tétele volt szándékukban; mi is jelenleg ismét megujittatván, hozzá csupán az adatik, hogy ez által az egyesületi szellem, melly nélkül a’ mesterségek oha és sehol a’ tökély magas fokára nem emelkedhetnek, 227ki ne irtassék. Szabad legyen tehát az ország akármelly részében egymástól bármelly messze lakó mestereknek egyesületbe állani, magok közt az iparszabadságot biztositó törvények értelmében szabályokat alkotni; de az illy egyesületeknek mások fölött, kik az egyesületnek nem tagjai, előjogok ne tulajdonittathassanak, és senki az élelmi kereset szabadság élvezetében ne akadályoztassék, ’s minthogy illy egyesületek példányintézetek nélkül a’ czélnak kellőkép meg nem felelhetnek, példányintézetek felállitása pedig magányvállalkozás utján a’ legjobb esetben is csak lassan jöhet létre: az iparszabadságot biztositó törvény alkotásával szoros kapcsolatban levőnek látják a’ RR., hogy a’ törvényhozás a’ honi gazdasági és ipar egyesületet pártolása alá vegye, ’s azoknak országos hozzájárulás által szélesebb működési kört szerezzen*. – A’ jelen orsz.gyülés halaszthatlan szükségű intézkedései közé sorozzák továbbá:
Még egyre halaszthatlan szükség van. Arra t. i., hogy az ipar körébeni találmányok gyümölcsének élvezete a’ feltalálóknak biztosittassék. Különben a’ műipart előbbre vinni képesek soha sem leszünk. – Mint az iparegyesület kormányzó választmánya aligazgatójának, alkalmunk van érintésbe jőni az iparmüves osztály érdemes tagjaival, ’s mondhatjuk, vannak közöttük találmányos fők, kik hazánk díszére válhatnának; és vannak találmányaik, mellyeknek életbeléptét nem lehet eléggé ohajtani. – Itt van például Steller László beszterczebányai születés, ártézi kútfuró mester (most Budán Rózsa agens ur telkén dolgozik) van olly találmánya az artézi kútforrásra, melly minden eddigi módoknál czélirányosabb; – itt van a’ már nevezett Gollenhoffer bőrgyáros, roppant fontosságú, megbecsülhetlen találmányával; – itt van Hanky asztalos, kinek elméje még a’ nyomorúság napjaiban is teremtő eszmékkel van mindig tele; ’s most legközelebb egy üszögtisztitó ’s ismét egy parquemetsző gépet talált föl, ’s igy mások sokan»; – igen de találmányaikkal világ elibe nem léphetnek: mert akármi kontár után csinálja, ’s találmányuknak, mellyre életök legszebb idejét, mellyre vagyonukat áldozák, gyümölcsét más élvezendi. – Ezen segiteni kell ’s a’ segitség csak két uton lehet; vagy nemzeti jutalom által, vagy pedig a’ találmány güymölcsét bizonyos évekre biztositó kizárólagos privilegium által; pénzünk az elsőhöz nem igen van, ’s igy az utólsóhoz kell folyamodnunk.
– Szerk.
– Szerk.
24) Az utakat és hidakat. Ezek háromfélék: vicinalis, megyei- és országosak. Jóllehet ezek mindegyikéről törvényhozásilag kell gondoskodni: legelső szükségű ’s legközelebbi érdekű mégis az országos utak iránti intézkedés, ’s hogy ezen honunkban naponkint inkább érezhető hiány pótoltathassék, törvény által kimondandónak tartják Pest megyei Rrei:
1. Hogy az országutak ’s azokon levő hidak, létesitéséhez mindenki járulni, ’s a’ ki azokat használja, rajtok fizetni tartozik. Szükségesnek látják:
2. Hogy határoztassék meg törvény által mind a’ minimum, mind a’ maximum, mellynél kevesebbre vagy többre az utvám nem szabathatik; határoztassanak meg a’ távolságok, mellyeken az ut-vámházak létezhessenek; mondassék ki törvény által, hogy az országosan megállapitandó utvonalakra eső vizeken a’ közállománynak joga van törvény utján és teljes kármentesités mellett a’ már létező átkelési vámjogokat kisajátitani; ez azonban tartozzék záros határidő alatt állandó hidakat épiteni.
3. Határoztassanak meg az országos kereskedési utvonalok, a’ kormányzás öszpontositása tekintetéből az országos utak- és hidakra ügyelés egy külön, de a’ m. kir. h.tanácsnak kiegészitő szakát teendő testületre bizassék, mellynek hatóságához tartozzék az országos és illető megyei vagy törvényhatósági mérnökök által kidolgoztatni az épitendő utvonal tervét; kiszámittatni a’ szükséges anyagok, munkák és pénzmennyiséget, meghatározni; mi esik ezen mennyiségekből a’ vonalba eső törvényhatóságokra egyenkint, ’s hány év alatt legyen az egész illeték ’s mennyi abból évenkint lerovandó?
4. Az illető megyék és törvényhatóságok joga és kötelessége lenne a’ kebelökbeli nemes és nem-nemes lakosok közt a’ munka- és pénzbeli mennyiséget felosztatni, azok teljesitéséről és behajtásáról gondoskodni, a’ szükséges anyagoknak a’ hely szinére szállitását eszközleni, évenkint a’ meghatározott vonalrészt öntisztviselőik közvetlen felügyelése ’s az országos hatóság és orsz. mérnökök ellenőrködése alatt megcsináltatni, ’s ha valamelly megyében olly kiterjedésű ut már készen van, vagy elkészülend, mellyen törvény rendeletéhez képest ut-vámház állittathatik, a’ szomszéd megyék és törv.hatóságok, nemkülönben az országos hatóság közbejöttével a’ törvény által kijelölt maximum és minimum határvonalai közt megszabni az utvámot, melly mindaddig, mig a’ megyére eső egész vonal elkészül, a’ még hátralevő vonal folytatására forditandó; ha azonban a’ kijelölt vonal valamellyik megyében már egészen elkészült, az utvám többé nem azon megyét, hanem az orsz. házi pénztárt illesse, mellynek kötelessége leend abból a’ már kész utak jó karban tartását mindenek előtt eszközölni, ’s mennyiben lehető, olly megyéknek, mellyek az utkészitéssel szerfölött terheltetvék, a’ munka folytában segedelmül lenni; – megjegyzendő még, hogy olly megyében, melly az országos vonalba eső ut illetékét még ezen törvény hozatala előtt elkészité, az uti vám orsz.gyülésileg meghatározandó bizonyos évekig nem az országos pénztárba folyand, hanem ugyanazon megye adózóinak fölsegélésére lenne forditandó.
Mind ezekből azonban süker csak ugy lenne remélhető, ha mind az országos fölügyelő hatóság, mind a’ végrehajtó megyék és törvényhatóságok a’ törvényellenes cselekvésért szintugy, mint az elmulasztásért felelősekké tétetnnéek. Ennél többre a’ követi utasitásokba kiterjeszkedni fölöslegesnek tarták Pest megye Rrei, ugy vélekedvén, hogy e’ tárgyban is egy kerületi választmány kiküldése ’s terv előleges kidolgozása olly előzvény, melly nélkül az országgyülés biztosan nem intézkedhetik. – Jelen országgyülés által mulaszthatlanul teendők sorába állitják végezetre.
25) A’ vasutak iránti intézkedést. A’ szükség érzete ’s azon tekintet, miszerint földmüvelő ’s nyers ermékekkel bővölködő országban szállitási olcsóság eszközlése legfőbb feladat, ’s ez vasutak és vizi közlekedési eszközök által legkönnyebben ’s leggyorsabban elérhető, alkottatá az ország közjavát és kereskedését gyarapitó magános vállalatokról szóló 1836: XXV t.czikket, ’s ez jelötle ki az abban elősorolt 13 vonalt, mellyek számát az 1840: XL. tczikbken még egygyel, t. i. a’ Magyarországon keresztül Bécstől Triestig vezető vonallal szaporitotta. Hét év folyt le az első, három a’ második törvény hozatala óta eredménytelenül. Emberi intézetek próbaköve, és igy törvényeké is; – az idő ’s ez az idézett törvényekre vonatkozólag azt mutatja, hogy az előbbi törvényhozás számitásában megcsalatkozott, midőn azt hivé, hogy országunknak vasutakkali behálózása magányvállalat utján eszközölhető, mielőtt a’ vállalat bizonyos nyereséget igérne. A’ nemzetnek tehát lehetlen át nem látnia, hogy az 1836-ki választott ut czélra nem vezet; és pedig nem csak azért, mivel a’ kijelölt vonaloknak vállalkozás utjáni elkészitését egy század alatt sem remélheti; hanem legfőkép azért, mivel a’ magányvállalkozás ingere mindig a’ remélhető nagyobb haszon levén, ha a’ nagyobb jövedelmet igérő vonalok valaha elkészülnénoek is, könnyen megeshetnek, hogy épen az maradna el, a’ melly nemzeti önálló kereskedésünkre nézve legszükségesebb, ’s az készülne el legelőbb, melly azt veszélyeztetné. Mert p. o. ha Magyarországon keresztül Bécs ’s Triest közt vasut készült volna, vagy készülne, mi bizonyosabb, mint az, hogy honunk fügetlen világkereskedését örökre elvesztené; e’ tekintetből, hozzájárulván még az is, hogy közlekedési eszközöknél a’ status érdeke nem a’ pénznyereség, hanem az, hogy a’ közlekedés minél olcsóbb és igy minél könnyebb és élénkebb legyen. Pest megye RRei az idézett törvényekben kijelölt vonalokra nézve a’ magányvállalati engedélyt, a’ bécs triesti vonalt pedig a’ fentebb említett okból tervezetben is egészen megszüntetni, ’s a’ szükséges országos közlekedési vonaloknak a’ fentebb tervezett országos házipénztár költségén ’s javaslott módon felállitását elrendeltetni kivánják, ’s miután minden egyszerre nem eszközölhető, az országgyülés föladata lenne a’ legsürgetőbb szükséghez képest kijelölni, mellyiknek épitése kezdessék meg legelőbb? Pest megye mindenekelőttinek ’s már a’ mostani országgyülés által kijelölendőnek tartja a ’ fiumei vonalt; mivel meggyőződésük szerint ez azon egyedüli ut, melly honunk kereskedését szabad és független világkereskedéssé teheti; még pedig minthogy a’ mostani körülmények közt csupán nyers kiviteli czikkekre számithatunk, részint ezen, részint azon okból, mivel csaknem félannyi távolságra a’ költség könnyebben kiállitható; de végtére országvédelmi tekintetből is, a’ fiumei vasutat most legelőbb mindjárt az aldunai részekhez, például Eszékhez vagy Vukovárhoz vélné vitetni. Ki hazánk földabroszára tekint, azonnal meggyőződhetik, hogy honunk legtermékenyebb vidékei az egész bánság, Arad, Csanád, Csongrád, Békés megyéknek termékeiket tegelyen csak a’ Tiszáig kellene vinni, egy rész pedig ezt is a’ Bécs csatorna segedelmével eszközölhetné, kivált ha az N.Becskerektől egy-két órányira fölfelé vitetvén, Tisza-Földvár és Ó-Becse közt a’ Ferencz-csatornával közvetlenül összeköttetnék, onnan a’ Ferencz-csatornán a’ Dunára ’s a’ Dunán vizmentében Eszékig vagy Vukovárig szállithatják; ’s ezen kedvezmnéy a’ dunamelléki vidékekre még sokkal nagyobb, ’s ki nem tudja, mennyivel gyorsabb ’s olcsóbb a’ szállitás vízmentében mint víz ellenében, mi ha a’ fiumei vonal egyenesen Pestnek hozatnék, épen ellenkezőleg ütne ki; mivel épen azok, kiknek legtöbb kiviteli fölöslegük terem, részint mindenütt tengelyen, részint víz ellenében előbb Pestre lennének kénytelenek szállitni termékeiket. – Ez volna tehát az első vonal, ’s ezt követné aztán ezen vonalnak Pesttel ’s Pestnek Debreczenneli összeköttetése. – (Vége következik.)
