Komárom.
Komárom.
Mart. 29. Nem sok napok mulva ismét egy megye vetend súlyt a’ haza jövendőjének nagyszerű mérlegébe. – Ah! nagyon tartok tőle, hogy a’ már különben is mértéken túl felbillentett jobb serpenyő, tőlünk csak több évek után várhat súlyosb nyomatékot. – A’ választmányilag bevégzett követutasitás pontjain végigtekintve, nem sok remény maradt fen, hogy különösen ön lapja által olly hőn pártolt életkérdéseink jövő közgyülésünkön diadalt nyerendenek. – A’ csak most szétoszlott választmány, megyénk kitünőbb capacitásainak öszvege volt, férfiak ültek ott, kiknek hazafisága, mondhatnám, mint szikla rendületlen; – több országgyülések hosszu során dicsőn megőszült szilárd jellemű ősz bajnokunk is mutatá magát, ’s mégis – fájdalommal kell ismétlenem – a’ teljes felviruláshoz igen vékony reményem mert választmányilag nem történt az, minek természeti szent igazság nyomán történni kellett volna. A’ házi adó kérdése nem talált elfogadást. – A’ felhozott okokat majd közgyülési tudósitásomban, ’s most csak azon egy főokot említem, hogy a’ több helyeken tapasztalt borzasztó visszahatásoknál fogva a’ kérdést még meg nem érettnek tekinti a’ választmány, ’s nehogy a’ hazai ügy dorong és bicska által ölessék meg, ’s minden, mi üdvös, dugába düljön, azt ez uttal meg nem penditendőnek vélte. – Azonban mind a’ két adó aránylagos viselése mellett is emelkedett egy-két adó aránylagos viselése mellett is emelkedett egy-két szó, de azon föltételekhez kötve, mellyet hazánkban talán örökké csak igék leendenek. A’ hitre-bizott jövőre a’ 15 napi praemonitio 1 évre leendő kiterjesztése mellett eltörlendőnek, a’ birhatási jogot pedig egy-két föltétel alatt minden honfira kiterjesztendőnek vélte a’ választmány. – A’ szatmári charta több pontjairól közelebbi tudósitásomban*. – Az országgyülési szállásokat élénk vita után fizettetni javasolja a’ választmány. – A’ kir. városoknak szavazat adandó lesz ugyan, de azoknak belső elrendezése ezt minden esetre megelőzze; – mostani körülmények közt nekiek szavazat nem adathatik, ’s követ urak először is az elsőt mint conditio sine qua non-t – sürgessék. – A’ papi javak statuséinak nyilatkoztassanak, de a’ borsodi határozatot a’ választmány még most időelőttinek tartja. – A’ többi érdekes pontokról közgyülési tudósitásomban teszek emlitést, csupán azon okból, mivel a’ választmányi munkálat közgyülési rostálása nyomban következik, ’s talán még e’ sorok nem hagyandják el a’ sajtót, midőn már a’ megyei határozatok napfényt látni óhajtanak. – Főispánunk elnöklete alatt folytatandjuk tanácskozásainkat, ’s már április 8-án országgyülési követeket választunk. – Hogy elfelejthetlen követeinket ismét megnyerhessük, ahhoz reményünk igen kevés, ’s alkalmasint két legkitünőbb fiatal polgártársunk szálland a’ pálya-sikra. – Az eredményről lehető leghamarabb.
Mi már mondok, hogy ez a’ szatmári cahrta nem helyes gondolat volt. Mert először reá kényszerité olly megyékre is a’ házi adó ’stb. kérdése feletti vitatkozást, mellyekben az különben tán szóba sem jő vala; ’s ez által egyenes negativ utasitásokat idézett elő, mig különben többnyire vagy csak igenlő, vagy semmi utasitás sem került volna az országgyülésre; – miből korán sem akarjuk következtetni, hogy az utasitással el nem látott követek elfogadásra szavaztak volna, mert fenálló rendszerünk szerint ezt tenni jogukat el nem ismernők, hanem hiszszük azt, hogy a’ dolognak kerületi választmány általi motivált inditványozása kevesb nehézségre akadt volna. – Pedig minő roppant nyereség volt volna ez, azt mindenki belátandja, ki egy kissé figyelmezett, hogy az országgyülési vitatások ’s a’ követeknek küldőikkeli szakadatlan viszonya a’ közvéleményre mind hatást gyakorol. Másodszor: hibának tartjuk azért, mivel több pontokat foglalván összeköttetésbe, minden egyes ontnak ellenzőit az egész ellen fegyverbe állitá. – Mondhatnánk igen jellemző példákat, de minek? – praeterita melius reprehendi, quam corrigi possunt.
– Szerk.
– Szerk.
T–n.
